Al Jazeera
Bár az ominózus évtizedek tapasztalatai alapján a kelet-európai országok pontosan tudják, kivel van dolguk, amikor Oroszországról esik szó, egy-kettő mégis Moszva-barát álláspontot foglal el és beveszi az orosz propagandát. Ezt írja Sonja Muzikárová, a szlovák külügyminiszter-helyettes tanácsadója.
Rámutat, hogy az orosz invázió a 2. világháború utáni nemzetközi rend alapját: a békét ütötte ki a helyéről. A keleti régió még emlékszik a megszállásra és az oroszok ellenségességére. Szlovákia, Bulgária és Magyarország ezzel együtt kiemelkedik, mert évek óta szoros viszonyt ápol a Kremllel. A magyaroknak csupán 45 %-a tekinti Putyint fenyegetésnek, a bolgároknál és a szlovákoknál a szankciók támogatottsága is alacsony. Ez pedig lecsapódik a három kormány politikájában és megnyilvánulásaiban.
Magyarország és Bulgária az a két NATO– és EU-ország, amely hivatalosan megtagadta, hogy fegyvereket adjon Kijevnek. (Az előző bolgár vezetés azért titokban küldött.) Az indoklás az az általános nézet, hogy nem szabad belekeveredni a viszályba. Szlovákia a magyarok mellé állt, amikor pl. az olajszállítási tilalomról volt szó, és szintén kivételt csikart ki magának a vezetéken szállított energiahordozóra.
Az Orbán-kabinet többször gátolta a szankciók elfogadását, ugyanakkor odahaza fokozta az unióellenes propagandát. A három ország hozzáállása nagyban összefügg a közelmúlt történelmével és az orosz opportunizmussal. A rendszerváltás sokaknak csalódást hozott, mert nem javult lényegesen az életszínvonal. Ezt a kiábrándultságot és a szocializmus iránti nosztalgiát lovagolta meg Moszkva, amihez jól jött a közösségi média térhódítása. Az oroszok ugyanazokat a propaganda módszereket alkalmazzák, mint a hidegháború során.
Ez persze jobban beválik azokban az országokban, amelyekben gyengébbek a demokratikus pillérek. A dráguló energia, a szegénység, a magas infláció szintén gerjesztette az elégedetlenséget. Ezt a jelenséget az egész EU-ban orvosolni kell. Viszont a kelet-nyugati törésvonal helyzetbe hozza Moszkva „oszd meg és uralkodj”-taktikáját.
Az orosz dezinformáció visszaszorítására új szabályozást kell bevezetni, szigorítani kell a személyes adatok védelmét, átláthatóbbá kell tenni az online platformok tulajdonviszonyait. Ha továbbra is zavartalanul terjednek a hamis hírek, az egész nemzetek területi épségét és biztonságát veszélyeztetheti és gátolhatja, hogy az Unió határozott választ adjon a háborúra.
Neue Zürcher Zeitung
Elemzők szerint nem kizárt, hogy Moszkva 2. frontot nyit a Nyugat-Balkánon, habár az európai reakció meglehetősen egységes, leszámítva főleg a magyar keresztező próbálkozásokat és egy-két rossz kompromisszumot. Ám egyetlen ország sem fúrja meg a szankciós politikát, vagy kérdőjelezi meg az ukránoknak nyújtott milliárdos segítséget. Még Orbán is csak annyit csinál, hogy bírálja a büntető intézkedéseket, de tartja magát hozzájuk.
Az uniós felvételre váró hat balkáni ország is beállt a sorba, kivéve Szerbiát és a Republika Srpskát. Ők más vonatra szálltak fel. Belgrád vonakodik teljes mértékben végrehajtani a megtorló lépéseket. A háttérhez tudni kell, hogy a szerbek nagy része vesztesnek tekinti magát a jugoszláv állam szétesése után. A bajokért a fő felelősséget a Nyugatra hárítják, mondván, hogy az a másik oldal szakadárjait és nacionalistáit támogatta.
Feltűnő, hogy mennyire hasonló alapokra épül az orosz pozíció is. De a szerb közvélemény azért is kedvezően tekint Moszkvára, mivel az Amerika és a NATO ellen harcol, márpedig utóbbi kettő az előző évezred végén bombázta Szerbiát.
Ugyanakkor az ország gazdaságilag Európához kötődik és Vucsics elnök igyekszik mérsékelni az orosz energiafüggőséget. A kivándorlók is nyugatra költöznek. Ez a kettősség megmutatkozik Belgrád diplomáciájában, az államfő évek óta hintapolitikát folytat. A demokratikus közösség viszont a háború óta nyomást gyakorol rá, hogy egyértelműen határolódjék el a Kremltől.
Szerbia persze tudja, hogy nemzetközi erők állomásoznak Koszóvóban és Boszniában, így ott hiába is próbálkozna katonai eszközökkel, de akár még gerillaháborúval is. Vucsics viszont csupán egyet akar: hatalmon maradni. Ezért neki az a jó, ha nő a gazdaság, mert akkor jól tudja tartani a klienseit és a stabilitás biztosítékaként jelenik meg.
A koszovói rendezési párbeszéd során konstruktív, még engedményeket is tett. Ezért lehet, hogy az EU belemegy: csak fokozatosan igazodjon a közös külpolitikához. Ily módon megy tovább a kétkulacsos politika, de az inga egyre kevésbé leng ki kelet felé. Ennek persze az elnök igyekszik bezsebelni a politikai és gazdasági hasznát Brüsszelben.
https://www.nzz.ch/
Die Welt
Az újság főkommentátora arra figyelmeztet, hogy butaság volna Ukrajna kedvéért bagatellizálni a háború veszélyeit a Nyugat számára. Jacques Schuster magától értetődőnek nevezi, hogy Kijev a lehető legtöbb fegyvert szeretné megkapni a szövetségesektől, ám a partnereknek mérlegelniük kell a következményeket, mielőtt útnak indítanák a harci gépeket.
