Címlapkép: Anton Vaganov/REUTERS; Szergej Bobiljev/AP; Montázs: Infografika WELT/Jörn Baumgarten
SRF
A svájci közmédia úgy tálalja a hét végi budapesti tüntetést, hogy a magyar pedagógusok tiltakoznak az éhbér és a lepusztult iskolák ellen. A körülmények miatt egyre többen hagyják el a pályát, így nincs elég pedagógus, közvetkezésképpen egyre nagyobb munkateher hárul azokra, akik maradnak. 2016 óta ez már a 2. lázadás a szakma részéről. Akkor az oktatás központosítása és a kötelező kamarai tagság ellen vonultak az utcára. Emellett az is a kritika tárgya volt, hogy a kormány gyámság alá vonta az oktatókat. A válasz a sztrájkjog korlátozása lett, egy-két hangadót elbocsátottak.
Ám szeptember óta már több mint 100 tiltakozó akció zajlott az országban, a nemzeti ünnepen Budapesten 80 ezren vonultak fel, úgyhogy Orbán Viktor jobbnak látja, ha Zalaegerszegen mondja el beszédét. A központi irányítás alatt álló sajtó ugyanakkor szinte teljesen agyonhallgatta a fővárosi eseményt.
A kormány pár napja 10 %-os fizetésemelést ajánlott, ám ezt a szakszervezetek elutasították, mert az infláció jelenleg meghaladja a 20 %-ot, az élelmiszerek esetében pedig még a 40 %-ot is. A Fidesz arra hivatkozik, hogy nincs pénz, mert az EU visszatart 7,5 milliárd eurónyi támogatást, ám szakértők szerint ez nem állja meg a helyét.
Hogy Orbán miért hagyja, hogy ilyen állapotba kerüljenek az iskolák, amikor az sokba kerül az országnak a következő 10-20 évben? Virág Andrea a Republikon Intézettől azt mondja, egy igazi reform bonyolult és sok konfliktussal jár együtt. Ennyit nem ér meg, mert a jelek szerint a tanárok politikailag nem annyira fontosak. Egy kiugrott pedagógus, aki 30 év után keresett magának új foglalkozást, ezzel szemben úgy látja: sokkal könnyebb manipulálni a kevésbé képzett tömegeket.
FAZ
Orbán Viktor úgy intézte, hogy mindig kéznél legyen Varga Judit, ha keményen vissza kell vágni a külföldnek, amennyiben az bírálja Magyarországot. A kormányfő tengelyt akasztott „Brüsszellel”, ez azonban nem gátolja abban, hogy több olyan politikust is bevegyen a kabinetbe, akik bőven szereztek tapasztalatok az EU központjában. Ilyen Navracsics Tiboron kívül az igazságügyi tárca vezetője.
Nála is egyesül a szaktudás, illetve az, hogy elegánsan tud keményen viselkedni. Miniszterként felel a törvényalkotásért, valamint a jogállami apparátusért. Kimondatlanul is a feladatai közé tartozik, hogy megszólaljon, ha külföldön szó éri a ház elejét. Hát, van dolga rendesen. A jogállami eljárásról van szó, amely könnyen sok milliárd eurójában kerülhet a költségvetésnek.
Ennek megfelelően találkozott Varga a múlt héten az EU-tagok nagyköveteivel, akiknek megígérte, hogy erősödni fog a bíróságok függetlensége. A minap úgy értékelte egy közösségi portálon, hogy a jogállami mechanizmus próbakő, példa lehet a konstruktív párbeszédre és a sokszínűségben megnyilvánuló egységre.
Ám – tette hozzá – az is lehet, hogy részérdekek túsza lesz, és pont akkor ássa alá az összefogást az Unióban, amikor az példátlan feladatokkal néz szembe. Olyanokkal, amiket csak közösen lehet megoldani. Itt az a fenyegetés jelenik meg, hogy veszélybe kerülhet több olyan döntés is, amelyet csak egyhangúlag lehet meghozni.
