Hibáztatható-e a Nyugat az ukrajnai háborúért? Ezt a kérdést boncolgatja Gideon Rachman, a londoni Financial Times elemzője. Utal arra, hogy John Mearsheimer, a Chicagói Egyetem professzora még 2015-ben feltette egyik előadását a YouTube-ra, és abban amellett érvelt, hogy a Nyugat provokálta ki Moszkva támadó fellépését – akkor még nem a teljes gőzzel megindított háborút, hanem a Krím elfoglalását és a kelet-ukrajnai szeparatista harcot. Mearsheimer szerint Oroszország létében érezte fenyegetve magát, miután az Egyesült Államok ígéretet tett arra, hogy Ukrajnát felveszik a NATO-ba. Akkor, 2015-ben megjósolta, hogy Moszkva ezt nem fogja tűrni, és hogy Ukrajna szerencsétlenül fog járni. A videót azóta 28 millió alkalommal tekintették meg a YouTube-on. Mearsheimer állításait az orosz külügy is megosztotta a Twitteren, ő maga pedig találkozott Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel – olvasható Rachman cikkében.
A Financial Times szerzője szerint azt a vádat, hogy Mearsheimer egyszerűen a Kreml védelmezője, megkérdőjelezi az a tény, hogy 1993-ben a professzor az egyike volt azoknak a keveseknek, akik óvták Ukrajnát a nukleáris arzenál feladásától, mondván, csak az atomfegyver képes visszarettenteni az oroszokat az agressziótól.
Ezután azonban Gideon Rachman – rátérve a chicagói professzor mostani állításának a kritikájára – leszögezi: a preventív háború megindítása csak akkor fogadható el, ha a másik állam csapásmérésre készül, márpedig Ukrajna semmiképpen sem volt ebben a helyzetben tavaly, az orosz támadás előtt. Mearsheimer túlságosan beleszeretett saját elméletebe, és ezért nem hajlandó elfogadni azokat a tényeket, amelyek ellentmondanak az elméletének – olvasható a Financial Times cikkében. A professzor, híres 2015-ös előadásában például azt állította, Putyin túl okos ahhoz, hogy valaha is megpróbálja meghódítani Ukrajnát, csak arra törekszik majd, hogy megakadályozza a Nyugathoz való csatlakozását. Ez nehezen egyeztethető össze azokkal az orosz harckocsioszlopokkal, amelyek tavaly februárban Kijev felé nyomultak – írja Gideon Rachman.
https://www.ft.com/content/2d65c763-c36f-4507-8a7d-13517032aa22
A szintén londoni Guardian Magyarországról szóló cikke azzal indít, hogy éppen most, az Ukrajna elleni orosz invázió első évfordulója előtt volt a premierje a Magyar Állami Operaházban a Háború és béke című Tolsztoj-regényből Prokofjev által alkotott monumentális zenedrámának. „Megvédtük vérrel a hazát, Oroszország dicsfénye sosem halványul el” – zeng fortissimóban a kórus. Shaun Walker budapesti beszámolója, feltérképezve a háborúhoz való magyar hozzáállást, kitér egyebek közt arra, hogy itt nem ukrán zászlók láthatók, mint máshol Európában, hanem azok a plakátok, amelyek szerint a magyarok 97 százaléka nemet mondott a szankciókra. A cikkben megszólaltatottak úgy vélik: az Orbán-kormány magatartását a jelek szerint az motiválja, hogy elnyerjék Moszkva kegyeit. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy sok magyar negatív módon tekint az ukránokra, és a kormány képesnek látszik arra, hogy a rekordszintű inflációt, a romló gazdasági helyzetet a szankciók következményeként adja el a lakosságnak.
A Politico amerikai portál európai kiadása emlékeztet arra: Magyarország és Lengyelország egyaránt figyelmen kívül hagyta, hogy az EU-országok között – formális bojkotthatározat nélkül ugyan, de – nem hivatalos egyetértés jött létre, miszerint távol maradnak az iráni forradalom évfordulójának teheráni megünneplésétől. Az iráni médiában és más helyeken is közölt fotók tanúsítják, hogy a két ország nagykövete – Varga-Haszonits Zoltán és Maciej Fałkowski – ott ült Ebrahim Raiszi elnök és más iráni állami vezetők mögött a múlt csütörtöki ünnepségen, valamint megjelent a hivatalos fogadáson is. Az unió többi tagországának a távolmaradását az indokolta, hogy az iráni rezsim gyilkos kegyetlenséggel csapott le a rendszerellenes utcai tüntetőkre, és demonstrálók kivégzésétől sem riadt vissza. Teherán emellett – írja a portál – kamikaze drónokkal látja el Oroszországot, amelyekkel polgári célpontokat támadnak Ukrajnában. A Politico megjegyzi: Magyarország eddig is nyíltan hirdette, hogy el kell mélyíteni Iránnal a kapcsolatokat, a mostani lengyel magatartás azonban meglepő, aminek az indoka rejtély.
Az Európai Parlamentnek meg kell szigorítania összeférhetetlenségi szabályait – hangsúlyozza az EurActiv című brüsszeli portálon az úgynevezett Katargate botrányról írt cikkében Michael Leigh, a Johns Hopkins egyetem bolognai campusának az oktatója, aki korábban az Európai Unió bővítéssel foglalkozó tisztviselője volt. Felhívja a figyelmet arra a szempontra, hogy az összeférhetetlenségi szabályok megszigorításának elmaradása esetén a megvesztegetési botrány nyomán csökkenhet a mérsékelt pártok támogatottsága a jövő évi európai parlamenti választásokon. A szerző szerint a kirobbant ügy letaszította az EU-t az emberi jogok és jogállamiság világbajnoki talapzatáról. Brüsszel felrója a demokratikus hiányosságokat az olyan „erős emberek” által irányított országoknak, mint Magyarország vagy Kína – jegyzi meg az EurActiv vendégkommentátora. Nem véletlen – írja -, hogy az autoriter hajlamú, konzervatív nacionalista vezetők alig tudják véka alá rejteni kárörömüket, hiszen a botrány leginkább európai szocialistákat érintett. Orbán Viktor azt mondja, meg kellene szüntetni az Európai Parlamentet.
https://www.euractiv.com/section/elections/opinion/qatargate-morocco-and-the-eu/
Kárpáti János
