Ukrainskaya Pravda
Magyarország megakadályozta, hogy az EU folyósítsa Ukrajnának az Európai Békealap 500 millió dolláros programjának újabb részletét, amely katonai vásárlások céljára szolgálna. A hírt brüsszeli diplomatákra hivatkozva közölte két lengyel és egy ukrán forrás. Ilyesmire a magyar kormány idáig nem vetemedett, de a fejlemény nagy felháborodást váltott ki uniós körökben, mivel nincs más magyarázata, mint az, hogy az Orbán-rendszer Oroszországnak igyekszik kedvezni.
Így most az várható, hogy a többi tagállam fokozza a nyomást Budapestre a hétfői külügyminiszteri találkozón. Illetve van egy másik megoldás: azt az Unió tavaly decemberben dobta be, amikor a magyar fél blokkolta a Kijevnek szánt 18 milliárd eurós pénzügyi segély jóváhagyását. A lényeg, hogy a pénzt a magyarok megkerülésével is el lehet juttatni, amire válaszul a Fidesz akkor azonnal visszakozott.
Egy illetékes most úgy nyilatkozott: nehéz ügy, ha egy kicsiny, Moszkva-barát állam megkísérli, hogy az egész közösségnek diktáljon. Ráadásul úgy, hogy minden szankciós csomag kapcsán kivételeket csikart ki magának.
Az Európai Békealap teljes kerete 5,6 milliárd euró. Ezt ez évre két milliárddal növelték, éspedig azzal az opcióval, hogy a végösszeg akár 11 milliárd is lehet.
https://www.yahoo.com/news/hungary-blocks-allocation-500-million-183427654.html
Spiegel
Oroszország még kevesebb földgázt küld Ukrajnán keresztül, de ez már nem érinti annyira kellemetlenül az európai fogyasztókat, hiszen egy sor lépést tettek, hogy leváljanak az orosz energiahordozókról. Mindenesetre a Gazprom azt közölte, hogy naponta már csupán 25,1 milliárd köbmétert táplál be a vezetékbe, ami 28 %-kal kevesebb az eddigiekhez képest.
A hivatalos indok már korábban is az volt, hogy az ukránok nem engednek át annyit, amennyi lehetséges volna. De ettől még hónapokon keresztül naponta 40 millió köbméter jött ukrán területen át. Az év eleje óta azonban fokozatosan kevesebb és kevesebb lett a mennyiség. Az oroszok ugyanakkor növekvő mennyiségben szállítanak cseppfolyósított gázt a földrészre, azon felül működik a Török Áramlat, amelyen keresztül Moszkva Magyarországot látja el.
Economist
Az ukrajnai háború arra készteti Európát, hogy fejlessze belső kapcsolatait és az eddigi Moszkva-Berlin-tengely helyett az észak-déli összeköttetést építse ki. Idáig ennek gátat szabtak az ellentétek egyes tagállamok között, de most új helyzet állt elő. Az egy évvel ezelőttihez képest lényegesen megváltozott az energiaszállítások, illetve a kereskedelem iránya.
Lengyelország és Bulgária kénytelen máshonnan beszerezni a gáz, mert az oroszok áprilisban elzárták a vezetéket. A Fekete-tengeri kikötők blokádja miatt az ukrán gabona nyugat felé hagyta el az országot, csak persze a korábbi exporthoz képest elenyésző mennyiségben. Hogy a régió leválik az orosz szénhidrogénekről, az egyben új energiahálózatot jelent. Új LNG-átfejtők, vezetékek kezdték meg működésüket. Még Szerbia is igyekszik csökkenteni orosz függőségét.
Mindehhez az egyik fórum a 3 Tenger Kezdeményezést, amelyben az Adria, a Balti- és a Fekete-tenger 12 országa kapott helyet. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a fejlesztéseket saját erőből próbálják finanszírozni. De itt sokszor jelent akadályt, hogy hiányzik a politikai szolidaritás. Viszont sokat segíthet, hogy az USA jelezte: az idén 300 millió dollárt fektet be az alapba. Japán, Németország és az EU szintén érdeklődik a lehetőség iránt.
A háború megmutatta, hogy a térségen túl is bőven kifizetődik, ha az eddiginél jobban összekapcsolódik Közép- és Kelet-Európa.
