A Fidesz készülő szuverenitásvédelmi törvénycsomagjának apropóján a Telex hosszú cikkben mutatja be, milyen abszurd körülmények között működik ma Magyarországon a szabad sajtó.
Szabad, befolyásmentes sajtó nélkül nem létezik demokrácia. Magyarországon az elmúlt évtizedben – főleg politikai hatások miatt – a magyar nyelvű, független nyilvánosság drámaian összezsugorodott. A magyar sajtószabadság jelenleg rendkívül rossz állapotban van. A Riporterek Határok Nélkül független szervezet minden évben világszerte megvizsgálja a sajtó helyzetét, és annak alapján rangsorolja az országokat. Magyarország jelenleg a 72. helyen áll a listán, az uniós országok mezőnyében az utolsók egyike. 2010-ben a 23., 2006-ban a 10. helyen álltunk, a visszaesés tehát látványos és drámai.
A legtöbb európai országgal ellentétben Magyarországon mindennapos a kormányzati beavatkozás a médiapiacba, a sajtó működésébe. Annak ellenére, hogy vannak törvényeink, hogy van egy függetlennek szánt médiahatóságunk, a médiapiacon nagyon gyakran a kormánynak kedveznek a történések. A közszolgálati média a kormány Kreml-szerű propagandamasinájává vált, a reklámpiac teljesen torz, és nagy részben állami befolyás alatt áll, a nyilvánosságot és a szabad sajtót folyamatosan korlátozzák.
A magyarországi szabad sajtó öt legnagyobb nehézsége:
1. El van zárva az információktól
Az egyik legnagyobb gond a közérdekű információkhoz való hozzáférés. A Telexet (és persze más, szabadon működő újságokat) rendszeresen nem hívják meg fontos, közérdeklődésre számot tartó sajtótájékoztatókra, eseményekre, az állami, kormányzat alá tartozó hivatalok, intézmények sokszor nem válaszolnak érdemben a kérdéseinkre (ugyanis engedélyt kell kérniük, és ezt általában nem kapják meg).
Orbán Viktor miniszterelnök 2009 óta nem adott interjút olyan magyar szerkesztőségnek, ahol valódi kérdéseket tennének fel neki. Amikor egy sajtótájékoztatón megkérdezték, hogy ennek mi az oka, akkor az amúgy sokszor harcias retorikában lubickoló miniszterelnök azt válaszolta, hogy azért nem ad interjút, mert a kérdések ellenségesek, és ő nem szereti az ellenségességet.
Az egész felállás abszurditását az illusztrálja a legjobban, hogy néhány éve az Európai Parlamentben meghallgatást tartottak a magyar médiahelyzetről, és az ülés után a kormányt képviselő Varga Judit igazságügyi miniszter egy olyan „sajtótájékoztatón” fejtegette, hogy Magyarországon minden a legnagyobb rendben van a sajtószabadsággal, amire kizárólag a kormánybarát sajtót hívták meg.
2. Zsugorodó nyilvánosság, megszállt média
„Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” – mondta a miniszterelnök pár éve Strasbourgban. Az elmúlt 13 évben viszont nagy átalakuláson ment át a magyar médiapiac, és ezek mozgatórugója a legtöbb esetben nem a piaci logika, hanem a politika machinációja volt. Például mára nincs olyan országos rádió vagy vidéki napilap, amelyik ne a kormány befolyása alatt állna.
Európában példátlan központosítással lényegében egy nap alatt jött létre egy nemzetgazdasági védelmet élvező, azaz nem vizsgálható sajtóalapítvány (KESMA), majdnem ötszáz kormánybarát kiadvánnyal. Ezek mind ugyanazokat a központi üzeneteket szajkózzák.
A közmédia népszerűnek számít például vidéken, és ott egész nap a kormány üzeneteit harsogják, ellenzéki vagy a hivatalostól eltérő vélemények vagy vendégek csak elvétve jelenhetnek meg, és ha teret kapnak, akkor is kormányzati kontextusba vannak ágyazva. Mindennapos a cenzúra, témákat, dalokat, vendégeket tiltanak le, a tavalyi parlamenti választás előtt az ellenzéki pártok vezetői egyszeri, ötperces megszólalási lehetőséget kaptak, miközben a kormánypárti megszólalók lényegében végig egymásnak adták a kilincset a kampányban.