Die Presse
A nagyon úgy néz ki, hogy az osztrák kancellár az előd, Sebastian Kurz nyomába szegődik, mert újra központi kérdés lett a migráció. Ennek megfelelően Karl Nehammer sem fél nyilvánosan mutatkozni Orbán Viktorral, illetve a szerb elnökkel. Sőt, olyan képet készítettek, mintha ők lennének a (balkáni) muskétások.
Az ok minden bizonnyal az, hogy a politikus nem túl jól áll a közvélemény kutatásokban, és ezen nem tud segíteni az eddigi eszközökkel. Ezért rááll az előző miniszterelnök vonalára, habár Kurznak feltehetőleg még kemény kérdésekre kell válaszolnia kormányzása miatt, ám alatta a Néppárt választásokat tudott nyerni.
Nehammernek azonban nincs stratégiája, inkább a mindennapok igényeihez igazodik, nála jönnek és mennek a témák, ahogy a szükség hozza. Most éppen a bevándorlás van terítéken. Ám az ÖVP-nél ez ügyben árukapcsolást látni: a külső határok tisztességes védelmével szembeállítja a schengeni térség bővítését. A Brüsszel-ellenes vélemény olyan, hogy bőven beleillett volna Kurz irányvonalába is.
https://www.diepresse.com/6220561/wandelt-nehammer-nun-auf-den-spuren-von-kurz?from=rss
Süddeutsche Zeitung
Tanácsos óvatosnak lenni a posztfasiszta olasz kormányfővel, mert a jelek szerint Giorgia Meloni állandó védelemre rendezkedik be a kritikus sajtóval szemben: kerüli a sajtótájékoztatókat, nem válaszol kérdésekre, ugyanakkor újságírókat perel be. Ezt írja a lap római tudósítója, hozzátéve, hogy a hatalomra lépés óta még nem telt el 100 nap, így nem lehet megalapozott véleményt mondani a hatalom működéséről.
De az már látszik, hogy a főnökasszony nem tudja leplezni ellenszenvét a nemszeretem médiával szemben, amely nem éri be az első válasszal, újra és újra rákérdez a dolgokra. Idáig 5 sajtóértekezletet hívott össze, de a menetrend mindig ugyanaz volt: először jött egy hosszú monológ, tele öndicsérettel, majd fel lehetett tenni pár kérdést, de a politikus csak sebtében vagy egyáltalán nem felelt, majd elviharzott, mondván, hogy várja a következő program.
Gyakran tűnik fáradtnak, hadilábon áll a számokkal, és nincs hozzászokva, hogy a tudósítók visszakérdeznek. Pártján belül viszont félistennek számít, hiszen az Olaszország Fivérei mindent neki köszönhet. Ha bírálat éri, sündisznó-állást vesz fel, amikor valószínűleg abból az időkből származik, amikor a szélsőjobb még a politikai szégyenpadban ült.
Lehet, hogy szólni kellene neki: tényleg ő a kormányfő, és hogy ez kötelezettségekkel is jár. Pl. hogy türelmesen és tisztelettel bánjon a sajtóval. Ehelyett még mindig nem vont vissza két keresetet, amelyet még ellenzékből, újságírók ellen rágalmazás miatt nyújtott be. Ha ez így marad, az azt jelzi majd, hogy benne is megvan az illiberális nagyságoktól jól ismert hajlam.
https://www.sueddeutsche.de/meinung/italien-giorgia-meloni-pressefreiheit-1.5704193
Washington Post/Bloomberg
Putyin ugyan csak nagy árengedménnyel tudja eladni az Európa által át nem vett olajat, ám igazából az ársapka volna az, ami keményen érintené az orosz hadikasszát – állapítja meg az amerikai hírügynökség vezércikke. Az orosz fél főleg India és Kína jóvoltából talált piacot a kieső mennyiségnek, a két országba tart Oroszországból a tankerek kétharmada. A csövön szállított kőolaj legalább fele szintén a kínai végállomásra megy.
