Frankfurter Rundschau
A kommentár óva int attól, hogy bárki lépre menjen a lengyel kormánynak: a PiS csak azért fúj visszavonulót a bírósági reform ügyében, mert nagyon kell neki a pénz. Ám szó sincs arról, hogy jobb belátásra tért volna. Ennélfogva az EU nem annyira az értékek, mint inkább a szén közössége.
Varsó nem tudja nélkülözni a brüsszeli milliárdokat az őszi választás előtt, pl. az energiaipar korszerűsítésére, ám az Unió csupán szakaszsikert könyvelhet el. Hiszen a lengyel vezetés már többször is simán túltette magát az Európai Bíróság ítéletein, nyíltan megkérdőjelezte a közösségi jog elsőbbségét. És a Bizottság éves jogállami jelentése sem halmozta el dicsérettel. Szóval ennyit a földrész értékeiről.
Ezen az sem változtat, hogy az agresszió után Lengyelország elhatárolódott a Kreml-barát Orbán Viktortól. Mert számára a lényeg nem a bíróságok függetlensége, hanem hogy hozzájusson a támogatáshoz.
https://www.fr.de/meinung/
FAZ
A vezető német konzervatív lap úgy látja, hogy a cseh választók Babis ellen voksoltak, de azt is világossá tették, hogy nem szeretnék, ha Prága az orbáni hintapolitikát folytatná. A nagy többséggel befutó Petr Pavel közismert katonai szereplő, de politikailag sötét lónak számít. Majd most kiderül, mire lehet számítani részéről ezen a területen. Az mindenesetre megnyugtató a nemzetközi partnerek számára, hogy elutasította az orosz agressziót és az ukránok megsegítése mellett foglalt állást.
Ez nagy könnyebbség a Fiala-kabinetnek, de remélhetőleg az irányváltás kihat az egész régióra. Ott ugyanis vannak más törekvések is, lásd Orbán Viktort, aki tetteivel nem lóg ki teljesen a sorból – hallgatólag beállt a szankciók meghosszabbítása mögé is. De amikor Brüsszelt és nem Putyint teszi felelőssé a háborúért, az nem csupán cinikus, hanem potenciálisan romboló.
A Karmelita kolostorban tartott sajtóbeszélgetésen még Ukrajna létezését is kétségbe vonta, hiszen a senki földjeként emlegette. Kétkulacsos politikával kísérletezik és próbál hozzá szövetségeseket találni a földrészen.
Az Orbán-tábor azonban rossz lóra tett Babissal. Felkészül Szlovákia, ahol ősszel választások lesznek. Nem véletlen, hogy a liberális Caputová elnök asszony tudta: mért kell elsőként gratulálnia Pavelnek.
FAZ
Eloszlottak az aggályok Európában az új olasz miniszterelnök kapcsán, egyenjogú partnernek számít, az év végén még azt is megszavazta, hogy a Bizottság a jogállami kifogások miatt fagyassza be Magyarországnak az újjáépítési alap 6,3 milliárd euróját. És bár ily módon „elárulta” régi barátját, Orbánt, a múlt héten azért egy test, egy lélek” volt a Rómába látogató Novák Katalinnal. Úgy döntöttek, hogy közösen harcolnak az illegális bevándorlás ellen, illetve a hagyományos család védelméért, továbbá járványalap rugalmasabb felhasználásáért.
A magyar ügy mutatja, hogy Meloni csak olyan ügyben száll ringbe, amelyet meg tud nyerni. Egyébként igazodik a körülményekhez, ami persze nem csoda, hiszen az olaszok számára 200 milliárd a tét a segélykeretből. Idáig nem is riasztotta el a befektetőket, nincs nyoma, hogy beigazolódnának a félelmek a feltételezett jobbratolódás kapcsán. A politikus sokkal inkább az előd, Draghi útján halad. A notóriusan Putyin-barát szövetségesek, Salvini és Berlusconi semmiféle érdemi befolyással nincsenek a kabinet Ukrajna-politikájára. A migráció ügyében Róma azt követeli, hogy az EU összehangoltan járjon el és a többiek sokakat vegyenek át a befogadott menekültekből.
