A kormány azt ígéri, hogy ősszel jön a szuverenitásvédelmi törvénycsomag, amellyel borsot törnének többek között a szerintük külföldi pénzből működő média orra alá is. Ennek a tervnek már a puszta belengetése is komoly károkat okozhat a pártoktól független, kormánykritikus médiának, de ha megvalósul, jelentősen meg is nehezítheti az életben maradását. Gyorstalpalójában a Telex kérdés-felelet formájában, közérthetően összefoglalja, mire készül a kormány, mi állhat a terve mögött, és miért aggályos mindez.
A dollármédiázáshoz már hozzászokott a fülem, de miért hallom mostanában egyre többször azt is, hogy szuverenitásvédelem?
Mert ez most a dollározásra rágurított új kommunikációs panel. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője jelentette be szeptember végén, hogy még az ősszel benyújtják az országgyűlésnek a szuverenitásvédelmi törvénycsomagot.
De mi fene az a szuverenitás, és kitől kell megvédeni?
A Fidesz szerint az ország függetlensége, „gazdasági, kulturális és politikai szuverenitásunk” áll támadás, méghozzá amerikai és „brüsszeli” (azaz uniós) támadás alatt. Kocsis szerint az EU-ból „az európai polgárok közös pénzéből a magyar baloldalt pénzelik”, ami fideszes fogalomrendszer szerint az ellenzéki pártok mellett a civil szervezeteket és a kormánytól független médiát is jelenti. Mint a Fidesz frakcióvezetője később hozzá is tette, sérelmezik, hogy „miközben a Magyarországnak járó pénzeket nem adják meg, addig a baloldali szervezeteknek, médiafelületeknek öntik a pénzt”.
És hogy akarják ezt elérni?
Azt egyelőre nem tudjuk, mert részleteket még nem árultak el, mindenki a beígért tervezet benyújtását várja, hogy kiderüljön, pontosan mire is készülnek. Kocsis Máté annyit árult el, hogy a törvénycsomag részeként az Alaptörvényt és Büntető törvénykönyvet is módosítani kell.
De ha még nemhogy törvény, de tervezet sincs az asztalon, miért paráztok?
Mert amikor a kormány korábban ilyesmit lengetett be, abból elég gyakran lett is valami, és általában nem volt benne sok köszönet annak, akit célba vettek. Elég csak a CEU budapesti működésének ellehetetlenítésére, az SZFE átalakítására, a Norvég Alap kipaterolására, a Népszabadság bezárására, az Origo elfoglalására vagy az Index kiherélésére gondolni.
Nem lehet, hogy ez most mégis csak valami kósza gumicsont, hogy ezen rágódjatok a fontosabb témák helyett?
Akár még ez is lehetne, de azt érdemes tudni, hogy az ötlet egyáltalán nem friss. Kocsis Máté már a 2022-es országgyűlési választások után arról beszélt a polgári titkosszolgálatok ellenőrzését frissen megkapott Rogán Antalnak címezve, hogy „azok a médiafelületek, amelyek teljesen nyilvánvalóan külföldi szolgálatban állnak, ezeknek a beazonosítása vagy legalábbis ismerete nélkülözhetetlen lesz, ha a szuverenitásvédelemről beszélünk”. Nem sokkal később a Telexnek azt mondta, „ez egy régi téma, ez már egy 2018-as Stop Soros-törvény kapcsán is felmerült javaslat”. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető minisztertől tavaly meg is kérdeztük, hogy a Telex szerinte külföldi ügynök-e, amire határozott nemmel felelt.
Na, ez akkor akár megnyugtató is lehetne, nem?
Az lehetne, ha az eddigi tapasztalatok alapján bízhatnánk az ilyen nyilatkozatokban. De például Orbán Viktor miniszterelnök is sokszor mondta azt, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik, aztán úgy tűnik, mégis személyesen tárgyalt a NER-kedvenc 4iG érdekében. Ráadásul amikor idén szeptemberben már konkrétabban ráfordult a szuverenitásvédelemre a kormány, Kocsis Máté kifejezetten azokat a paneleket mondta fel, amelyekkel a kormányközeli média többek között a Telexet is támadni szokta.
Miért, mit mondott?
