Amikor évekkel ezelőtt készült a sporttörvény, e sorok írója foggal-körömmel harcolt, hogy a sportoló kötelezettségei és a vele kapcsolatos problémakör közvetlenül tartalmazza a személlyel együttműködő élő társak bevonását is, azaz a lovak, kutyák(!) is hasonló elbírálás alá essenek, mert a tevékenység során együtt sírnak-nevetnek. Nem részletezném a „hozzáértők” ezzel kapcsolatos gondolkodását, de részeredményeket sikerült csak elérni.
Amikor most a Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztály jóvoltából szembesültem négylábú barátaink sorsával, lehetőségeivel, magam is olykor sírtam-nevettem.
Tudniillik, hogy hazánkban is mindennapossá vált a lótartás – a kutyákról, majd egy más alkalommal –, csak a hozzáértés, az alkalmazkodás a hűséges társhoz hiányzik olykor. Üde színfolt tehát, ha a lovakkal törődés megszállottjaival találkozhatunk, és első kézből hallhatjuk tőlük az ügy érdekében kifejtett rengeteg munkáról, idő- és „másbefektetésről” szóló információkat.
Lóska János, a Magyar Lovas Turisztikai Közhasznú Egyesület elnöke – természetesen maga is lótartó Nógrád megyében – sokat lobbizott, dolgozott, amíg sikerült az aktív lovasturisztikai hálózat kialakítását beindítani, s első fázisait immáron működtetni is.
Először az észak-magyarországi régióban készült el a hálózat, s ma már mintegy 1800 km hosszú – GPS-koordinátákkal kijelölt – lovas útvonal és a megállópontokon kialakított infrastruktúra áll az érdeklődők rendelkezésére. Az egyes helyszíneken vezetett lovastúrák, tereplovaglási lehetőség, látványos bemutató, fogatolás, vagy „csupán” a ménes megtekintése várja az arra járót. A megfogalmazásból – remélhetőleg – kitűnik, hogy az egyszerű turista, kiránduló család is szívesen látott vendég. Amit persze a „gasztronómiai” lehetőségek tesznek még vonzóbbá.
Jelenleg a főváros agglomerációjában folynak az előkészületek, s rövidesen a bemutató füzethez is hozzájuthatnak az érdeklődők.
Pest megyét is „körgyűrű” formában tervezik járhatóvá tenni, mintegy 12-13 állomással, ahol persze a szolgáltatás és a „választék” is különböző, de a célnak megfelelően színvonalas.
Piliscsabán családi lovarda működik – hol máshol, mint egy általános iskola szomszédságában. Kézenfekvő tehát, hogy a kis nebulók ide járnak testnevelés óráikon, illetve délutánonként. A lovastúra-vezetői vizsgával is rendelkező ifjú hölgy – Kiss Luca – idén a 2. és 4. osztályos gyerekekkel foglalkozik. Ha valaki nem szeretne lóra ülni, eleinte csendes szemlélőként vesz részt a foglalkozásokon, de akad nem kevés közülük, aki aztán mégiscsak felkéredzkedik a „hatalmas barátra”.
Az oktatás mellett tereplovaglást szerveznek, és a terápiás lovaglás is egyre inkább elfogadottá válik, mert „csodák” valósulhatnak meg igénybevételük esetén.
A közép-magyarországi túra kezdődhet például Sóskúton. Innen Pátyon át Piliscsabára érkezhet a vándor, s onnan „egy ugrás” Szentendre, ahol a Dömör-kapui Rengeteg Turistaház várja sokféle programmal – érdemes a Facebookon szemlélődni! – és az erdő csendjével, nyugalmával.
Ami akkor is igaz, ha Kollár-Klemencz László és fotóművész felesége, Révai Sára olykor különleges kulturális programokat is szervez, lovas és nem lovas vendégek részére. A karámok, lóbeálló az előbbi társaságot, a zenei, irodalmi, filmes (!) programok viszont mindenkit kiszolgálnak. És persze a gyomra sem marad üresen a kedves vendégnek.
Ha már Szentendrén „végeztünk”, mehetünk is a szigetre. Kisorosziba vagy Tahitótfaluba, ahol a környék szeretett, tisztelt és igencsak népszerű orvosa, Dr. Magyar Gábor „üzemelteti” a családi gazdaságot.
Ő eredetileg az őshonos háziállatok génmegőrzését, tenyésztését gondolta megvalósítani, aztán… Állatállományuk szürke és magyar tarka szarvasmarhákból, hortobágyi és gyimesi racka, cikta, cigája juhokból, gidrán és hucul lovakból áll. (De olyan háziállatot nem tud felsorolni a Kedves Olvasó, amelyet nem lelne erre jártában.) Az állatoknak szükséges takarmányt saját területükön termelik meg, ahol ismeretlen fogalom a vegyszer vagy a műtrágya. Az áramot megújuló energiából, napelemrendszer segítségével biztosítják, de a modern technológiai vívmányok igénybevétele mellett a hagyományos tudás eszköztárát is birtokolják.
És ha még a Szentendrei-szigeten szeretnénk időzni egy kicsit, további két lovasbázis kapcsolódik a barangoló programhoz, a surányi Remonda Lovasklub, valamint Halápy Roland „tanyája”. Aki csak „fogatolni” szeretne, utóbbit keresse!
Hazánk „közepén” is alakul tehát a „lovaskör”, amelyből több mint 500 km már „járható”, s ha sikerül a további állomásokat – Szob, Verőce, Szokolya, Domony, Csömör, Ecser – is bekapcsolni, mintegy 2300 km-es lesz.
A jelenleg érvényes jogszabályok szerint, ahol nincs tiltva, ott szabad lovagolni erdeinkben. Micsoda különbség ahhoz képest, hogy korábban csak ahol külön engedélyezték, ott volt ilyen lehetőség, mindenhol máshol tiltották!
Mert ne feledjük – Jókai után kicsit „szabadon” –, bölcs embernek a ló való, mert lóvá tesz az ember, de emberré tesz a ló.
HáJá
Fotók: Okolicsányi Zoltán
