A Media1 interjút készítette Lukács Csabával, a Magyar Hang lapigazgatójával, aki elmesélte, hogyan próbálják akadályozni a munkájukban a hazai oknyomozó újságírókat, és hogy emiatt Magyarországon gyakran hagyományos módon kell adatokat gyűjteni, szemben a világ fejlettebb részeiben már mindennapos modern módszerekkel.
A tényfeltárás ma Magyarországon nem arról szól, mint Amerikában, vagy bárhol máshol, ahol vannak nagy sebességű számítógépek, célszoftverek, amelyek végigmennek az adatokon, rendszerezik, szűrik, tisztítják azokat – hívja fel a figyelmet Lukács Csaba. Voltam ilyen konferencián – folytatja –, ahol elmondták és megmutatták, milyen eszközök vannak már, de ez nálunk nem feltétlenül működik, hiszen nincsenek szabadon hozzáférhető adatbázisok. A technológia rengeteget fejlődött, jó volna használni, de nem lehet, mert ezek az adatbázisok nem nyilvánosak. Ezért a kőkorszaki módszereket használjuk: könyvtárban vagy irodában ülünk, miközben hárman ülnek velünk szemben, és pofákat vágva nézik, amint középkori íródeákként kockás füzetbe jegyzetelgetünk. Ha egy számot elírsz, már hiteltelen vagy és hazug, mert nem 17 milliárd tűnt el, hanem csak 16,9 milliárd…
A publikált anyagok esetében is (sajnos) a legtöbbször nincs társadalmi szinten mérhető hatása a cikkeknek. Megírjuk, hogy ellopta az uniós pénzek jelentős részét, mégis újraválasztják. Van olyan is, amikor feltárunk valamit, de az érintett személynek annyi rá az összes reakciója, hogy „na és?”, majd folytatja tovább a tevékenységét, mintha mi se történt volna. Nem jó érzés, de legalább a lelkiismeretem tiszta, mert ami rajtam múlik, megtettem.
Az újságíró csak annyit tehet, hogy nyilvánosságra hozza a tényeket. Hogy van-e következménye vagy nincs, az már nem a mi kompetenciánk.
A teljes interjú itt olvasható.
