A Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztály az Európa Naphoz igazítva május 10-én adta át az Európánkért-díjakat a Sajtóházban.
A Trom András kezdeményezésére a szakosztály által alapított díjat először 2019-ben adtuk át.
Az idén Gyévai Zoltán újságíró (Szabad-Európa, Bruxinfo), Lengyel László közgazdász-politológus és Szénási Sándor újságíró (Klubrádió) kapta meg a szakosztályi tagok ajánlása és a kuratórium döntése alapján. A díj az előző évben az európai értékek ismertetésében és képviseletében, az európai ügyekben való tájékoztatásban nyújtott kimagasló teljesítményért jár. A Kuratórium elnöke Balázs Péter külügyminiszter, az EU Bizottságának korábbi biztosa.
A díjátadáson Szénási Sándor nem tudott részt venni, így a hivatalos programot követően két díjazottal folyt – alighanem rekordhosszúságú, több órás – beszélgetés. Annak keretében Lengyel és Gyévai kifejtette véleményét az európai helyzetről. Elmondták, hogy miként látják Magyarország és az EU viszonyát, illetve az orosz agresszióra adott európai válaszokat, a közösség és az egyes tagországok törekvéseit.
Lengyel László úgy vélekedett: tekintettel arra, hogy a magyarok számára kiemelt súlyú probléma az uniós támogatási pénzek visszatartása, ez idővel a rendszerből kiemelkedő hasznot húzó oligarchák elégedetlenségéhez is vezethet. Felhívta a figyelmet arra is, hogy sok magyar számára az uniós tagság a Nyugathoz való felzárkózás újabb sikertelen kísérletét jelenti, és ezzel párhuzamosan azt, hogy – élve a szabad munkavállalás lehetőségével – innen most legalább el lehet menni.
Gyévai Zoltán óvott attól, hogy az EU és az EU-tag Magyarország viszonyában bárki hirtelen drámai fordulatokat várjon: a Budapest iránti bizalomvesztés hosszasan elnyúló, bár egyértelműen érzékelhető folyamat, amelynek során az utóbbi időben mintegy összeértek a jogállamisági kifogások és az ukrajnai helyzet eltérő megítéléséből fakadó feszültségek.
A korábbi díjazottak:
2019: Kárpáti János Klubrádió, Halmai Katalin, a Népszava brüsszeli tudósítója, Márton Balázs és Kugyela Tamás (megosztva) – ők az akkori Index rovatának, az EUrológusnak a brüsszeli munkatársai voltak
2020: Euronews Budapesti Irodája kollektívája, Nemes Gábor Klubrádió
2021: Nick Thorpe, a BBC kelet-közép-európai tudósítója, R. Hahn Veronika, a Népszava londoni tudósítója és Zalán Eszter az EUobserver brüsszeli munkatársa
2022: Ljubov Nepop Ukrajna magyarországi nagykövete, Forgács Imre közgazdász a Népszava Szép Szó mellékletének publicistája (Kötetbe gyűjtött írásai: Európai anziksz címmel jelentek meg), N. Vadász Zsuzsa, a Hírklikk munkatársa.
Gyévai Zoltán
Laudációt írta: M. Lengyel László
Gyévai Zoltán 33. éve újságíró, méghozzá külpolitikus. Nemzetközi politikai szakértői végzettsége és magabiztos nyelvtudása, szorgalma, alapossága, a tények iránti tisztelete révén villámstartot vett a pályán: az Estiu Hírlapnál, a Köztársaság című hetilapnál és a Magyar Hírlapnál dolgozott. Ezt a lapot és a Figyelőt tudósította Brüsszelből már 25 évvel ezelőtt. Brüsszelben, Fóris Györggyel, az egyik legkiválóbb EU-szakértő újságíróval karöltve megalapította a Bruxinfót, amelynek a tájékoztatást irányító főszerkesztője ma is. A Szabad Európa tudósítója, és az InfoRádió uniós szakértője, de hallhattuk őt a Klubrádióban és olvashattuk sok más felületen. Túlzás nélkül mondhatjuk: a már Európánkért-díjas Halmai Katalin és Kárpáti János mellett az Unió filozófiáját, céljait, működési mechanizmusait kiválóan értő, a brüsszeli „Európa-világba” beágyazódott egyik legkitűnőbb újságíró.