3. Megszállt közmédia
Már akkor sejteni lehetett, hogy a Fidesz viszonyulása a közmédiához a szakmai alapok helyett a politikai érdekekhez fog igazodni, amikor az MTI, azaz a közszolgálati hírügynökség élére 2010-ben kinevezett Belénessy Csaba nem sokkal a beiktatása után azt mondta: „egy közszolgálati médium legyen lojális a kormányhoz” és tisztességes az ellenzékhez. És azóta tényleg a kormányhoz hű lojalitás a legfőbb szerkesztési elv a közmédiában, az ellenzéknek pedig legtöbbször már a tisztesség látszata sem jut. A közszolgálati médiát egy bírósági ítélet szerint is hírhamisítónak nevezhető ember (Papp Dániel) vezeti, és a közmédia csatornáin csak a kormány ideológiáját szolgálják. A kormány intézkedéseit szigorúan kormánypárti szakértők kommentálják, akiket független szakértőként tüntetnek fel, de a valóságban a kormányhoz kötődő intézeteknél dolgoznak, azaz egyáltalán nem függetlenek. Mindezt elképesztő, évi több mint 100 milliárd, jövőre például 140 milliárd forint büdzséből, közpénzből.
4. Megszállt reklámpiac
Amikor egy külföldinek azt mondjuk, hogy Magyarországon az állam/kormány a legnagyobb hirdető, elkerekedő szemmel néz. Ez Nyugat-Európában elképzelhetetlen, pedig itthon nem valamelyik multi, bank vagy telekommunikációs cég költi a legtöbbet reklámokra, hanem a kormány. Évente több tízmilliárd forintból mossák az emberek agyát plakátokon, tévéspotokban, internetes hirdetésekben.
A kormánynak persze jogában áll hirdetni, de a mérték és a pénzköltés módja a hűtlen kezelés határát súrolja. A hirdetések megrendelésekor és kifizetésekor ugyanis nem a hatékonyság a fő szempont, hanem a politika. Kormányzati, állami hirdetés (itt ugye mindig adóforintokra kell gondolni) ugyanis csak olyan helyen jelenhet meg, ahol a tartalom, a környezet is visszaadja a kormány gondolkodását, üzeneteit.
5. Mi a helyzet a törvényekkel?
„Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit” – olvasható az Alaptörvényben, és ránézésre meg is nyugodhatnánk. De pont a cikkben eddig felsorolt példák mutatják, hogy ez csak egy üres mondat, nem valódi cél vagy szándék. Nem sok olyan példát tudnánk mondani, ahol a kormányzat részéről tetten érhető lenne, hogy egy cseppet is komolyan vennék ezt, sőt, a legtöbbször még nehezítik is a sajtó dolgát. Persze vannak (papíron) egyéb törvényi garanciák is, például a média működésének felügyeletére létrehozott Médiahatóság vagy Médiatanács.
A Médiahatóság csak a kormány embereivel van feltöltve, így esély sincs arra, hogy a kétes ügyleteket, ügyeket kivizsgálják. És mit várjunk a Médiatanácstól, aminek az elnöke például a közmédiát ért bírálatokra a kinevezése után azt mondta: „Nincs ember ma Magyarországon, aki kiegyensúlyozott tájékoztatást várna el az egyes médiumoktól.”
Vezető kormánypárti politikusok, sőt maga a kormányfő is arról beszél, hogy meg kell regulázni azokat az újságírókat, szerkesztőségeket, akik, illetve amelyek külföldről kapnak finanszírozást (Kocsis Máté szerint egyenesen „borsot kell törni az orruk alá”). A nemzet érdekeinek védelmére hivatkoznak a tervezett törvények indoklásaként, holott sem a független sajtó, sem a külföldi támogatást is élvező projektek nem jelentenek veszélyt a nemzet érdekeire. Sőt!
További részletek: https://telex.hu/velemeny/2023/10/30/a-magyar-media-ot-legnagyobb-problemaja-szuverenitasvedelem-sajto
Illusztráció: Fillér Máté / Telex
