34
Nurszultan Nazarbajev kazah elnök három évtizeden át v a s ö k ö l l e l kormányozta országát – állítja egyik napilapunk szerzője. Attól tartok, hogy a szerkesztő nem volt kellően v a s k e z ű, amikor ezt átengedte.
K. I.
Gügyögünk, gagyogunk
Nagyon sok „nyelvőrző”, „nyelvvédő” meg „nyelvhelyességi” fórumon, hozzászólásban, bejegyzésben kerül elő egy valóban viszonylag újkeletű szóhasználati fordulat, hogy tudniillik nem igazából történik, valósul meg vagy éppen méretik meg valami, hanem “igazándiból”.
Soha nem mondtam, hogy valami helyes, vagy helytelen, üldözendő esetleg, mert mindig a stílust, a tartalom és a mondanivaló tisztaságát vizsgáltam, és azt is csak a nyilvános beszédben, írásbeli megszólalásokban, akkor is a hivatásos (ma már nem használnám a szót: újságíró) megszólalók részéről. Tény, ami tény, magam is értetlenül állok az igazándiból használatának járványszerű elterjedése előtt az igazából sokkal egyértelműbb, világosabb, határozottabb kifejezés kiszorulásához viszonyítva.
Tudom, hogy több évszázados példák vannak az igazándiból használatára, persze a kontextus sem hagyható figyelmen kívül, de a mai nyelvhasználók mégis csak a gyereknyelvi, játszótéri fordulatra asszociálhatnak: igazándiból vagy játszásiból?
Igen, az a „-di” gyereknyelvi. Doktorosdi, rendőrösdi, orvososdi, mozgolódi és a többi. Meg kell-e rekednünk a nyelvhasználat „pelenkás” periódusában?
Amúgy is ez most a trend. Nincs csokoládé, csak csoki. Nincs fagylalt, csak fagyi. Nincs sütemény, csak süti. (Meddig folytassam? Mert nagyon sokáig lehet.)
Rendben van: egyszerűsödés, rövidülés (az igazándiból ide nem fér bele). De hogy nincs labdarúgás, futball, labdarúgó és futballista, viszont van foci és focista, az már nem csupán egyszerűsödés, mert árnyalatok vesznek el.
Nőiesedik, kismamásodik a közbeszéd, és ezzel kapcsolatban csak annyi megjegyezni valóm van, hogy az anyukák otthon hagyhatnák a gyerekszobai fordulatokat, ha hivatásos közlőként működnek. Kellene a stílusérzék: nyilvánvaló, hogy a bugyi helyett senki sem sírja vissza a bugyogót vagy pláne a bugyingót, de nem ez a hivatkozási pont.
A gyakorlatból tudom, hogy a fiatalok többségének fogalma sincs arról, hogy a lufi az tulajdonképpen luftballon. És hogy ennek léggömb volna a magyar neve. Jöhetnek így a torzulások: “vízes lufikat dobált” – hallom, olvasom. Kiderül, hogy vízzel töltött ballonokról van szó, mert a vízes lufi az, amelyiket felfújták és azután bevizezték.
A piacon már nincs paradicsom, csak pari, burgonya, csak burgi. Megértem: a kis táblácskára jó minél rövidebben írni. De az ilyen apróság is hat a nyelvhasználatra. A vásárló parit vesz (olykor parizer helyett is), és így nevezi majd otthon is. (Gyerekkori emlékem, hogy egy néni szatymazi rizling helyett “szatyit” kért az eladótól, és a sorban meg is jegyezte, hogy ezt “ők” így hívják. Vagyis még bennfentesnek is érezte magát. Megyünk előre a pelus, a cuki, a pulcsi és a többi irányába. Nincs ezzel semmi baj, amíg az otthoni, családi nyelvben tesszük ezt. De amikor a közbeszédben?
Mindenféle sorozatok, filmek okán naponta hallott szó lett a dadus. Persze, nehéz lefordítani az au pair, babysitter kifejezéseket, hiszen másik kultúrából jöttek. Nálunk dajka volt (más a szoptatós dajka és a szárazdajka) és nevelőnő. A dajkából becéződött a dadus, de a dadusnéni csak a bölcsődei, óvodai gondozónő megnevezése volt. A családban, ha volt ilyen, hívhatták akárminek, akár néninek, nenának és – valóban – dadusnak is, de ez a megnevezés a legutóbbi évtizedekig nem vált “hivatalossá”.
Szóval gügyögünk, gagyogunk, infantilizálódik a nyelv. Tartok tőle, hogy egyre gyakrabban a gondolkodás is.
M. Lengyel László
Apró
Pénzcentrum. Vásárlás (2022. nov. 06.)
„Ugyanaz a tészta konkrétan feleannyiba kerül Szlovákiában, mint itthon: mi folyik itt?”
(Na, ja! Asszem, a Duna…)
MR Kossuth (2022. nov.10. )
(vélemény az amerikai félidős választásról, a rivális pártok hangulatáról)
„…komoly izgalom…”
(Komolytalan – talán – nem ‘izgatta‘ volna az érintettek kedélyét! … Előző éjjel, engem pl., az izgatott komolyan, hogy olyan, rövid (‘fél’)ideig tartó rengést éreztem, mint jó néhány éve, földrengéskor. Másnap a hírekben, a dny-i országrészben később észlelt, kisebb rengésről tudósítottak. Ha meggondolom, régebbi, említésre érdemes komolytalan izgalmas eseteim nekem sincsenek a tarsolyban.)
blikkrúzs. blikk.hu‘ (2022.okt. 27.)
„… együtt nőttek fel, egy csapatban „fociztak” a grundon. Felnőttként, színészként sem engedték el soha begymás kezét,…
B. nyolc-, T. téves volt, amikor örökre megpecsételődött a sorsuk. …”
(a sors ’téves’ pecsétje)
„…új, pusztító fázisba lép a háború (Origo, 2022. nov. 19.)
(a háborús építés a múlté –és ‘biztos, ami biztos’, Id. Nagy Lajos: Mikor lesz vége a háborúnak – 1915.)
„Ciánnál is halálosabb mérgű, hátborzongató élőlényt találtak a tengerparton. (Promotions.hu 2022. nov. 24.)
Szerencsére sikerült hamar megfejteni a rejtélyt, de még így is izgalmas a felfedezés.
…olvass tovább…
… a nőnek pedig hatalmas szerencséje volt, hogy kesztyűben ment oda, ugyanis ez a [gömb]hal olyan méreggel rendelkezik, ami a ciánnál ezerkétszázszor halálosabb…”
(a cián kesztyű nélkül is elmegy egyszer… az holtbiztos; ha ez a gömbhal méregbe gurul: a halálnak halálával hal.)
„Változik az apanapok száma” (Index Gazdaság 2022. nov. 3.)
(A napjaim meg vannak számlálva…? )
A.I. (’Apa’)
