Sajnos nem érte meg legújabb (és egyben utolsó) – Találkozások Európával című – kötetének bemutatóját. A könyvbemutató rendezvényt a MÚOSZ székházában tartottuk január 9-én, az 1920-ban született szerző születésnapján. Toronyi Attila könyvajánlója, melyet az alábbiakban közlünk, még aznap megjelent az Infovilág portálon.
Tatár Imre tavaly szeptemberi halálával páratlanul hosszú és tartalmas életút zárult le. Csaknem 104 évet élt, ő volt Magyarországon minden idők leghosszabb életű aktív újságírója. És egyike a kihalóban lévő, klasszikus hírlapírói szakma utolsó képviselőinek. Az újságírót ugyanis a 21. században mindinkább a bloggerek és a kommentelők váltják fel. A Találkozások Európával című könyv szerzője azonban – a huszadik század szülötteként, megélőjeként és alapos ismerőjeként – nemcsak a napi történések hű krónikása kívánt maradni, hanem felkészültségének, műveltségének köszönhetően tanulságos áttekintéssel, maradandó tanulságokkal szolgált a hidegháborúból a rendszerváltozásig vezető korszakról.
Az olvasó afféle történelmi tablót vehet a kezébe, vagy inkább korszakokon átívelő „útikönyvet”, amely végigkalauzolja a hidegháborútól a rendszerváltozáshoz vezető fél évszázad buktatóin és útvesztőin.
E könyvajánló szerzője – mint pályatárs – évtizedeken keresztül olvashatta és hallhatta szóban is Tatár Imrének, a külpolitikai újságírónak az emlékeit, fejtegetéseit az 1945-öt követő fél évszázad világtörténelmi eseményeiről. Azokról a csúcstalálkozókról, konferenciákról, amelyek meghatározóak voltak a hidegháborút követő évtizedekben. S amely események elvezettek „Európa csillagórájához”, a Helsinki Záróokmány aláírásához, majd a Berlini Fal leomlásához és a békés kelet-európai rendszerváltozáshoz.
Talán túlzás „aranykornak” nevezni ezt az időszakot, hiszen nem feledkezhetünk meg a Rákosi-kor borzalmairól, az ötvenhatot követő megtorlásokról, a különféle válságokról (1968, Afganisztán stb.) Tatár Imre sem idealizálja a múltat, de – mint e könyv lapjain is hangsúlyozza – Európára két világháború, a holokauszt borzalmai után mégiscsak ráköszöntött minden árnyoldalával együtt a csaknem zavartalan béke. Ebben kétségkívül meghatározó szerepet játszottak a kiemelkedő képességekkel rendelkező vezető politikusok (Willy Brandt, Helmut Schmidt, Bruno Kreisky, De Gaulle, Gorbacsov és mások), akik nélkül nem alakulhatott volna úgy az öreg földrész sorsa, ahogyan alakult.
Tatár Imre a helyszínekről tudósított a Magyar Hírlap és főként a Magyar Nemzet újságírójaként a földrész felelős politikusainak bölcs „húzásairól”; tudta, hogy az erőfeszítések a feszültségek mérséklésére irányultak, ami az enyhüléshez, az olvadáshoz vezető utat egyengette.
Tatár főként német nyelvterületen mozgott otthonosan, éles szemmel mérte föl a két német állam, az NSZK és az NDK közötti különbségeket. Szívesebben írt a náci múlttal szembenéző, demokratizálódó, szociális piacgazdaságot építő nyugatnémet társadalomról, mint a „szocializmust építő, első német munkás–paraszt államról”.
A Találkozások Európával című kötetében élvezetes, olvasmányos stílusban vonta meg fordulatokban gazdag külpolitikai újságírói, tudósítói pályájának mérlegét.
A folytatás – egy részlet a könyvből – elolvasható itt: https://infovilag.hu/europai-kalandozasok-tatar-imre-utolso-konyve/
