Ötvenhat év után ismét „cenzúrázták” Claudia Andujar félig magyar származású brazil fotóművész és aktivista homoszexuálisokról készített fotóit. A Néprajzi Múzeum minden jel szerint a Magyar Nemzeti Múzeum esetéből tanulva különítette el az Indiánok. Lelkek. Túlélők. című fotókiállítás egyik, az alkotóművész korai műveit bemutató részét.
A szóban forgó szakaszon most kétnyelvű tábla figyelmeztet: „A kiállítás ezen része csak 18 év feletti személyek számára látogatható”, és a fekete szalaggal elválasztott részt külön teremőr felügyeli. Az ügy pikantériája, hogy a homoszexuálisok hétköznapjait bemutató, São Paulóban és Rio de Janeiróban 1967 júniusában készített fotósorozatot egyszer már cenzúrázták, ugyanis Andujar ezen munkája a Realidade magazin novemberi számához készült, ám a cikkhez csupán egyetlen fotót közöltek egy rövid megjegyzéssel, amely arra utal, hogy a fotóriportot cenzúrázták.
Andujar 1967-es fotóriportja egyébként még a World Press Photo támadott képeinél is visszafogottabb, ráadásul a legtöbb fotó olyan szolidan elmosódott, hogy szinte kivehetetlen, milyen jelenetet kapott lencsevégre a művész. A Néprajzi Múzeumban kiállításának középpontjában nem is a homoszexualitás áll, hanem a brazil őserdőben élő janomami indiánok.
Az anyai ágon svájci, apai ágon magyar származású fotográfus 13 éves koráig Nagyváradon élt. A holokauszt elől menekülő, budapesti és bécsi kitérőkkel Svájcba, majd New Yorkon át Brazíliába érkező fiatal nő az 1950-es évektől került közelebbi kapcsolatba a kortárs művészettel és a fényképezéssel.
A Néprajzi Múzeumban látható 124 fotográfia – nagy méretű analóg nagyítások és digitális nyomatok, illetve a további vetített képanyag – egyedi megvilágításban tárja a látogató elé az életmű egy fontos szeletét. A kronologikus felépítésű kiállításon a Brazíliába érkezést követő magazinfotós időszaktól és kísérletezésektől jutunk el az évtizedeken át a janomami indiánok között készített művészi és aktivista képekig, majd az életmű időskori feldolgozásáig.
Andujar fókusza azokra az emberekre irányult, akik kívül rekedtek a többségi társadalom figyelmén. A női alkotókra jellemző, érzékiséggel telített látásmóddal, kevésbé megszokott felfogásban mutatja be a kultúrák és közösségek tereit, mindennapjait. Fotóriporterként éppolyan magabiztosan és nagy tehetséggel nyúlt a különböző ábrázolási lehetőségekhez, mint művészként és aktivistaként.
Andujar emberközeli fotói, melyek a Néprajzi Múzeum szeptember 15-én nyílt és 2024. június 30-ig látogatható kiállításán láthatók, csodálatos érzékenységgel örökítik meg a törzs tagjait és a zárt világukba betörő folyamatokat, a most 92 éves aktivista ugyanis szinte egész életét a janomamik bemutatásának és védelmének szentelte. A természeti törzs tagjai szinte kivétel nélkül meztelenül tűnnek föl a kiállítás képein. Egy, a tárlatra érkező kisgyerekes család három perc után el is hagyta a terepet, miután a kicsik túl sok kérdést tettek föl szüleiknek bizonyos testrészekről. Ha ilyen szemmel nézzük, épp a homoszexualitást bemutató fotóriport az Indiánok. Lelkek. Túlélők. legdiszkrétebb pontja.
Úgy látszik azonban, a kormánynak – a Mi Hazánk nyomására – a Nemzeti Múzeum és L. Simon László esetével sikerült példát statuálnia, a múzeumi közegben is megteremtenie a félelem légkörét, és öncenzúrára késztetni a kiállító intézményeket. Vajon melyik lesz a következő?
További részletek a kordonozásról a Népszavában, a kiállításról a Néprajzi Múzeum honlapján.