Economist
A lap elképzelhetőnek tartja, hogy az egyre szeszélyesebb török elnök diktatúrát vezet be, amivel megoldhatatlan feladat elé állítaná országát. Mindenesetre a katasztrófa már az ajtón kopogtat és a közelgő választások miatt könnyen előfordulhat, hogy a súlyos hiányosságokkal küszködő demokrácia virtigli önkényuralomba megy át. A dolog úgy áll, hogy minél tovább van hatalmon Erdogan, annál autokratább lesz.
Folyamatosan bontotta le a fékeket és ellensúlyokat. A média zömét az állami propaganda szócsövévé tette. Gyakorlatilag cenzúrázza az internetet. Sok ellenzékit börtönbe vetett. Pártját belül partvonalra nyomta a riválisokat. A bíróságok a zsebében vannak, arra szolgálnak, hogy rajtuk keresztül zaklassa ellenfeleit.
Ül hatalmas palotájában és osztogatja a parancsokat az udvaroncoknak, akik meg vannak rémülve, így nem szólnak neki, hogy rosszat csinál. Lásd a gazdaságpolitikáját, amely kiváltotta a jelenleg 64 %-os inflációt. A felmérések szerint négy hónap múlva azonban alulmaradhat a politikus, ha az ellenzék egyesül a legjobb jelölt mögött és a választás többé-kevésbé tiszta lesz. De pont ez az, ami roppant bizonytalan.
Az államfő kész még inkább a maga javára elbillenteni az erőviszonyokat, így bőven elképzelhető, hogy ezúttal a választás nem lesz sem szabad, sem tisztességes. Ennélfogva a nyugati vezetőknek meg kell szólalniuk, függetlenül attól, hogy nem szeretnék elidegeníteni fontos, bár sok bajt okozó szövetségesüket. Senki sem kívánná, ha Törökországból banditaállam válna. Hiszen Erdogan még nagy-nagy felfordulást idézhet elő. Ideértve, hogy a török földön élő 5 millió menekült meginduljon Európa felé.
Viszont a másik oldalon Ankarának is szüksége van a Nyugatra, ha másért nem, hogy némileg stabilizálja gazdaságát. Kell neki tőke, technológia és fegyver. Ám mindegyikről lemondhat, ha hátat fordít a demokráciának és belép a zsarnokok klubjába. Ily módon van adu a nyugati vezetők kezében. Vissza kell rántaniuk Erdogant a szakadék széléről, de ehhez már most figyelmeztetniük kell.
https://www.economist.com/leaders/2023/01/19/turkey-could-be-on-the-brink-of-dictatorship
FT
A nyugtalanság és több kétes vezető nem sok jót ígér az idén a Közel- és Közép-Keleten – Izraeltől Iránig rengeteg gond várható. Legelőször is az alkot robbanékony elegyet, hogy Netanjahu mindenképpen hatalmon kíván maradni, mert igyekszik kivédeni az ellene indított korrupciós pereket és az ország történetének legjobboldalibb kormányát irányítja. Ehhez társul, hogy az Iszlám Köztársaságban az első számú vezetőt, Ali Khameneit nyugtalanítja a utódlás, és hatalmát máris több kihívás érte.
Az új izraeli belső viszonyok miatt nehéz helyzetben vannak azok az arab országok, amelyek rendezték viszonyukat Tel Avivval, a palesztinok pedig további erőszakra készülhetnek, noha a múlt év követelte a legtöbb áldozatot a 2. intifáda óta. De hát a kabinetben helyet foglaló szélsőségesek teljes ellenőrzést követelnek a megszállt területek felett, ez pedig előreláthatólag fokozza az erőszakot.
Iránban a folyamatos tömegtiltakozások várhatóan csak gerjesztik az elnyomást, a térségben pedig a rezsim megosztással próbálkozik, Libanontól Irakig. Mivel kútba esett a nemzetközi nukleáris megállapodás, végzetes lehet, ha Izrael segíti az iráni ellenzéket, még akkor is, ha aligha mér csapást az ország atomlétesítményeire.
Közben Irakban, Jordániában, Libanonban és Szíriában beütött a gazdasági válság, nem beszélve Egyiptomról, ahol különösen kritikusak az állapotok, miközben az elnök olyan látványberuházásokra költ, mint az új főváros. Szíriában ugyanakkor Törökország és Izrael kihasználhatja, hogy Ukrajna köti le Asszad elnök nagy barátja, Oroszország figyelmét.
Mint ahogy az USA és a világ is egészen másfelé összpontosít, ezért felkészületlenül érhetik az események a térségben, ahol az év szava az idén a súlyosbodás és a szétesés lesz.
Unrest and unsettled leaders bode ill for the Middle East in 2023
