Süddeutsche Zeitung
A vezető német lap már egy apró előrelépést, lépésecskét is sikernek tartana az uniós menekültpolitikában. Azt ugyanis nem tartja európainak, ahogy jelenleg mennek a dolgok. Egy sor kormány ugyanis úgy érzi, hogy ismét csak tehetetlen, annyian akarnak bejutni a földrészre a halál és a nyomor elől. Csak éppen a ma kezdődő kétnapos Tanács-ülés rossz lelkiismerettel várhatóan olyan megoldással rukkol ki, ami semmire sem jó, ezért megint kudarcra van ítélve.
Az EU menedékpolitikája, olyan, mint egy vámpír, amely rendszeresen előjön a sírból. Az európaiaknak nincs erejük, sem kedvük, hogy végre elintézzék, ezért többnyire tehetetlenek a vészjelzések hallatán.
„Európa-erőd” – így hangzott annak idején – legalábbis jelképesen – a kezdeményezés, amikor Orbán Viktor elsőként épített kerítést. Egyes balkáni államok követték a példát, a lengyelek, dánok és osztrákok pedig lelkesen nézték. Időközben már annyian pártolják, hogy valószínűleg ez lesz a mostani fórum eredménye. Mármint hogy az államok felhatalmazzák egymást a szögesdrót kihúzására.
Ez azonban egyáltalán nem európai politika. Németország egy törpe kisebbség része a kérdésben: a Bizottsággal együtt azt vallja, hogy a kérdést civilizált módon kell rendezni. Azaz a külső határon kell regisztrálni a jelentkezőket, majd igazságosan el kell őket osztani az országok között. Csak éppen a gondolat már rég lejáratódott, mert soha nem működött. És mert sok hatalom elutasítja – messze nem csupán Magyarország.
Marad a felismerés, hogy ezen a mérgező területen belátható időn keresztül csupán csekély haladást lehet elérni. De azt is csak akkor, ha sikerül rávenni a kiindulási országokat, hogy vegyék vissza az elutasított kérelmezőket. Egyben pedig az ENSZ felügyeletével menekült kontingenseket hoznak Európa. Az ugyanis némi rendet vinne ebbe az összevisszaságba.
https://www.sueddeutsche.de/
Die Welt
A német konzervatív újság úgy véli az európai állam- és kormányfők mai és holnapi rendkívüli találkozója előtt, hogy az EU menekültpolitikája idáig minden tekintetben kudarcot vallott. A helyzet miatt egybehívott tanácskozáson Ausztria sürgetni kívánja, hogy jobban védjék a földrész külső határait. Ám ez önmagában nem elegendő. A kontinens a saját kezét kötötte meg a menedékjoggal és így gyakorlatilag kinyitotta a kapukat a tömeges bevándorlás előtt.
Az osztrák kormány – hét másik taggal együtt – azzal fenyegetőzik, hogy nem írja alá a záróközleményt, ha nem fogadnak el határozott intézkedéseket az embercsempészet visszaszorítására. Ami azt illeti, Bécsnek igaza van, mert a közös migrációs politika nem ér semmit. Nem képes visszatartani az elindulástól a tömegeket, sem pedig a határon megszűrni az áradatot. Továbbá képtelen hazazsuppolni azokat, akik nem kaphatnak menedékjogot, de az sem sikerül, hogy igazságosan elosszák a földrészen a befogadottakat.
De már a visszásságok felszámolása sem elegendő, hiszen az Unió saját magát hozza lehetetlen helyzetbe, amikor kitart amellett, hogy mindenkinek megvizsgálja a jogosultságát a menedékre, aki valamilyen törvényes indokkal felbukkan a határon. Ez ugyanis felhívás a keringőre, vagyis a tömeges bevándorlásra.
Independent
A vezércikk szerint itt az idő, hogy az ukránok megkapják a szükséges eszközöket és így elvégezhessék a munkát. (Ez a megfogalmazás eredetileg Churchilltől származott, amikor a miniszterelnök a 2. világháborúban fegyvereket kért az Egyesült Államoktól a náci Németország ellen – a szerk. megj.) Zelenszkij tegnap olyan pilótasisakot adott át Londonban az alsóház elnökének, amelyre azt írták rá: „Szabadok vagyunk, adjatok szárnyakat hozzá”.
Az üzenet egyértelmű: szükség van harci gépekre, mert légi fölény nélkül hiábavaló minden más támogatás. Csakis a vadászgépek segítségével lehet kiszorítani az oroszokat.
A szerkesztőségi állásfoglalás azt emeli ki az ukrán államfőnek a brit parlamentben mondott beszédéből, hogy az ukránok győzelme meg fogja változtatni az egész világot. Ha megoldódik a viszály, utána rehabilitálni lehet Oroszországot. Békében lehet élni a szomszéddal, újra lehet építeni az orosz gazdaságot és a demokratikus intézményeket. Moszkva megbecsült tagként visszatérhet a nemzetek közösségébe. Akkor pedig főleg Európa sokkal biztonságosabb lesz.
