Die Welt
Magyarország aközé a néhány ország közé tartozott az elmúlt évben a földrészen, amelynek energiafüggése nem, hogy csökkent volna, hanem növekedett Oroszországgal szemben. Pedig lehet másként is csinálni, amint az Németország, de még inkább a 3 balti állam, valamint a svédek és a finnek példája igazolja.
A statisztikai adatokból az derül ki, hogy az olaj- és gázárak megugrása miatt az Orbán-kormány, akárcsak Ciprus és Ausztria, február és november között háromszor annyit fizetett Moszkvának a szállításokért, mint az előző 5 év átlagában. Még rosszabbul teljesítettek a szlovénok, az ő számlájuk a korábbinak négyszerese volt, de nem büszkélkedhetnek a franciák, az olaszok és a spanyolok sem. Esetükben a cech a duplájára emelkedett.
Az orosz energiaimport aránya éves összevetésben nagyobb lett Magyarországon és Görögországban. Szlovéniában a kétszeresére nőtt, a ciprusiak pedig egészen elszúrták, noha hozzájuk nem is vezetéken érkeznek a szénhidrogének: kitettségük majdnem 143 %-kal magasabb, mint azelőtt.
Időbe telt, amíg az elmúlt évben az európai piac java átállt más beszerzési forrásokra. A fordulópont nagyjából szeptember, akkorra sikerült feltölteni a földgáztárolók jó részét, így megszűnt a versengés. Rögtön vissza is estek a gázárak. Kezdték kifejteni a hatásukat a szankciók is, emellett az is sokat számított, hogy Moszkva leállította a gázszállítások zömét.
A gazdasági háború célja Európa részéről az orosz gazdaság meggyengítése és a kiszolgáltatottság mérséklése, ám egyiket sem könnyű elérni. Mindenesetre a német gazdaság az ősz elejére már egyharmaddal kevesebb orosz árut vett, mint egy évvel korábban, és azóta a felére esett vissza a havi import átlaga. Sokat jelentett, hogy decemberben életbe lépett a tengeri olajszállítmányokra kimondott embargó. De a német energiabeszerzéseknek már novemberben csupán 7 %-a származott orosz forrásból. A svédeknél több mint 92 %-kal esett vissza ez az arány és nagyot lépett előre Helsinki is az energiafüggetlenség megteremtésében.
Foreign Policy
Hogy a törökországi földrengés ennyire súlyos áldozatokkal járt, annak részben az az oka, hogy most ütött vissza az Erdogan-rendszer számtalan visszássága, mindenekelőtt a korrupció és a gyenge kormányzás. Merthogy az elnök az eltelt csaknem 25 évben módszeresen kiüresítette az állami intézményeket, saját embereivel tömte tele a kulcspozíciókat és telenyomta pénzzel a vazallusok zsebét – azaz kikövezte az utat a mostani tragédiához.
Így látja a helyzetet Gonul Tol, a washingtoni Közel-Kelet Intézet török programjának alapító igazgatója. Úgy foglalja össze a lényeget, hogy a romok eltemették a jó kormányzás, a korrupciómentes ország és egy olyan állam ígéretét, amely törődik az emberek gondjaival. Merthogy Erdogan pont ezzel indult annak idején, a hasonlóan súlyos természeti csapás után.
Radikális változtatásokat helyezett kilátásba, és meg is szűntek a mindent megbénító koalíciós belviták – mert minden hatalmat a saját kezében összpontosított. Ehhez felszámolta a legtöbb civil szervezetet, a lakájok szűk körével vette körül magát. Ám tudományos elemzések bizonyítják, hogy a földmozgások sokkal több áldozatot követelnek ott, ahol széles körű az urambátyám-rezsim. Márpedig Törökországban az.
Az építőipar kevesek hitbizománya, nincs érdemi versenytárgyalás vagy hatósági felügyelet, ennek megfelelően nem is tartják be az előírásokat. A nagy infrastrukturális fejlesztésekre többnyire a csókosok kapnak megbízatást, ők azután tesznek a biztonsági szempontokra. Ez már eddig is egy sor drámát idézett elő. A közműveket magánkézbe adták, természetesen leginkább az elnök legközelebbi híveinek. Ott szintén nagy bajok keletkeztek, egyrészt nem vetettek számot a lehetséges természeti kockázatokkal, másrészt mert elhanyagolták a karbantartást.
Emiatt volt már súlyos vonatbaleset és bányarobbanás is, de a kormánypárt többször is megakadályozta a suskus kivizsgálását. Ám az is végzetes, hogy a hatalom csigalassúsággal reagál, amikor beüt a baj, pl. a két évvel ezelőtti erdőtűznél. Arról nem beszélve, hogy nem készült fel ilyen tragédiára.