A múlt hét végén a becslések arról szólnak, hogy az oroszok az irányadó Ural olajfajtát hordónként csak 39 %-kal kevesebbért képesek értékesíteni, mint amennyit a Brentért kell fizetni. Ez havi 4 milliárd dollárral csökkenti Moszkva bevételeit. De a világpiaci ár is esett, ami nem következett volna be, ha sikerült keményen korlátozni az orosz exportot.
Vagyis az egész nyugati megtorló csomag sokkal hatékonyabb lenne, ha nem csupán a mennyiséget veszi célba, hanem sokkal inkább az árat. Nem valószínű azonban, hogy sikerül. Az OPEC ugyanis, benne Oroszországgal, nem hajlandó termelésnöveléssel ellensúlyozni, ha az oroszok kevesebbet adnak el külföldre, ezt pedig ily módon rögtön megérzi a piac.
Igazából Pekinget és Új-Delhit kellene rábeszélni, hogy ne vegyék az orosz energiahordozót, mert amít ez így marad, addig a többiek készek megadni másutt a magasabb árat, az pedig drágulást eredményez. Így azonban nem lehet leapasztani az orosz katonai költségvetés forrását. Ez magyarázza, hogy az USA kezdeményezte: a világ csak meghatározott összeget fizessen az orosz olaj után.
Die Welt
Putyin visszahozza a szovjet típusú ideológiát, hogy eladja a népnek a háborút. Az iskolákban bevezetik a hazafiság oktatását, ám a felmérések szerint elkésett az intézkedésekkel. A szocialista idők tapasztalatai alapján az alkotmány eleve azt tartalmazza, hogy nincs állami ideológia, ezen a területén a sokszínűségnek kell érvényesülnie. Az elnök jó 20 éve hangoztatja, hogy demokratikus úton lép fel ellenfeleivel szemben, jóllehet az egész politikát ellenőrzése alatt tartja, az ellenzéket elnyomja.
Most azonban a háborút kell elfogadtatnia, beleérve, hogy rekord mértékben növeli a katonai és biztonsági kiadásokat, ugyanakkor az oktatásra, az egészségügyre, az utakra, a korábbinál legalább 20 %-kal kevesebb jut. Vagyis saját modelljének vág alá. A közmédia már nem képes átnyomni a hivatalos változatot, aq nyilvánosságra hozott felmérések is arról árulkodnak, hogy a közvélemény többsége nem pártolja a harcok folytatását.
Ezért most általános ideológia offenzíva indul. Pár napja elnöki rendelet határozta meg az olyan értékek alapjait, mint az „élet”, a „méltóság” és az „erős család”. Az állapotok nagyon emlékeztetnek arra, amikor egykoron a „tudományos kommunizmus” igyekezett igazolni a szovjet rendszert. Csakhogy Putyin nem a „ragyogó jövő”, hanem a múlt felé fordul és megkísérel elhatárolódni az állítólag dekadens Nyugattól.
Megtiltotta a nem heteroszexuális kapcsolatok nyilvános bemutatását, célja ezzel is az, hogy elfedje a valóságot. Miközben a „hagyományos értékek” Oroszországában csak az emberek 1-6 %-a jár templomba, a válások aránya pedig a legmagasabbak közé tartozik a földrészen. De még egy ilyen autokrata sem képes maradéktalanul kézben tartani a társadalmat. Kedvező jövőképet pedig eleve nem kínál.
Stabilitást ígért, de abból semmi sem lett. Csak kitartásra tudja biztatni az oroszokat, illetve nyugatellenes hangulatot kelt. Mostani próbálkozás pedig arra emlékeztet, hogy a „tudományos kommunizmus” is egy halálra ítélt rezsim utolsó nekibuzdulása volt.
Russland: Wie Putin sein Volk mit Sowjet-Ideologien gefügig machen will – WELT