Kapitányunk, Koczka Franzi (a polgármester után szabadon) rengeteg információval szolgált, de mégsem tudom miért, talán nem véletlenül, Gárdonyi jutott eszembe, amikor a szépen rendezett könyvtárba léptem be először. Tudtam, hogy az esti órákban író-olvasó találkozó lesz itt, s azt is, hogy akkor már „messze járunk”, de Bauer Barbara személye, könyveinek ismerete kíváncsivá tett. Nem csalódtam. A ház, a könyvek szépen rendezett halmaza, a kedves, segítőkész igazgatónő, Bogyai Katalin, és az aktuális időszaki kiállítás azonnal bizonyította, jó helyet választott újabb programja helyszínéül a Turisztikai Szakosztály.
Személyesen nem, de horgolt „csodáin” keresztül megismerhettem Cziegelmayerné Terike mesefiguráit, és az élénk színekkel operáló Árvay Ildikó festményeit. A „bemelegítést” segítette, hogy „megnyugtattak”, az esti találkozón telt ház várható, a könyvtár látogatottsága kiemelkedő, s nem kis megelégedettséggel az is elmondható, hogy a járvány idején is – megfelelő óvintézkedésekkel, mint pl. az ablakon át történő cserebere vagy a házhoz szállítás – kitűnően működött. A 4 ezer pár 100 lakosú Ceglédbercelnek van mire büszkének lennie.
Török József polgármester, aki szerintem regnálása idejét tekintve biztosan az „élmezőnybe” tartozik hazánkban, elégedetten nyugtázhatta „tátva maradt szánkat”, s rögtön egy másik gyöngyszemhez kalauzolt. A Harlekin-birtok névadója nem az olasz bohózatok nevetésre indító alakja, sem a különleges – sötét alapszínű, világos foltokkal tarkított – szőrzetmintázatáról ismert vadászkísérő kutya, hanem a ma is „szép számban” fellelhető ázsiai, sokszínű, ragadozó katicabogár. Na mármost, ha Kedves Olvasóm az amerikai vagy más bulvárlapokból „ismeri” a különleges esküvők helyszínéül szolgáló birtokot, kérem, ne hozza összefüggésbe a ragadozó bogarat a házasságkötéssel! Ha pedig netán „hasonló” eseményre készülne – lehet ez persze „egyéb” családi ünnep, vagy céges „buli” –, igyekezzen, mert már 2024-re is majdnem tele a naptár – legalábbis áprilistól októberig – foglalással. A hét közben ritkán – külön megrendelésre –, pénteken és szombaton viszont teljes kapacitással működő rendezvényhelyszín népszerűségét a szájhagyománynak köszönheti.
A múlt
Ha az avarkori múltat, a XIII. századi első okiratbéli említéseket „átlépjük”, már az 1700-as évek végén járunk, a klarisszák korában. Mária Terézia idején a rend feloszlott, majd II. József betelepített 130 német családot Hannoverből. A fejlődésnek indult falut pár évvel később kolerajárvány sújtotta, az evangélikus betelepülők nagy része elhunyt, a többiek pedig továbbálltak. Az elnéptelenedett falu lassan éledt újra, de immáron a magyarországi, katolikus vallású német falvak biztosították az utánpótlást. Bercel 1804-ben lett önálló község, 30 évvel később nyílt az első iskola. A szabadságharc idején 167 fő vonult be katonának.
A XIX. század második felében megépült a vasútvonal, amely a lakosság legfőbb munkáltatójává vált. („Vasutasváros”)
A II. világháború „kiirtotta” a német ajkú lakosságot, besorozással, elvándorlással, majd a „felszabadítók” akaratából a 16-45 éves korosztály „kicsi robotra” vezénylésével. Utóbbi jóvoltából 168 fő soha nem tért vissza a faluba. 1946 májusában 441 főt telepítettek Németországba, s csak kevesen mentesültek „névmagyarosítással” ez alól.
A szovjet kényszermunkából visszatérés utolsó napja 1949. november 4. Azóta e napon – Falunap – emlékezik a település lakossága a háború áldozataira.
Gazdag gyűjteményével a kicsit zsúfolt tájház önmagában egy történelemóra. A berendezéstől kezdve, a fellelt tárgyak – üresek a ceglédberceli padlások! – bemutatásán át, a népviselet teljes választéka megtekinthető.
A jelen
A berceli gyöngyszemeknek még messze nincs vége. A falu lakosainak többsége katolikus vallású. Templomuk Nepomuki Szent János nevében szenteltetett. Külső megközelítése éppen felújított, méltón a teljes kövezett úthálózattal bíró településhez.
És a vallástól még csak nem is kell elválnunk, ha a gasztronómiai szükségletek iránt érdeklődünk. A Megyeri József borkápolnája felszentelt hely. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen a református imaház bontásából származó téglákból épült, s az akkor már sok éve működő borászcsalád szája íze szerint terveztetett. Az oltár térkövei Selmecbányáról érkeztek…
Amikor a Ceglédbercelen hagyományos ételek kerülnek felsorolásra, már csurog a kedves vendég nyála. És ha Hamvas Béla – „a bor olyan, mint a cseppfolyós csók” – vagy Krúdy Gyula – „a teli borospohár vágyakozás az asszony után” – is megidéztetik, tudja a vendég, hogy jó helyre jött.
Persze az ízlelőbimbók akkor sem kapcsolhatók ki, ha a környéken különlegesen népszerű, saját tenyészetből, saját feldolgozásban, sajátos ízvilágban pompázó hentesüzletet felkeressük. (A Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztály elnökének csak a kirándulás szervezéséhez van köze!)
A jövő
A gazdaságélénkítő programban a turisztikai fejlesztés áll az első helyen. Hamarosan vendégházak várják az idelátogatókat. Akik aztán részt vehetnek a „Vidéki Élmények” programban, mint pl. a sváb séta (január első szombatján), a nagy tojásrablás (értelemszerűen nagypénteken), vagy az első alkalommal jövő év őszére tervezett „borzsongó”.
A 220. éves évfordulót, jövő júniusban, nagy „bulival” tervezik megünnepelni.
HáJá
