Címlapon: Sauli Niinisto finn elnök (balra) Ankarában találkozott török kollégájával, Recep Tayyip ErdogannalForrás: dpa
A török elnök és a finn elnök, Tayyip Erdogan és Sauli Niinisto találkoztak egymással Ankarában, Törökországban pénteken. A találkozó során megvitatták az együttműködés lehetőségeit, beleértve a gazdasági együttműködést is. Erdogan és Niinisto különleges hangsúlyt fektetett a két ország közötti kulturális kapcsolatok erősítésére, a közös projektek támogatására és a törekvésükre, hogy összekösse a két ország népét. A találkozón különböző témákról, például a közös regionális és globális biztonsági kérdésekről is tárgyaltak. A két elnök megállapodtak abban, hogy konkrét lépéseket tesznek a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésére és erősítésére.
Berlini keltezéssel ír a hírügynökség arról, hogy a Mercedes több milliárd dollárt tervez beruházni a magyar, kínai és németországi gyárainak modernizálásába – erről még a mitchigani WTVB hírei közt is olvashatunk, de a Financial Postban is. A modernizáció pedig nem jelent mást, mint az elektromos autók gyártására jelentősen csökkentve illetve akár meg is szüntetve a légszennyezést. Hisz az EU 2030-ra a forgalomban lévő autók CO2 kibocsátását a felére csökkentené, 2035-re pedig megszüntetnék a hagyományos autók eladását. A gyártást irányító menedzser a kecskeméti gyár modernizációs összegére nem tér ki, viszont megemlíti, hogy amerikai gyáruk fejlesztéséhez a Biden-féle klímacsomagnak köszönhetően jelentős állami támogatáshoz juthatnak. A német rastatti gyárban hónapokon belül hozzálátnak a fejlesztéshez, hogy 2024-ben kigördülhessen az első modell.
Tíz hónapja kérték felvételüket svédek és a finnek a NATO-ba, de utóbbiak csatlakozása körül még sok a bizonytalanság. Alapvetően Törökország, de Magyarország miatt is. Mindenesetre a finn miniszterelnök biztosította svéd kollégáját, országa akkor is biztonságban érezheti magát, ha netán Finnország hamarabb csatlakozik – olvashatjuk az AP hírügynökség anyagát többek között a South China Morning Postban, de az ABC News amerikai tv csatorna honlapján is. S ezt a kijelentését vasárnap Sauli Niinistö arra alapozta, hogy mindkét ország megkezdte egyeztetését a katonai megállapodásokról az Egyesült Államokkal. A svéd tv-nek ugyanis előrevetítette a finn kormányfő, hogy nem kizárt, Finnország beelőzheti a svédeket. Merthogy szerinte elég nagy őrültség lenne, ha visszautasítanák a törökök ratifikációját. „Rettenetesen nehéz helyzetbe kerülnénk, ha nemet mondanánk most Ankarának”. Mint tudvalevő, Recep Tayip Erdogan és a finn vezető kezet ráztak pénteken, mondván, nincs akadálya török részről az oroszok háborúja miatt szükségessé vált finn NATO-tagság elnyerésének. Ellenben számos biztonságpolitikai szakértő szerint a svédek felvételének elodázása sérülékennyé teszi őket a Balti-tenger térségében. Niinistö elmondta azt is, hogy most a svédek, a dánok és ők épp ugyanolyan kétoldalú katonai együttműködési megállapodást kötnek, mint korábban tette ezt Norvégia. Megjegyezte, szerinte ezt talán fontosabb is, mint a NATO-tagság. Merthogy hiába igyekeznek megfelelni a NATO-hoz történő csatlakozás feltételeinek, ha tagságuk a törökök és a magyar parlament kezében van, hisz mind a 30 tagállamnak bele kell egyezni a felvételükbe.
Az orosz és az ukrán médiában is szép számban jelent meg a Barabás Rihárd-féle kezdeményezés, miután a Párbeszéd képviselője a Moszkvában akkreditált magyar nagykövet visszahívására szólította fel a kormányt. Az ukrán 24 kanal a címben állást foglal: Végre felébredtek: visszahívják a nagykövetet, miután elfogató parancsot adtak ki Putyinra. Idézik a lapok tőle azt is, hogy a svéd és finn NATO-tagság ratifikálását szavaztassa meg végre a kormány.
A lap véleménycikkében Clemens Wergin szerint a NATO szövetségeseknek meg kellene fontolniuk, hogy megbíznak-e Magyarországban Törökországban azok után, amit művelnek. Erdogan továbbra is blokkolja a svédek felvételét, Magyarország pedig még több pénzt követel a ratifikálásért cserébe. Komédiába illik, amit eljátszik ez a két ország, hisz nincs elfogadható magyarázatuk az időhúzásra. Erdogan többek között azért is akadályozza a svédek tagságát, mert egy iszlámellenes szélsőséges elégette a Koránt a stockholmi török követség épülete előtt, viszont ezt a radikális provokátort állítólag Moszkvából fizetik. Magyarország pedig az EU-t akarja ezzel zsarolni közvetve, hogy könnyebben hozzájuthasson a befagyasztott pénzeihez. De legalább most Magyarország is nyomás alá került azzal, hogy Erdogan nagy kegyesen belement a finn-tagság parlamenti jóváhagyatásába. A svédek esetében erre minden bizonnyal csak a török elnök- és parlamenti választások után kerülhet sor. A szerző kitér arra is, hogy Erdogan és Orbán is autokráciát épített ki, amelyek szintén nem összeegyeztethetőek az uniós értékrenddel. Abszurdnak nevezi, hogy egyikük sem ismerte fel a szabadság eszméjének szükségességét, illetve semmibe veszik ennek a lépésnek Európa történelme szempontjából fontos stratégiai jelentőségét. Mindebből egyenesen következik, hogy a jövőben nem feltétlenül kellene megosztani a szövetség biztonsága szempontjából szenzitív információkat, kellő távolságot kellene tartani tőlük a NATO-tagországoknak.