Handelsblatt
Ausztriában ismét jön fel a szélsőjobbos-populista Szabadságpárt, sikere sokkolja a politikát. Az ilyen erők már hatalmon vannak Olaszországban, Magyarországon, Lengyelországban és a svédeknél, de most Ausztriában is félreverik a vészharangokat az FPÖ miatt. A félelem mindig összeszorítja a vezető politikusok szívét, amikor a rivális nagyon is tudatosan megereszt valamilyen újabb provokációt. Most különösen nagy a riadalom, hogy Kickl csapata vezet a közvélemény kutatásokban.
Látványos a visszatérés, hiszen úgy nézett ki, hogy a párt 2019-ben a padlóra került a titkos ibizai videó miatt. Ám hasznot húz abból, hogy sokan aggódnak a 8,6 %-os infláció miatt és hat a migrációs riogatás is. A menedékkérők száma tavaly 108 ezer volt, azaz egy év alatt megháromszorozódott. További tényező, hogy jó páran úgy érzik: a kormány kiskorúnak tekinti őket.
Der Standard
Két osztrák migrációs szakember azt ajánlja, hogy ne a félelem, hanem a válság vezérelje az osztrák migrációs politikát, annál is inkább, mert ez következik az ország történelmi hagyományaiból, valamint a gazdasági szükségszerűségből is. Judith Kohlenberger, a bécsi Közgazdasági Egyetem, illetve Vedran Dzsihich, a főváros egyetemének kutatója úgy értékeli, hogy a jelek szerint a politikának nem érdeke megoldást találni, inkább a probléma tartósításában érdekelt, mert azzal hangulatot lehet kelteni.
Az idegenek elleni uszításban az FPÖ jeleskedik, de a migráns kitűnő fantomellenség lett az osztrák politika egész fő áramlata számára. A menet az, hogy jön valami provokáció, majd igyekeznek enyhíteni a következményeket, de csak azért, hogy nekifussanak a következő uszításnak. Így marad az izgatott közhangulat, militarizálódik a közvita.
A jobboldali-populista és szélsőséges narratíva beépül a közbeszédbe, és itt hangsúlyozottan előjön a migráció. Az FPÖ profitál belőle, a többiek viszont nem tudják, mit válaszoljanak rá. Pedig nyilvánvaló, hogy a betelepülők milyen fontosak a munkaerőpiac, a nemzetközi versenyképesség szempontjából. Ám ameddig a vendégmunkásokról nem ismerik el, hogy a valóság részei, addig megy tovább róluk a paláver.
Pedig Ausztria már a Monarchia idején olvasztótégely volt. És legkésőbb a 60-es évek óta bevándorlási célország. (És akkor ne feledkezzünk el az 56-os magyar menekültek fogadtatásáról! – a szerk. megj.) Mindenesetre jelenleg a lakosság egynegyede idegen eredetű és lényegesen hozzájárult a magas életszínvonalhoz.
A jövőt illetően látni kell, hogy az ország csak akkor maradhat fenn, ha még nagyobb lesz a sokszínűség és a migráció, már csak azért is, mert egyre idősebb a népesség. A gyűlölet és a kirekesztés mindig önbeteljesítő jóslatot indít be. A válasz csak a befogadás, a szolidaritás lehet. A helyzet az, hogy az állítólagos idegenek régóta az osztrák sikertörténet részesei.
Guardian
A vezércikk úgy foglal állást, hogy mielőbb meg kell adni az összes kért fegyvert Ukrajnának, mert a harctéren az idővel megy a versenyfutás. A tét az, hogy Kijev vissza tudja-e verni a készülő orosz offenzívát. Oroszország hosszú háborúra rendezkedik be. Nem azért küldött 320 ezer katonát, hogy azok székesegyházakat nézzenek meg a szomszédos országban. Ölni mentek, és hogy területeket foglaljanak el. Putyin nyerni akar, de legalábbis megszerezni az uralmat a Donyecki-medence fölött. Semmi nem támasztja alá, hogy szorgalmazná megállapodást, ha arra a vereség leghalványabb árnyéka is vetül.
