Vágvölgyi B. András blogja (Vageszblog) az Átlátszón olvasható. Legutóbbi bejegyzésének kivonatos változatát közöljük.
2004-ben Málta Magyarországgal együtt lett az Európai Unió tagja, de a korrupció dacára jobban, gyorsabban fejlődött a Szicília és Líbia közé eső kicsi ország, mert az uniós forrásokat itt mégsem lopták el.
A korrupció leleplezésében hozott változást az 1964-es születésű Daphne Caruana Galizia, aki először a Times of Malta riportere, majd kolumnistája lett, de kemény és szarkasztikus hangja egyre kényelmetlenebb volt a napilap számára. Egyik 1993-as cikkében például lemondásra szólította fel a hadsereg vezérkari főnökét, aki – hiányosan ellenőrzött hírek szerint – segített kokaincsempész fiának kikerülni a vámellenőrzést a határon.
Támadták, volt, hogy megdobálták ürülékkel, a forrását hátba szúrták, a házát megpróbálták felgyújtani, megölték a kutyáját. A főváros feletti hegyen lakott, Bidnijában, ellenfelei Bidnija Boszorkányának – máltaiul is-sahhara tal-Bidnija – hívták.
Amikor a 2000-es években a munkáspárti Joseph Muscat lett a miniszterelnök, azt írta róla, hogy egy orrhangú, idegesítő idióta, aki azért balhézik egy bárpultnál, mert későn kapja meg a cranberry-vodkáját. „Málta 17 mérföld hosszú, kilenc mérföld széles, és tele van kokainnal, korrupcióval és mocskos pénzzel” – írta. Miután elhagyta a vezető napilapot, egy napi szintű közéleti blog írásába kezdett (Running Commentary címen – még mindig fent van), amelyet naponta félmillióan olvastak, ami több, mint Málta összlakossága.
Nagy és végzetes korszaka a Panama Papers néven ismert, a globális offshore pénzeltüntetések Máltára vonatkozó anyagait dolgozta fel. Személyének jelentőségére jellemző, hogy míg másutt a kiszivárogtatók civil szervezetekhez juttatják el az anyagokat, addig Máltán Daphne Caruana Galizia volt a címzett.
A kiszivárogtatott anyagból kiderült, hogy Muscat miniszterelnök felesége volt például egy Egrant nevű offshore vállalkozás tulajdonosa, és a kabinetfőnök cégeivel is kapcsolatban állt ez a cég. A cikke alapján megindult nyomozás vezetőjét másnap kirúgták. Volt letelepedési kötvény biznisze is a kormánynak, orosz és azeri oligarchák is megjelentek a szigeten. Az újságírónő bizonyítékokat mutatott be arra, hogy a Muscat által támogatott új erőmű is csak a pénzmosási biznisz része volt. Elsikálták.
2016-ban a Politico Europe a mindenki által csak Daphne-nak hívott bloggert – Soros Györggyel, Recep Tayyip Erdoğan török autokratával és Sadiq Khan londoni polgármesterrel – felvette azok listájára, akik „formálják, felrázzák, felkavarják Európát”. Nem ettől, hanem a hazai fejleményektől, Caruana Galizia mély depresszióba esett, mégsem lett pályaelhagyó, 2017 októberében bekövetkezett felrobbantásáig dolgozott.
Új-zélandi, brit Virgin-szigeteki vállalatokról írt, montenegrói projektekről, sanghaji és dubaji titkos számlákról, és azt mondta a máltai elitről, hogy olyan, mint egy Matrjoska-baba, mindegyik ügyben rejlik egy újabb, kisebb (vagy nagyobb) ügy. A szigetország az EU-ba érkező piszkos pénz egyik legfőbb beléptetési pontja lett.
De Máltán is tudták, mi a kompromat és a maszkirovka: a munkáspárti tévé adásában Glenn Bedingfield kormányzati tényező és Muscat közeli haverja, afféle mediterrán Bayer Zsolt, showműsorok tucatjait szánta arra, hogy Daphnét zavarodott, zűrös boszorkánynak láttassa, hajlott orral, aki viszkisüvegből kitámadó dzsinnként írja felháborító cikkeit. Giovanni Bonello, korábbi máltai bíró, az Emberi Jogok Európai Bírósága tagjaként megjósolta Daphne halálát.
„Most már bárhova nézel, csalókat látsz. Elkeserítő a helyzet” – írta egyik utolsó blogbejegyzésében. És innentől lesz a történet hollywoodi megfilmesítésre áhító true crime sztori. A bűnügy legjobb komprehenzív leírása a The New Yorker-ben jelent meg 2020-ban, Ben Taub tollából.
A máltai lakosság tömegesen és folyamatosan tüntetett Daphne mellett, és a nyomás egyre nagyobb lett a politikusokon. Főleg miután Konrad Mizzi energiaügyi miniszter lemondott, majd távozott Keith Schembri, a miniszterelnök kabinetfőnöke is. Az Európai Unió különmegbízottat nevezett ki Máltára. Muscat 2020 januárjában lemondott a miniszterelnöki címről, októberben pedig visszaadta a parlamenti mandátumát is.
Ben Taub írta az esetről a The New Yorker-ben, hogy Máltán évszázados hagyománya van a gyilkosságok elsikálásának. Ez annyiban látszik változni, hogy La Valletta főutcáján, a Victoria brit királynő szobrával ékesített Nemzeti Könyvtártól kőhajításnyira lévő Függetlenségi emlékmű gyakorlatilag Daphne Caruana Galicia emlékhely lett fotókkal és virágokkal. A bírósági eljárások még folynak, és a közvélemény egyre erősebben lép fel a tradicionális korrupció ellen. Noha az Article 19 jogvédő szervezet 2019-es adatai szerint az újságíró-gyilkosságok megrendelőinek 97%-át soha nem kéri számon az igazságszolgáltatás, ez Máltán változni látszik.
További részletek a Vageszblogban.
A 2017 októberében meggyilkolt Daphne Caruana Galiciáról és a róla elnevezett díjról több alkalommal írtunk. Legutóbb itt, korábban többek között itt, itt és itt.
