Kőszeg
Sokéves hagyomány az ország talán leghangulatosabb kisvárosában, az Alpokalja fenséges völgyeiben meghúzódó Kőszegen, hogy Orsolya-napkor (október 21.) többnapos vásári forgataggal ünneplik meg az ősz beköszöntét. Idén a Vármúzeum és az Önkormányzat meghívására volt szerencsénk részt venni a Borászati és Hungaricum Szakosztály (BOHUSZ) tagjaival ezen a remek, az egész térséget összegfogó kulturális, művészeti, kulináris kirakodóvásáron.
A festői belváros és a régi, de teljesen ép állapotban levő vár tökéletes színteret ad a javarészt népművészeti és gasztronómiai vásárosoknak, ahogy más rendezvényeknek is, míg az ódon házakkal körülvett Fő tér, körbe az ódon házakkal, háttérben a templommal, valamint a vár romantikus udvara pedig a művészeti bemutatók ideális helyszíne.
Egy jó vásár, főleg, ha többnapos, nem maradhat kulináris élmények nélkül, különösen egy olyan egyedi, kimondottan finom és nagy népszerűségnek örvendő konyhával rendelkező tájegységen, mint az Írottkő Natúrpark, és maga Vas megye. Meg is adták a módját, kétnapos főzőverseny keretében mutathatták be jobbnál jobb ételeiket és milliónyi házi, tájjellegű süteményüket a civil szervezetek, környező és testvér települések, illetve a vállalkozó szelleműek.
Külön becsületére legyen mondva a szervezőknek, hogy a látogatók bármit és bármennyit kóstolhattak adományok fejében, amit az utolsó fillérig jótékonysági célokra fordítottak a főző csapatok.
Alkalom volt megkóstolni a pejslit, a vasi dödöllét, és természetesen a különféle sütőtökös és gesztenyés ételeket, hiszen az ország egyik legnagyobb termőterületén járunk, és mindenki igyekezett az ősz ízeit is használni a nemes célokat szolgáló versenyben.
A „megszokott” ízeket kedvelőket többféle gulyás, pörkölt várta, de kóstolhattunk kemencés langallót és leveseket is. Nem volt hiány egyedi, különleges ételekből sem, a két napon közel százféle lehetőség várta a kulináris élvezetre vágyó közönséget.
A manapság egyre nagyobb teret nyerő „streetfood” ételek sem maradtak ki, igaz, „helyi köntösbe” bújva.
No és a sütemények, lekvárok! Aki itt nem talált megának nasit, az nem is szereti az édességeket! És természetesen minden házi készítésű, saját, helyi alapanyagokból, leginkább a „nagyi receptje” alapján.
De nem kellett csak a hasunkkal foglalkozni, hiszen több mint 150, javarészt népművészeti, kézműves árus várta portákéival az óváros minden pontján az ajándékokat vagy éppen a szebbnél szebb használati tárgyakat keresőket.
Mindezek mellett a két színpadon zenei és szórakoztató műsorok egész sora kísérte a rendezvényt, szintén széles palettáját kínálva a különféle műfajok kedvelőinek. Ne felejtsük el, hogy Kőszegen működik az ország egyik leghíresebb fúvószenekara.
Természetesen ennek az Alpok lábainál meghúzódó ékszerdobozka kisvárosnak nem ez az egyetlen egyedi hangulatú, és mindenképpen felkeresésre ajánlott rendezvénye – érdemes figyelni a város honlapját, illetve gyakorlatilag az év bármely napján felkeresni, hiszen mind Kőszegen, mind a környéken annyi csodálatos építészeti, természeti, sportolási és gasztronómiai látnivaló és lehetőség van, hogy egyértelműen kihagyhatatlan célpontja az ország nyugati részére látogatóknak!
Ruszt
Az Orsolya-napi hétvégén a BOHUSZ tagjai látogatást tettek a Fertő tó partján, az osztrák oldalon található – hajdan magyar – festői városkában, Ruszton. Az Európai Borlovagrend Burgenlandi Legációjának meghívására érkeztünk, éves rendezvényüket, avatási/előrelépési ceremóniájukat tartották a „gólyák városaként” emlegetett gyönyörű kisvárosban.
Ruszt hangulatos óvárosának egyik legismertebb pincészetében látták vendégül a Lovagrend tagjait és meghívott vendégeiket, ahol a város határában található borvidékről származó remek fehér, rosé és vörös borok vártak minket, a tájegységre jellemző harapnivalók kíséretében.
Volt alkalmunk részt venni a különleges, zenés felvonuláson is, valamint a közeli templomban tartott, misével egybekötött ceremónián, majd városnézésre indultunk.
Nincs már a nyári sok turista, igaz, a rengeteg, szó szerint minden háztetőn, kéményen, oszlopon, bárhol fészkelő gólya sem, és a tó partját sem lepik el. Azért nem kis meglepetésünkre néhány példány a jelek szerint úgy döntött, nem indul neki a nagy útnak, hiszen a klímaváltozásnak és az emberek segítségének köszönhetően ebben a gyönyörű kisvárosban is át tudja vészelni a telet.
A várost járva felkerestük a természetesen nyitva lévő „Halásztemplomot” (Fisherkirche), amely a legértékesebb épület a városkában, és egyben Burgenland legrégebbi temploma, eredeti, XIII. századi freskókkal. Átsétáltunk a városháza kapuja alatt, ittunk egy jó kávét a hangulatos főtéren, majd a régi kapun át lementünk a Fertő tó partjára, a kikötőbe. Szerencsére van elég víz a tóban, ha nem is az ideális mennyiség, de legalább nem a száraz medret láthatjuk, mint amikor tavaly itt jártunk.