Zelenszkij ezzel pontosan tisztában van, meg azzal is, hogy a szövetségesek is tudják. Ebből következik, hogy nincs más választásuk, mint hogy felfegyverezzék az ukránokat. Ám a katonai repülőgépek ügyében óvatosak, mivel nem akarják, hogy ukrán területről oroszországi célpontokat érhessen csapás.
Az elnök azért túrázta végig Nyugat-Európát, hogy erősítse az erkölcsöt, illetve még több hadfelszerelést kapjon. A légvédelem és a mozgékonyabb tüzérség elengedhetetlen az ukrán hadműveletekhez. A gond az, hogy Moszkva hamarosan készen áll az előrenyomulásra – akár súlyos áldozatok árán is, még mielőtt Kijev meg tudna indulni. Vagyis az idővel folyik a verseny, ezért fektetett ekkora hangsúlyt az ukrán elnök a héten arra, hogy megkapja a kért támogatást.
Guardian
A lap egyik vezető kommentátora azt ajánlja, hogy a Nyugat fontolja meg alaposan, ad-e vadászgépeket Ukrajnának, mert az igen nagy kockázatokkal járna. Inkább a harctéren kellene sikereket elérni, és azok alapján megindulhatnának a béketárgyalások. Simon Jenkins emlékeztet arra, hogy az eltelt egy évben az volt a NATO legfőbb törekvése: nehogy eszkalálódjon a viszály, és felboruljon az európai erőegyensúly, ami azután katasztrófába torkollna.
Az oroszok azon vannak, hogy agressziónak állítsák be Ukrajna megsegítését, és nem is alaptalanul, gondoljunk pl. a szankciókra. Időnként úgy tűnik, hogy Washington és London szívesen rásegít Putyin paranoiájára. Kijev ellenben azt szeretné, ha Oroszországot úgy tekintenék, hogy az veszélyt jelent az egész világra nézve. Teljes egészében ki akarja űzni a megszálló erőket, ám szakértők szerint ehhez esetleg nyugati harcoló egységeket kell küldeni a csatatérre. Ez pedig megosztaná a szövetséget.
A kompromisszum jelenleg kapitulációnak számítana. Az egyetlen kiút az lehet, ha legalább részben visszaállítják a 2014-es Minszki Egyezményben lefektetett határokat. De a harci gépek ügyében nem árt óvatosnak lenni, azok csupán korlátozottan vethetők be taktikai célokra, viszont felbukkanásuk végzetesen súlyosbítaná a viszályt. Sokkal inkább a korszerű légvédelmi berendezések és a nehéz harckocsik megérkezése lesz perdöntő. Szárazföldön kell eredményeket felmutatni, mert azok nagyban segítenének helyreállítani a békét.
https://www.theguardian.com/
Süddeutsche Zeitung
Kirill pátriárka mozgósít – az orosz ortodox egyház feje minden gátlás nélkül védelmébe veszi a hadjáratot. Kikel a züllött Nyugat ellen, ugyanakkor óvja saját hatalmát. Számára csakis Moszkva győzelme elfogadható a háborúban, időnként úgy állítja be, hogy minden más a világ végével lenne egyenlő. Nem csupán a moszkvai propaganda szócsöve. Azt hangoztatja, hogy Oroszország jelzőtűz lett a világ számára, hála hagyományos értékeinek, mint a család, a hazafiság és világi Nyugattal szemben támasztott verseny.
Az oroszoknál évszázados szokás, hogy az egyház besorol a hadsereg mögé, katonákat és fegyvereket áld meg, ám Kirill ennél már sokkal messzebb ment. Úgyhogy a pápa nem sokkal a háború kirobbanása után figyelmeztette is: ne legyen Putyin ministránsa, de hiába.