Arról beszélt, hogy a belengetett törvénycsomaggal a céljuk, hogy ellenzéki politikusok és civil szervezetek mellett „azoknak a baloldali újságíróknak […] kicsit borsot törjünk az orra alá, […] akik amerikai Demokrata dollármilliárdosoknak vagy brüsszeli multinacionális cégek érdekeinek eleget téve politikai hatalomhoz kívánnak jutni”. Szerinte az Európai Bizottság „több pénzt juttat a baloldali szervezeteknek, a civileknek, a baloldali médiafelületeknek, a dollárcivileknek, a dollármédiának és dollárbaloldali politikusoknak, mint amennyit a Soros-birodalom”. Orbán Viktor pedig egészen frissen erősített rá az üzenetre, amikor az október 23-i beszédében a Keletről beguruló tankok helyett Nyugatról beguruló dollárokról beszélt.
De azért az tényleg gyanús, ha külföldről jönnek pénzek a médiába, nem?
Természetesen minden országban fontos és jogos szempont lehet, hogy megakadályozzák a külföldi propagandát külföldi pénzből gátlástalanul ömlesztő szócsövek ténykedését. Ezért tették elérhetetlenné például az EU területén az orosz–ukrán háború kitörése után az orosz propagandát sugárzó RT-t, Sputnikot és társaikat. Az viszont már teljesen más tészta, ha ezt az érthető elővigyázatosságot álcaként használják legitim médiumok korlátozására vagy ellehetetlenítésére. Erre az összemosásra egyébként éppen Oroszország mutat szemléletes példát.
De mi garantálja, hogy az ilyen pályázatok finanszírozói nem kérnek cserébe semmit?
A nemzetközi médiapályázatok olyasmik, amikkel jól lehet riogatni, hiszen az emberek nagy része sosem látott még ilyeneket, ezért könnyű elhitetni róluk, hogy valójában a kézi vezérlés eszközei. Ezzel szemben a valóság az, hogy a pályázati szerződésekben világosan le van írva, hogy milyen témáról, hány anyagra, mekkora olvasottságra jár a támogatás. A pályázatok kiíróit semmi más nem érdekli, csak hogy az ilyen vállalások teljesülnek-e. Ezeknek a pontosan körülhatárolt, nagyrészt számszerűsíthető feltételeknek a teljesülését természetesen ellenőrzik is. Arról viszont szó sincs, hogy az adott témáról mit és hogyan kellene írni, ezt senki nem is próbálja ellenőrizni, és nem is lenne rá semmilyen jogalapja vagy lehetősége, ez egész egyszerűen nem így működik.
De akkor miért vágnak hozzá külföldi szervezetek ilyen pénzeket magyar újságokhoz?
Egyáltalán nem csak Magyarországra jutnak ilyen pályázati források, sőt a kiíróknak gyakran kifejezett céljuk a nemzetköziség, a regionális, többnyelvű együttműködések ösztönzése, a határokon átívelő újságírói munka segítése, és ezáltal a demokratikus nyilvánosság erősítése az olyan országokban, ahol erre kevésbé lenne saját forrás. Ez egy évtizedek óta működő rendszer, a különféle nemzetközi szervezetek által kiírt médiapályázatok az egész nyugati világban, így Kelet-Közép-Európában is bevett dolognak számítanak, és bárki által megpályázhatók. Az ilyen pályázatok lehetőséget adnak arra, hogy nagy munkával készülő, egyébként a hagyományos hirdetéses modellben kevésbé életképes, de fontos anyagok is meg tudjanak jelenni a médiában.
De ha nem vagytok külföldi, sorosista-brüsszelita ügynökök, akkor mi lehet a kormány valódi célja?
Ez majd a beígért tervezet pontos szövegéből fog látszódni, de a korábbi részek tartalmából azért lehet következtetni: feltehetően a kormánnyal kritikus, rájuk nézve kellemetlen témákkal foglalkozó, kellemetlen kérdéseket feltevő média már eddig is szűkre szabott mozgásterét tervezik még szűkebbre venni a jövő évi önkormányzati és európai parlamenti választások előtt – vagy ha végül mégis visszatáncolnak, már a téma napirenden tartásával is muníciót szolgáltatnak a választási kampánynak.
További részletek: https://telex.hu/belfold/2023/10/27/szuverenitasvedelmi-torvenycsomag-kormany-tamadas-a-fuggetlen-kritikus-media-ellen-kulfoldi-penzek-dollarmedia-gyorstalpalo
Illusztráció: Török Virág / Telex
