Július 20-án, csütörtök délután Zentai Péter kollégánk (Klubrádió) élénk hangulatú beszélgetés során számolt be az elmúlt hetekben szerzett ukrajnai, belaruszi és litvániai benyomásairól a Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztály nyitott rendezvényén.
Mint elmondta, az ukrajnai Odesszában, illetve Lembergben azt érezte, hogy a háború ellenére is szabad országban van, az emberek nyíltan beszélnek, hevesen bírálják a hatalmi visszásságokat és a korrupciót, az oligarchákat, miközben egységesek abban, hogy az országot meg kell védeni az agresszortól. Odesszában egyfajta „New York érzete” volt, sokféle etnikum kavalkádját, pezsgő légkörét tapasztalta. Az árukínálat lenyűgözte, és sejtése szerint a Nyugat sokkal több segítséget nyújt Ukrajnának, mint amiről nyilvánosan beszélnek, hogy az emberek érezzék, érdemes a Nyugathoz tartozni.
Belaruszban – mondta – időutazást élhetünk át, a transzparensek, a külsőségek szintjén az egykori Szovjetunióban érezhetjük magunkat, és a helyiek – ellentétben Ukrajnával – nem mernek beszélni politikai kérdésekről, de a színvonalas árukínálat, a rendezettség, a high tech látható jelenléte, a magas fokú digitalizáció azt jelzi, hogy a Lukasenka által fenntartott diktatúra erősen piacszemléletű. A politikai légkört leszámítva Belarusz sokban hasonlít a balti államokra, és ha majd megszűnik a diktatúra, akkor Belaruszban – az északkelet-európai térség szerves részeként – hatalmas fejlődési lehetőségek rejlenek.
Az életszínvonal tekintetében látványos előrelépést felmutató Litvániában – mondta el Péter – össztársadalmi támogatás övezi az ukránok megsegítését, az pedig tévhit, hogy az oroszokkal szemben lennének ellenérzéseik. Akit pokolra kívánnak, az Putyin, de ettől még igenis szívesen megszólalnak oroszul.
Kárpáti János