Valószínűleg több oka is van annak, hogy az egyházfő ennyire törleszkedik a Kremlhez. Idetartozik, hogy a járvány óta kevesebben járnak templomba és egy kis populizmus nem árthat. Azon felül fontos, hogy a Szovjetunió összeomlása után az orosz egyház volt az egyetlen, amely megőrizte befolyását egész korábbi területén. Ezért jól jön az olyanoknak, akik osztják az „Oros világ” nagyorosz fantáziáját. Kirill a hitet igazolásul használja az invázióhoz. (Ő az, akit Orbán levetetett a nyugati tilalmi listáról – a szerk. megj.)
https://www.sueddeutsche.de/
EUobserver
Az elemzés úgy ítéli meg, hogy a határkerítések vádirattal érnek fel az EU kudarcos menedékpolitikája ellen. A szervezetben 2014 és 22 között összesen 2048 kilométeren húztak fel szögesdrótot, miközben a külső határok teljes hossza 12 ezer kilométer. Vagyis 13 %-ot zártak le ily módon. Ám mint a ma záruló uniós csúcs bizonyítja, a szervezeten belül a hangulat a biztonság javára tolódott el, és nem annyira fontos, hogy mi lesz azokkal, akik nemzetközi védelmet keresnek.
A közösség menedékrendszere összeomlott, a reformok megfeneklettek, egyre kétségbeesettebbek a brüsszeli vezetők. A hangsúly a határok megerősítésére tevődik át, illetve a balsikereket a Nyugat-Balkán, Afrika és más térségek kormányaira igyekeznek rátolni. A szocialisták, a zöldek és a liberálisok azonban zsákutcának tartják a határzárat.
A költségek óriásiak, a lengyelek 353 millió euróért építettek 186 kilométernyi kerítést Belarusz mentén. De az ilyen akadályok csupán arra jók, hogy másfelé tereljék az érkezőket, illetve növeljék az embercsempészek hasznát, továbbá lökést adjanak a szervezett bűnözésnek. És akkor még nem lehet kizárni, hogy pl. Belarusz vagy Törökország nem próbálja-e meg destabilizálni a földrészt a migránshullám ösztökélésével. Miközben nagy szükség volna bővíteni a legális bevándorlás csatornáit, hiszen elöregszik az európai lakosság.
https://euobserver.com/
Washington Post
Fareed Zakaria attól tart, hogy legközelebb már sokkal nehezebb lesz elsimítani, ha megint hasonló válság tör ki, mint most a kínai léggömb miatt. A neves külpolitikai szakértő felhívja a figyelmet, hogy Washington és Peking viszonyában egészen különös fejlemény tapasztalható. Egyrészt fokozódik a geopolitikai versengés, erősödik a feszültség, másrészt ugyanakkor gazdaságilag igencsak összefonódott a két ország. Az árucsere értéke elérte a 690 milliárd dollárt, ez minden idők legjobb eredménye. Itt a fogyasztók és a cégek érdeke diktál.
Függetlenül a kölcsönösen elrendelt kereskedelmi embargótól és a Biden-kormányzat döntésétől, hogy ti. korlátozza a fejlett technológia átadását Kínának. A két, ellentétes irányzat azonban aligha tarthatja magát sokáig.
Az amerikai stratégiai parancsnokság arra figyelmeztette a Fehér Házat, hogy Kínának már több szárazföldi hadászati kilövőállása van, mint az Egyesült Államoknak. A robbanófejek számát tekintve még nem tud vetekedni Washingtonnal, de a készletei 2035-re megháromszorozódnak. Akkor pedig két szövetséges atomhatalom, Oroszország és Kína fog farkasszemet nézni az USÁ-val.
És nincsenek kétoldalú egyezmények, fórumok a fegyverkezés ellenőrzésére. Vagyis ha komolyabb válság robban ki, mint a léggömb, akkor annak alighanem jóval bonyolultabb lesz kihúzni a méregfogát.
