Orbán Viktor folytatódó csatája az uniós forrásokért megkérdőjelezi magának az Orbán-rendszernek az életképességét, valamint Brüsszel hitelességét is – írja az amerikai lap és hírportál európai kiadásának munkatársa, Beyer Lili. A cikk szerint korántsem csupán a pénzről van szó, hiszen annak nyomán, hogy Brüsszel csaknem elzárta a támogatási csapot, a magyar miniszterelnök széles körű reformokba kezdett, hogy mégis hozzájusson a Magyarországnak szánt eurómilliárdokhoz. Egyes tisztségviselők szerint az európai pénzek jelentik a demokratikus normák kikényszerítésének az egyetlen eszközét, de az, hogy egyáltalán lehetségesek-e az ilyen reformok a mostani kormány alatt, továbbra is nyitott kérdés.
A magyar kormányfő – írja a szerző – szeret nagyokat mondani, és a nemzetközi porondon a konzervatív keresztény politika hangadójának mutatja magát, otthoni hatalma azonban ennél sokkal földhözragadtabb koncepción, a patronáláson nyugszik. Útépítésre szóló megbízási szerződést akarsz? Lenne egy projekted a falu számára? Rádiófrekvencia-engedélyt szeretnél? Állást az unokádnak? Számos magyar számára a válaszhoz, közvetve vagy közvetlenül a kormányzó Fideszen át vezet az út. Orbán megszerezte számos üzletember, kisvárosi politikus, tévés személyiség, vagy akár zenész lojalitását, azon egyszerű oknál fogva, hogy az elősegíti az illető karrierjét. Ennek a rendszernek a működtetése azonban jelentős forrásokat igényel, aminek a biztosításában az uniós alapok éveken át kulcsfontosságú szerepet játszottak. Most azonban az EU egy sor reformhoz köti a koronavírus-járvány utáni helyreállítási pénzek folyósítását, és jogállami aggályok miatt felfüggesztett számos további támogatási alapból történő kifizetéseket is. Ha az állami forrásokat hirtelen érdem szerint kezdenék elosztani, ha a miniszterelnök legközelebbi családtagjaival és barátaival szemben vizsgálatok indulnának korrupciós vádak miatt, megkezdődhetne az Orbán-rendszer lebomlása – állítja szakértői véleményekre hivatkozva a Politico.
Másfelől azonban – folytatódik a cikk – ha Brüsszel értelmezhető reformok hiányában is hozzájuttatja Magyarországot az uniós adófizetőktől befolyt milliárdokhoz, akkor az európai tisztségviselők saját hitelességüket ássák alá, és azt kockáztatják, hogy ennek meg kell fizetniük a politikai árát a jövő évi európai parlamenti választásokon. A Politico szerint különösen Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke került erős nyomás alá, tartsa zárva a csapokat, amíg nem válik kristálytisztává, hogy valami megváltozott.
A szerző olyan jogvédők véleményére hivatkozik, akik szerint a magyar kormány által elkezdett változtatások nem érnek fel a megtett ígéretekkel. A fő figyelem az új Integritás Hatóságra irányul, a másik kulcsfontosságú előfeltételnek pedig az Országos Bírói Tanács ügyében kellene teljesülnie.
Miközben a reformok araszolva haladnak, az Európai Bizottság azt is tudatta, hogy a hosszabb távú, 2027-ig szóló regionális fejlesztési források megszerzésének feltételeként Budapestnek szintén eleget kellene tennie az EU Alapjogi Chartájában foglalt előírásoknak. A brüsszeli testület kifogásolja az úgynevezett gyermekvédelmi törvény egyes előírásait, a tudományos szabadság veszélyeztetését, illetve a menedékhez való jog érvényesülésével kapcsolatos helyzetet. Márpedig Orbán az elmúlt években heves kampányt folytatott bevándorlásellenes és LMBT-ellenes alapállásból, és ha e tekintetben most hajlandó lenne igazodni az Alapjogi Chartához, az jelentős belpolitikai irányváltással, hajtűkanyarral érne fel.
Ma hajnalig egyébként még nem nagyon kezdtek csordogálni érdemi információk arról, mi is hangzott el Emmanuel Macron francia elnök és Orbán Viktor tegnap esti találkozóján. A párizsi Le Monde minapi előzetese szerint a francia vezető Ukrajna támogatásáról, az európai versenyképesség megerősítéséről, az energiaügyről és az európai védelmi ipar támogatásáról kívánt tárgyalni magyar partnerével, valamint szóba kívánta hozni a jogállamiság kérdéskörét. A Le Monde ellentmondásosnak nevezte Orbán Oroszországhoz és a háborúhoz való viszonyát.
Lendvai Pál ugyanakkor a bécsi arról írt, hogy Macron Orbánhoz – az orosz diktátor legjobb európai barátjához – hasonló módon közelíti meg az Oroszország-kérdést, és az Elysée-palotában elköltött hétfő esti munkavacsorán alighanem több szó eshetett arról, milyen is a hangulat a Kremlben, mint arról, hogy miként látja a kérdést a visegrádi csoport legnagyobb országa, Lengyelország. Lendvai szerint Macron, azzal, hogy kétértelmű, türelmetlen és kiszámíthatatlan magatartást tanúsít, miközben vezető szerepre tart igényt Európában, valójában gyengíti az EU eltökéltségét, és erősíti Oroszország pozícióját.
Végezetül megemlítem, hogy a főként gazdasági kérdésekre összpontosító francia lap a magyar élelmiszer-inflációról közöl cikket. Közgazdászok számára iskolapéldának nevezi, hogy egyes termékek árának a befagyasztása – miután a termelők más termékeken keresnek kompenzációt a veszteségeikért – nem az infláció letörését, hanem éppenséggel annak gyorsítását eredményezte.
