Kazal László „biztatott” – Szenes Iván után „szabadon” –, majd „lebukott”, hisz azt is mondja/énekli, hogy „nincs értelme semmi”, és üljünk le a földre enni… Nos, ha valaki nem ismerné a főváros vonzáskörzetében található települést, annak következzék egy kis ízelítő. (A Széll Kálmán térről a 781-es autóbusz „repít” a cél felé…)
Elöljáróban talán egy kevésbé kellemes élmény, a „híres” Sasfészek-tó, amely tanösvényével együtt vált közismertté. Igaz, itt nem irtották ki a lombkoronát, de megközelítése autóval is problematikus. Tudniillik a hazai úthálózat gondos tervezői – már megszoktuk! – úgy alkották meg „álmaikat”, hogy Pátyról még véletlenül se lehessen megközelíteni a községhez tartozó, kellemes pihenőhelyet. Kizárólag Biatorbágy felől jut oda az érdeklődő. Igaz, ennek megvan az az előnye, hogy kevesebben látogatják, így a natúra e gyöngyszeme nincs kitéve turistainváziónak. A tó környékét benőtte a „zöld”, látni is csak a kialakított kilátóból lehet, viszont így legalább kevesebb a szemét, s a kisiskolások tanulmányaik részeként elsajátíthatják a „becsüld meg a természetet” gondolatát. A Zsámbéki Medence Tájvédelmi Egyesület tiszteletbeli elnöke, Zsarnóczay István joggal lehet büszke erre.
És aztán, ha „kerülünk egyet”, máris élvezhetjük a község látnivalóit.
A település a kőkor óta lakott. Nevét a path=ösvény szóból eredeztetik, s így valószínűleg nem igaz az anekdota, amely szerint egy gazda hatalmas dinnyét szüretelt, s elhatározta, hogy elviszi azt Mátyás királynak. De bizony útközben elejtette, s gyümölcs „azt mondta”: patttty… Mindenesetre 1286-ban, Kun László idején említik először a félig világi, félig egyházi Páty nevét. „Utóbbi” jelenét a 18. század vége felé épült barokk református templom,
a „hasonló” időben épült római katolikus kistemplom – 1936-tól plébánia, ma temetőkápolna –, valamint az új, 2000 és 2014 között felépült Szent II. János Pál-templom képezi.
A(z e)világi valóságot leginkább a Splény-Várady kastély „mutatja be”. A XIX. század első felében épült „gyöngyszem” reménykedőn várja a megfelelő anyagiakkal, s ami a hasznosítást illeti, gazdag fantáziával rendelkező érdeklődők jelentkezését.
Persze a mai valóság az is, hogy példaértékű odaadást, kutatómunkát, s annak eredményeit is megtaláljuk Páty jelenében. A valamikori Tiszttartó lak, ma Közösségi Ház. Szabó Andrásné Vilma néni, aki a tanítói pálya befejezése után, 1975 óta gondozza az emlékeket, büszke lehet birodalmára. Először a levéltárat térképezték fel, majd 1994-ben tizenhárman (sajnos csak hatan élnek közülük) hozták létre a Páty Faluközségért Alapítványt. Állandó és időszaki kiállítások, irodalmi klub 30-50 résztvevővel (!), díjak, elismerések jelzik a munkát, amely valóban mindenkinek fontos, aki idevalósinak vallja magát.
„Söprik” a padlások emlékeit, jó értelemben. Visszajárnak a régi tanítványok, ha időközben elszólította is őket az élet (itt példaként a Katona József Színház művésznőjét, Kiss Esztert említi). A Kodály-hagyományok ápolásáról és a tarsolylemezek feltárásában való szerepükről se feledkezzünk meg…
Czentár László díszpolgár, az alapítvány egyik megálmodója, különösen a helyi értéktár létrejöttére büszke. 2016 és 2023 között mintegy 60 épület, természeti képződmény került lajstromba, amely méltán érdemeli meg a megkülönböztető címet. Az első húszról rövidesen kötet jelenik meg, de a többiekről is készül a kiadvány. Egy évvel a start után megpályázták a megyei értékek közé kerülést, és ma már négyen „ott vannak”. Nem „erősorrendben” természetesen, de Vilma néni gyűjteménye, a Csergezán kilátó (névadója Cs. Pál grafikus, természetfestő Pátyon élt) a Budai-hegység legmagasabb pontján, a Kopasz-hegyen, a már „látott” Sasfészek-tó, valamint a Pincehegy érdemelte ki az elismerést.