Az eddigi felsorolás elegendő volna egy életmű-díjra. A negyedszázados brüsszeli tudósítói, tudományos és oktatói munka ezt bőven megalapozná. De ez a mi díjunk a jelen kimagasló, másokkal összehasonlítva kiemelkedő teljesítményeiről szól.
Akkor nézzünk egy kis statisztikát. Csak márciusban (éljen a magyar szabadság, éljen a haza) tíz kiváló, elmélyült és a hivatalos propagandát helyretevő anyaga jelent meg a Szabad Európa felületén. Nem élnék vissza a türelemmel, hogy mind a tízet felsoroljam, legyen elég a fele:
Egymillió tüzérségi lövedéket szállít az EU Ukrajnának
Három hónapja van a magyar kormánynak a pénzcsap megnyitására
Finnország és Svédország csatlakozása – A NATO-ban nem Orbán miatt rágják a körmüket
Jobban megritkítaná az egyetemi kuratóriumokat Brüsszel ellenjavaslata
Variációk egy témára: mi lehet a magyar NATO-vétó kiiktatása mögött?
Ebből nyilvánvaló lehet: Európa, Európa és Magyarország, Európa és a világ alkotja azt a koordinátarendszert, amelyben Gyévai Zoltán az eseményeket elhelyezi.
Csak bő három hónappal kell visszamennünk, hogy idézhessük Gyévai Zoltán tanulmányértékű írását, amelynek címe Az EU és Magyarország viszonyának alakulása 2010 óta – A magyar turul repülése. Ne értsen senki félre! Itt nem gúnyról van szó, még csak nem is lemondó szarkazmusról. Egy igaz hazafi próbálja bemutatni „utálatos, szerelmes nációjának” botladozásait, a valós külpolitikai célok és értékek feláldozását a belső vulgárnacionalista és hatalommegőrzési célok oltárán. Azzal, hogy Európa nélkül semmik vagyunk, és Európával minden leszünk. Nem kell ide semmiféle ideológia. Ez a mi igaz világunk, már régen nemzetközivé, más szóval globálissá vált. És ennek a világnak szakértője és szolgálója egyben Gyévai Zoltán.
Lengyel László
Laudációt írta: Trom András
Lengyel Lászlóról, a jogászról, közgazdászról, publicistáról, íróról és politológusról Tamás Ervin minden fontosat megírt 2020. novemberében. A Pénzügykutató Zrt. – szakmai oázis – elnök-vezérigazgatója akkor volt 70 éves. Habár egyszer voltam nála, ezt nem nevezném személyes kapcsolatnak. Inkább azt mondanám, hogy nekem senkim Lengyel László – nem barátom, nem kollégám, nem pártfogóm, nem ismerősöm. Sajnos. De így legalább elfogultság nélkül ajánlhatom munkásságát, és a mi szempontunkból most lényeges publicisztikai tevékenységét az Európánkért díj Kuratóriumának figyelmébe.
Tamás Ervinnél jobban aligha tudnék fogalmazni: „A rendszerváltozás előtti, ma már jelképpé magasztosult Fordulat és reform egyik szerzője (…) azon kevesek egyike, aki a reform szó hallatán nem a sorozatos kudarcokat, elementáris ütközéseket, eltékozolt energiákat veszi sorba, hanem újra és újra nekigyürkőzik, hogy a megviselt, oly sokszor megtépett szóba életet leheljen. Egyformán kellett ehhez hit és illúzió, az interdiszciplináris tudományok merész összekapcsolása, műveltség, irodalmi ihlet és a világra való nyitottság.”
Megannyi könyve, köztük beszélgetős könyvei, számtalan cikke, esszéje mind azt tanúsítja, hogy érdeklődése különösen szerteágazó, rálátása a világra, folyamatokra, múltra, jelenre, jövőre, azokra a társadalomtudományokra, melyeknek művelője rendkívüli. Esszéi magasröptűek, mégis olvasmányosak, ragyogó stílusban megírtak. A Népszava Szép Szó mellékletében megjelent, a tavalyi év eseményei által ihletett/provokált egyes írásai filippikákkal érnek fel, interjúi az ukrajnai háború okait boncolják és következményeit fürkészik.