Jelenleg kritikus pillanatnál tartunk. Egy éve nem sokan adtak volna bármi esélyt is Kijevnek. Ma már azonban egészen reális eshetőség a győzelem. Nem szabad gyengeséggel vagy habozással eljátszani. A szabad világnak minden oka megvan, hogy köszönetet mondjon az oroszlánszívű ukrán népnek. Az általa elszenvedett szörnyűségek és a gyilkosságok szinte felfoghatatlanok.
Mivel Putyin csapatai felsültek és kénytelenek voltak megaláztatásokat elszenvedni, válogatás nélkül támadnak civil célpontokat. Az elnök értéktelen ágyútöltelékként kezeli saját katonái életét. Jön az új orosz offenzíva, a polgári lakosság továbbra is ki van téve ágyúzásoknak, bombázásoknak. Moszkva ugyanakkor ügyesen kijátssza a szankciókat, ehhez Kína és India túlságosan is segítőkész.
Ilyenformán Ukrajnának a következő hónapokban még nagyobb segítségre van szüksége. Zelenszkijnek elsősorban a bizonytalan Berlinre kell összpontosítania, mert Németország nem kíván belesodródni a konfliktusba – történelmi és gazdasági okok miatt, ami érthető is.
The Times
Zelenszkij elnök mostani nyugat-európai útja kapcsán hódolattal adózik a kommentár az ukránoknak, mert ők harcolnak és halnak meg az oroszok ellen. Az agresszor az ő iskoláikat, erőműveiket, kórházaikat és lakóházaikat lövi szét. A jelet, a demokráciák vörös vonalát ukrán vérrel írják a falra. De az elemzés még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a Nyugat behúzta volna fülét-farkát, ha az ukránok nem ennyire bátrak.
Szíria és a Krím után nem is lehetett biztosra venni, hogy a demokratikus közösség ennyire összeszedi magát az agresszió láttán. De végül – Magyarországot leszámítva – Európa és Amerika gyorsan összeállította a segélycsomagot és elfogadta a szankciókat. Ez azért volt fontos, mert a tétlenség is katasztrofális lehet. Obama hiába mondta annak idején, hogy a Kreml Szíriában nem tehet meg mindent, nem cselekedett, amikor kellett volna, pár hónappal később pedig következett a Kreml elfoglalása.
Ám a pesszimista jóslatok dacára a Nyugat kiállt Ukrajna mellett. És egyetlen politikus sem sürgette a segítség leállítását. Ez pedig nem csupán a kontinens keleti felén fontos. Csak a bolond nem látja, mit tudnak elérni a fejlett demokráciák közös erővel, ha kellőképpen elszántak. A kínai elnök pl. azt fontolgatja, mitévő legyen Tajvannal, de bizonyosan látja, mi történt az orosz hadsereggel, illetve gazdasággal.
Szinte bámulatos, hogy a nyugati országok ez esetben azt tették, amit kell. Ebből erőt kell meríteniük.
https://www.thetimes.co.uk/
EUobserver
Már a 4. EP-képviselőről, ezúttal a lengyel PiS politikusáról derült ki, hogy tavaly Azerbajdzsánban járt, csak éppen erről nem számolt be róla Strasbourgban, noha kötelessége lett volna. Ez viszont még inkább afelé tereli az Európai Parlamentet, hogy a javában zajló vesztegetési botrány miatt is szigorítsa meg saját átláthatósági szabályait.
Hivatalos bakui közlés szerint Tomasz Poreba múlt júliusban, a Szállítási Bizottság tagjaként járt a kaukázusi köztársaságban. Még Hegyi-Karabahba is elment, pedig annak hovatartozása vita tárgya Azerbajdzsán és Örményország között. Amikor kipattant az ügy, a politikus azt közölte, hogy az utat az általa vezetett brüsszeli, jobboldali agytröszt finanszírozta. Ha pedig az azeri média mást mond, akkor téved.
De a törvényhozónak mindenképpen jeleznie kellett volna, hogy 150 eurónál nagyobb ajándékot kapott, még akkor is, ha azt a saját intézete adta. Arra nincs bizonyíték, hogy a négy képviselő jogot szegett volna, amikor leállt az olajdiktatúrával. Ám az azeri rendszerről tudni lehet, hogy egyrészt dezinformációval árasztja el az EU-t, másrészt pedig a „kaviár-diplomácia” részeként igen bőkezűen meg szokott vendégelni külföldi politikusokat. Pont ezért nem jó az egész ügy optikája.
Mellesleg az út óta a lengyel képviselő, aki eredetileg igen kritikus volt Alijev rezsimjével szemben, igencsak barátságos hangra váltott át. De nem magyarázta meg, miért lett neki annyira fontos, hogy az EU és Lengyelország közeledjen az azeri rendszerhez.
[Investigation] Polish MEP also went on freelance Azerbaijan trip
Szelestey Lajos