A mostani földrengésnél is ugyanez történt. A hadsereg segíthetett volna, de az elnök nem adott utasítást, viszont a fegyveres erők ma már nem léphetnek önállóan ilyen esetekben. Hiszen mindent a központ dönt el. Hogy milyen állapotok uralkodnak, ahhoz csupán egyetlen adalék, hogy a Katasztrófavédelem kevesebb pénzből gazdálkodik, mint a vallási ügyek államtitkársága. De persze az a hit oldaláról visszaigazolja a kormány politikáját.
Ugyanakkor a katasztrófa elhárítás főnöke teológiát végzett, semmiféle szakmai tapasztalata nincs az ilyen válságok enyhítésére. Erdogan maga azzal ütötte el a tömeges panaszokat, hogy azok méltatlanok. Sorszerűnek igyekezett beállítani a csapást, ám mind többen jönnek rá, hogy az egyre sűrűsödő országos problémáknak van konkrét felelőse. Névvel, címmel.
Die Zeit
A lap szerint migráció-ügyben sokat nem tudnak felmutatni az európai állam- és kormányfők a kétnapos brüsszeli csúcs után, de ez nem is meglepő, mert túlságosan is eltér egymástól az egyes országok véleménye. Ám a vezetőkre nagy nyomás nehezedik, mert tavaly jó 900 ezren kértek menedéket az EU-ban, ami 50 %-kal több az egy évvel korábbi értéknél.
Egyértelmű, hogy a bevándorlás kérdésében a szervezet erősen jobbra tolódott 2015 óta. Orbán akkoriban még gazembernek minősült, amiért kerítést emelt, ám azóta az ilyen szögesdrót akadály már rég nem számít tabunak. Éppen ellenkezőleg, pont ezt követeli egy sor állam, és be is jön. Csak szemérmesen „határinfrastruktúrának” keresztelték át, nehogy aki sürgeti, túl radikálisnak tűnjön.
A Bizottság ugyanakkor tartotta az ígéretét – legalábbis papíron -, hogy határzárra nem ad pénzt. Viszont a tervezettnél több pénzt szabadít fel kamerára, mozgásérzékelőre, járművekre. Azaz látnivaló, hogy az Unió keményebbnek akar látszani kívülre. Ideértve, hogy a kereskedelem- és vízumpolitikát is kész bevetni, ha a származási országok nem veszik vissza a kiutasított migránsokat.
Az világos, hogy a közösséget csak akkor veszik komolyan, ha érvényt tud szerezni a szabályainak. Ebbe beleértendő, hogy ellenőrizni kívánja, ki lépi át a határokat, és hogy arra van-e joga. Ez egyben kötelezettség a saját polgárokkal szemben. Mégis érdemes óvatosnak lenni, mert a túlzott keménység elriaszthatja a bevándorolni szándékozó szakembereket, márpedig rájuk szükség van.
A gond azonban leginkább abból adódik, hogy a tagállamok azok, amelyek nem tartják magukat a saját maguk által elfogadott normákhoz. A peremen a kormányok sokszor nem regisztrálják az érkezőket, simán továbbengedik őket. Éspedig azért, mert úgy érzik, hogy magukra maradtak az áradattal szemben. Legyen szó Olaszországról, Magyarországról vagy Spanyolországról. Vagyis hiányzik az egymás közti bizalom, viszont ameddig ez így marad, addig nem lehetséges átfogó megoldást találni.
Der Standard
A kommentár azt emeli ki a soron kívüli Tanács-ülés után, hogy az EU észszerű, de az eddiginél szigorúbb migrációs politikára törekszik, csakhogy ebben nem segítenek sem a populisták, sem azok, akik valamiféleképpen szintén leegyszerűsítik a kérdést. A meghirdetett törekvés az, hogy keményebben lépjenek fel az illegális határátlépők, illetve az embercsempészek ellen, ugyanakkor segítsenek a tényleges menekülteknek.
Ám közben két téves irányzat is jelentkezik. Az egyik követői úgy tesznek, mintha nem lenne semmi gond azokkal, akik törvénytelenül jutnak be európai területre. Pedig a tavalyi adatokban csaknem 400 ezer ilyen ember szerepel. A másik tábor a félelemkeltésre épít, azt szajkózza, hogy a határokat csakis kerítéssel lehet megvédeni. Mintha a földrész folyamatos védekezésre kényszerülne a segítségre szorulókkal szemben. Évente egy millióan rendezett úton-módon vándorolnak be és szükség van rájuk a jólét fenntartásához.
Itt csak akkor lehet megoldásra jutni, ha egy sor tényezőt és intézkedést figyelembe vesznek, a demagógok azonban csak akadályt jelentenek. A 27-ek nagy többsége a héten egyetértett abban, hogy nem megengedhető, ha egyes kormányok huzamosan alapértékeket sértenek meg. Pl. amikor nem tesznek különbséget a menedékkérők és a megélhetési bevándorlók között. De a kiúthoz az kell, hogy nyugodtan, érzelmek nélkül, a normák figyelembevételével vitassák meg a teendőket.
Szelestey Lajos