Világkáosz? Új világrend hajnala? A mindannyiunk sorsára kiható események elemzése, a múlt tapasztalataiból merítő prognózisai minden olvasóját gondolkodóba, találó idézeteinek gazdagsága pedig méltán bámulatba ejtik. Természetesen ő sem tudja a tutit. Töpreng, például ekképpen: „Vajon ez az orosz-ukrán összecsapás, ’szláv vita’ olyan irtózatos testvérharc, polgárháború, mint amilyet vörösök és fehérek vívtak, és amit Bulgakov írt le A fehér gárdában, Solohov a Csendes Donban, vagy amire az idős Katajev emlékszik a Gyógyír a feledésre, Pausztovszkij pedig a Nyugtalan ifjúság emlékiratokban? Vagy Ázsia és Európa harca? Netán két világrend erőpróbája, ahol a felek kipróbálják fegyvereik, gazdasági szankcióik hatékonyságát?”
Máskor nem elégszik meg a kérdésfeltevéssel, helyzetelemzéssel – tovább is megy, felvázolja megoldási elképzelését: „Lehet, hogy Amerika elég erős a világ vezetéséhez, de az egyeduralom az elmúlt évtizedekben nem volt elég jó tanácsadó ahhoz, hogy tudja is, a világot merre vezesse. Világtörténetileg 1944-45-ös helyzetben élünk, egy önsorsrontó világban kell új univerzális intézményeket és szabályokat kitalálni. Az ellenőrizetlen hiperglobalizáció és a szuverenista antiglobalizáció helyett olyan globális rendszert, amelyben a természeti környezet, társadalmi jólét, az igazságosság, az egészségügy, az oktatás szolgáltatási rendszerei egyenrangúak a gazdasági haszonelvűséggel és önérdekkel.” – írja, vállalva, hogy naiv utópistának bélyegezhetik.
Lengyel László olyan gondolkodó, aki gondolkodásra késztet másokat is. Talán ez a legfontosabb hozzájárulása ahhoz, hogy sarkából kifordult világunkban a megnyomorítottságába belefáradt, fásult, szolgalelkűvé vált társadalmunkat felrázza. Ehhez fölényes tudással használ fel aktuális európai érveket. Például így: „Se Orbán, se a világ nem számíthatott arra, hogy az ukrajnai háború hatására nem egy módosított merkeli politika fog folytatódni Németországban, sőt, Európában, hanem bekövetkezik a Zeitwende, a korszakos fordulat, amely kevesebb, mint rendszerváltás, de több, mint kormányváltás. Az új, sok tekintetben kaotikus német rendszer, éppen az Ostpolitik-ot számolja fel, Putyin háborúja idején nem sikk „kisdiktátornak” lenni és nyíltan lopni. Scholz a legegyszerűbbet teszi: nem tárgyal Orbánnal és rendszerével. Már mindenkivel tárgyalt Európában, kivéve Orbánt. Úgy teltek el egymás után napok és hetek, hogy a magyar miniszterelnököt nem fogadták sehol Európában, és egyetlen európai vezető se jött Budapestre. Ilyen elszigeteltségre emberemlékezet óta nem volt példa.” – írta 2022. július 30-i elemzésében. (Orbánt végül októberben fogadta Scholz, de közös sajtótájékoztatót nem tartottak utána, ami példátlan Németországban.)