Pincék a hegyen? Igen. Az első 1802-ben létesült, majd követte közel 300. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató és csapata térképezte fel a „múltat”, mert a jelent bárki maga is megteheti.
Páty az 1800-as években zöldség- és gyümölcstermesztéséről volt híres. Aztán 1870-ben a filoxéra kipusztított mindent. A mai napig érződik a hatása, s bár próbálkoztak szőlőtelepítéssel azóta is, de nagyságrendileg kisebb az „aktuális”. Ha viszont a pincék megvoltak, a borászat helyét az „élethely” vette át. Egy helybéli lakatos különlegessége, a 3 dimenziós zár alkalmassá tette ezeket a hegyoldalba vájt „barlangokat” mindenféle érték tárolására. S már visszatérőben van a „bor”, kb. 15-20 aktív pince működik, s valamivel több a ritkábban használtaké. Az eredetiekből 284 most is felfedezhető, s talán a későbbiekben… Van egy Amina nevű kedves ismerősöm, volt osztálytársam unokája. Értelemszerű, ha a „róla” elnevezett csárdába megyek először. Csak nem fogom a cókmókomat földre ülve enni, kedves Kazal László…
Kiderül, hogy a tulajdonos első unokáját is Aminának hívják. Megérte bemenni! Csakúgy, mint a Pincekulcsba, ahol viszont egy korty bor nem sok, annyi sincs. Milimári ezúttal nem hoz tejet a házhoz, de Budakesziről a „sütiműhelyből” mindenféle finomságot igen. A 4-es pince neve azt jelenti, hogy 3 barát és egyikőjük felesége kitalált valamit, ami az arra járó vándornak lehetőséget nyújt a kikapcsolódásra, a város zajától és szennyezettségétől távol egy nyugodt beszélgetésre. „Négyesék” a Pátyi Pincehegyi Közösség mozgatói, s igen jól megférnek a Budakörnyéki Borkultúra Egyesülettel, amelynek elnöke csak azokra a fiatalokra panaszkodik, akiknek az ivászat, a lerészegedés a fő célkitűzésük, a „kultúra” ellenben hiányzik az értéktárukból.
A „borosok” legtöbbje „valahonnan”, de jól feltérképezett helyről – Balaton-környék, Tokaj, Eger, Pázmánd, Mogyoród – szerzi be a szőlőt, hogy aztán saját szája íze szerint, a mások előtt sem titkolt, sőt olykor a tapasztalatcserék során kellően átbeszélt receptúrák alapján készítse el specialitását. S ami a legmegnyerőbb tanulság, hegyi beszélgetőtársaink fő foglalkozása ügyvéd, nőgyógyász, közgazdász, vállalkozó, építész, jogász, és folytatható a sor, szóval a bor tényleg csak a kikapcsolódást jelenti – igaz, sok munkával. Éppen ezért a „nyitvatartás” is péntek-vasárnapra korlátozódik (lehet persze rendezvényt szervezni előre megbeszélt időpontra más napokon is), és alkalmazkodik a kirándulók igényéhez.
A kb. 8000 lakosú Páty nyáron Pincenapokat rendez, szeptember végén pedig, civilÍZáció címen, a településen működő intézmények, alapítványok, egyesületek, művészeti csoportok, hobbikörök részvételével szervez emlékezetes időtöltést. Magam az egyhetes Borünnep alkalmából jártam kellemes társasággal Pátyolgatóban. Apropó. Ha hiszik, ha nem, az öt óvoda egyikét Pátyolgatónak hívják.
HáJá