Jogos, hogy az ukránoknak annyi és olyan hadfelszerelést kell küldeni, amelyekkel azok meg tudják hiúsítani Moszkva legfőbb katonai céljait. Nem szabad megijedni az orosz fenyegetésektől, de ugyanilyen hiba volna törpének gondolni Oroszországot, vagy ahogy Helmut Schmidt mondta egykor: Felső-Volta – atomfegyverekkel. A kockázatok ugyanis jelentősek.
A Kreml akkora pusztító potenciállal rendelkezik, hogy az csupán az USÁ-éhoz mérhető, és nem lehet kizárni, hogy kiszélesedik a válság. Az persze természetes, hogy Ukrajna – amennyire csak lehetséges – igyekszik belevonni a Nyugatot. A cél, hogy a szervezet a végén hadviselő fél legyen. Világosan látja ugyanis, hogy csak akkor van esélye a sikerre, ha a NATO-tagok is beleavatkoznak a harcokba.
Ám a legtöbb nyugati partner idáig nem akar elmenni, mert próbálja elkerülni a világháborút. De mi van akkor, ha korszerű harci gépek érkeznek és az orosz fél bombázza ukrán területen a kötelékeket kiszolgáló nyugati karbantartó egységeket?
Ha Kijev alulmarad, akkor a NATO-nak oly mértékben kell fegyverkeznie, ami a hidegháború legrosszabb időszakát idézi. Sőt, minél rosszabbak a kilátások a háború során, annál jobban meg kell erősíteni a szövetség védelmi képességét. A lengyelek máris a GDP 4 %-át fordítják ilyen célokra.
FT
A kémléggömb históriája betett a kínai-amerikai közeledésnek, így a kapcsolatok továbbra is egy lefelé tartó spirál foglyai, egyelőre nincs remény arra, hogy fokozatosan javulnak. Így látja az újság külpolitikai fő elemzője. Gideon Rachman hozzáteszi, hogy az incidens előtt is csupán minimális volt a bizalom Washington és Peking között, mindkét fél érti azonban, hogy veszedelmesen nagy lett a feszültség.
A katonai szembenállás azt eredményezte, hogy Amerika még határozottabban korlátozni kívánja a fejlett technológiai eladását. A félvezetőkre elrendelt tilalom már az egész szektort fenyegeti, több vezető kínai és nyugati céggel együtt. Minden nap elhangzik, hogy a két gazdaság elválik egymástól, bár a valóságban továbbra is bővül a bilaterális árucsere.
Az aligha új, hogy a két állam kémkedik egymás ellen. Történelmi mércével mérve ez a mostani ügy viszonylag jelentéktelen. Nem is érthető, hogy a kémműholdak korában minek van szükség ilyen özönvíz előtti módszerre. Viszont azért vert fel ekkora port, mert Amerikában kemény politikai vita megy Kínáról. A republikánusok főnöksége arra használta az ügyet, hogy puhasággal vádolja meg a kormányzatot. Ezért lehet, hogy a léggömböt végül politikai és nem biztonsági okokból lőtték le.
Az utóbbi hetekben a mérsékelt erők mindkét fővárosban a párbeszéd újraindításával próbálkoztak, de ez most egyelőre reménytelen. Hosszú távon azonban túl nagy a tét ahhoz, hogy a diplomácia áldozatul essen egy kémléggömbnek.
https://www.ft.com/content/
Washington Post
A vezércikk teljesen képtelennek, ugyanakkor veszélyesnek nevezi, hogy Trump perbe fogta a lap legendás újságíróját, Bob Woodwardot, aki azóta világhírű, hogy társával, Bernsteinnel együtt leleplezte a Nixon-féle Watergate-ügyet. A volt elnök 49 millió dollárt akar kapni, mert azt mondja: az igaz, hogy beleegyezett 20 beszélgetésbe az akkor még csak készülő könyv, a „Düh” céljaira, de ahhoz már nem járult hozzá, hogy az elhangzottakból 8 órányi hangos könyv is legyen.
A szerkesztőség véleménye azonban az, hogy ez a megközelítés csakis a megfélemlítést és a zaklatást szolgálja, megbénítja az újságírókat, az emberi jogi aktivistákat, és mindazokat, akik igyekeznek elszámoltatni a hatalmasokat. Trump tudta, mit tartalmaz a legutóbbi választások előtt megjelent kötet, volt is, amivel nem értett egyet, de közölte: ő igazán jókat mondott.
A lap szerint amikor egy vezető leül a szerkesztővel, hogy megvédje álláspontját, és eljuttassa véleményét a tömegekhez, akkor az elhangzottakat nem tekintheti saját tulajdonának. Mert akkor minden beszélgetésért pénzt követelhetne. De hát az előző elnök már régóta nem különbséget a közszolgálat és magánhaszon között.
Keresetét azonban el kell utasítani, sőt meg kell akadályozni, hogy a jövőben bárki ilyen igényekkel álljon elő. A Fehér Ház mindenkori gazdájának szavai történelmi jelentőségűek, közérdeklődésre tartanak számot. Az elnöknek azonban a nép érdekeit kell szem előtt tartania, nem pedig a saját zsebét.
Szelesety Lajos