És hogy egy aktualitással zárjam méltatásomat: Lengyel László idén áprilisban nemzetünk lelkiismeretéről írt látleletét ekképpen összegzi: „Lelkiismeret-szerkezetünk gyalázatos állapotban van. Se szellemi se erkölcsi lelkiismeretpárt, se egységes ellenállás.” Már csak ezért az ostorozó megállapításáért is nyugodt lelkiismerettel ajánlhattam Európánkért díjra…
Szénási Sándor
Laudációt írta: M. Lengyel László
Szénási Sándor ízig-vérig magyar és európai újságíró, mégpedig csupa nagy, aranyló betűvel. Utánozhatatlan mestere a nyelvnek. Ezt általában nehéz egy olyan ember esetében bizonyítani, aki elsősorban rádiósként ismert, de szerencsére írásbeli munkássága is páratlanul gazdag, köszönhetően annak az igazi, a betűket őrző 168 órának, amelynek kimagaslóan sikeres munkatársa volt. Külpolitikusként végzett, mégis kulturális, belpolitikai újságíróként vált nagyon hamar ismertté 1977 után, amikor a pályáját elkezdte abban a régi, a sajtószabadság határait feszegető, mindinkább őszinte, a rendszerváltás előkészítésében múlhatatlan érdemeket szerző Magyar Rádióban. Ettől még – ha a feladat úgy hozta – magabiztosan mozgott a tények, a hírek, a tudósítások világában. Kitűnő nyelvtudása és páratlan műveltsége mindig eligazította. Ifjú titánból szinte percek alatt vált mesterré, később sokak számára példaképpé, ikonná.
Pontosan tudom, hogy ez az Európánkért nevet viselő elismerés nem életműdíj, de egy a hetvenedik életéve kapuján kopogtató szakembert nem lehet a teljes életműve nélkül megítélni.
A díjat konkrétan a Klubrádióban, sőt, most már ebben az internetes felületre szorított, de elhallgattatni nem tudott, fontos és független hírforrásnak, szabadsághang-hordozónak megmaradt, a magyar médiaharcok nyomán valóban Európa-hírűvé vált Klubrádióban végzett tevékenységével érdemelte ki. Alighanem ő az egyik legismertebb, de feltétlenül a legnépszerűbb, legkevésbé vitatott vagy megosztó műsorvezetője a rádiónak. Olyan műsorok gazdája, mint a történelem és a jelenkori világ sorskérdéseit boncolgató A világ urai, vagy a Magyarország, a magyarság helyét, szerepét, az európai kultúrához való viszonyát bemutató Három az igazság. Másokat váltva rendszeresen vezeti a kimagaslóan hallgatott Reggeli gyorsot, benne a Reggeli személlyel, amelyben a különösen mély interjúiról, izgalmas beszélgetéseiről lett igazán híres és népszerű a hallgatók körében. Ha ő van a rádióban, sokak számára elképzelhetetlenné vált nem Szénásival kezdeni a napot. Folytatva a sort, ott van az Esti gyors, a Hetes stúdió és annak keretében a Megbeszéljük a hetet.
Az említett műsorok keretében elhangzott jegyzetei a Véleményes című gyűjteményben válnak önálló gondolati gyöngyszemekké. Szénási nyelvi gazdagsága és biztonsága, műveltsége, közéleti és közszolgálati bátorsága ezekben mutatkozik meg leginkább.
Minden műsorában, minden interjújában, minden jegyzetében, de a reagálásaiban, az értékítéleteiben is ott van Európa. Az európaiság. Magyarországot csak Európával méri, és az Európa-tudat, tulajdonképpen Európa-hit ott van mindenben, amiről szót ejt, legyen az külpolitika, kultúra, vagy éppen gazdasági téma. Magyarország Európával mérszik és Európa vetül Magyarországra a Szénási Sándor műsoraiban.
Ezt könnyű megérteni és belátni, ha ugyan a nem tavaly, hanem 2020-ban megjelent Szabadság, elvtársak című könyvét fellapozzuk. És még világosabbá válik minden, ha a könyv megjelenése örvén vele készült interjúban elmélyedünk https://24.hu/kultura/2020/09/19/podcast-rendszervaltas30-szenasi-sandor-szabadsag-elvtarsak/ .
Azóta sem változott semmi. Csak a napi témák. Közben jött egy háború a szomszédságunkban, amelynek megítélése méginkább megkövetelte, hogy valaki bizonyítsa következetes európaiságát minden állásfoglalásában. Szénási Sándor megtette, egy pillanatra sem tévedt el.
Az ő európaisága, európai újságíró énje a mély meggyőződés gyökereiből már pályája kezdetén kinőtt és kilombosodott egyenes törzzsel, és nem hajlott el azóta sem, akármerről és akármilyen erővel is fújtak a szelek.
