címlapkép: © Christian Mang/Reuters
Die Presse
A háború tanulságaként radikális stratégiaváltásra készül az EU Oroszországgal szemben. A cél a hat évvel ezelőtt megfogalmazott irányvonallal szemben immár nem a tárgyalás, a rendezési megállapodások valóra váltása, hanem az, hogy a tagállamok elszigeteljék Moszkvát. Ez derül ki abból a mindössze egyoldalas tervezetből, amely eljutott az osztrák laphoz.
Eszerint Josep Borrell, az Unió külpolitikai főmegbízottja korlátozó intézkedéseket javasol az oroszok ellen, nehogy a Kreml folytathassa a háborút. A bizalmas dokumentumot már tegnap megvitatták a külügyminiszterek. Úgy tudni, a többség egyetért vele, ám kérdéses, hogy mit szól hozzá Magyarország, amely a szervezeten belül egyedüliként szorgalmazza, hogy közeledni kell az orosz félhez.
De az általános véleményt a svéd diplomácia új vezetője ragadta meg a legjobban, kijelentve, hogy az orosz támadás elleni ukrán harcot minden másnál fontosabbnak kell tekinteni. A 27-ek már nem gondolják, hogy szankciókkal jobb belátásra tudják bírni Putyint. Az a remény is szertefoszlott, hogy létrejöhet bármiféle kétoldalú megegyezés a küzdelmek leállításáról, valamint a Krím jövőjéről.
Hogy sarokba szorítsák az orosz elnököt, Borrell 5 alapelvet vetett papírra:
1. Felelősségre kell vonni Oroszországot és tettestársait a nemzetközi jog megsértéséért, továbbá a háborús bűnökért.
2. Mindenütt támogatni kell az EU szomszédait, illetve partnereit, hogy kezelni lehessen az agresszió messzire ható következményeit.
3. Az Uniónak szorosan együtt kell működnie a NATO-val, hogy megőrizzék és megerősítsék a szabályokra épülő nemzetközi rendet. Az érdekövezetek elméletének semmi helye sincs a 21. században.
4. Fokozni kell Európa ellenálló képességét, főleg az energiabiztonságban és a kritikus infrastruktúra védelmében, figyelembe véve az orosz kíber és hibrid fenyegetést, az információk manipulálását, továbbá Moszkva beavatkozását.
5. Mindenütt segíteni kell a civil társadalmat, az emberi jogok védelmezőit és a független sajtót.
https://www.diepresse.com/6215329/die-eu-will-russland-international-isolieren?from=rss
Washington Post
A lap egyik legtekintélyesebb külpolitikai szemleírója szerint az, hogy a republikánusok felsültek az időközi választásokon, vereség Putyin, Netanjahu, valamint az újságíró gyilkossággal vádolt szaúdi koronaherceg számára is. Max Boot, aki a biztonsági kérdések elismert szakértője, a Külkapcsolati Tanács kutatója, azt emeli ki, hogy a tengerentúli eredmény külföldön is nagy hullámokat ver, mert bizonyosan kiábrándultak mindazok a diktátorok és jobboldali populisták, akik Trump visszatértében reménykedtek, viszont az USA demokratikus szövetségesei némiképp fellélegezhetnek.
Tekintve, hogy milyen lesújtó teljesítményt nyújt a fronton az orosz hadsereg, Moszkva számára akkor nyílik a legnagyobb lehetőség a háborús győzelemre, ha az USA leállítja a segítségek Ukrajnának. A Kreml ezért mozgósította a trollhadat az amerikai választás előtt Trump mozgalmának érdekében.
De Kína is nyert volna, ha alulmaradnak a demokraták. Nem mintha a tengerentúli ellenzék nagyon támogatná Pekinget. De Hszinek az a jó, ha Biden gyenge, az Egyesült Államok pedig megosztott. Jobb pozícióból tudott volna fellépni egy napja Balin, amerikai kollégájával szemben. Ám az nem tette meg neki azt a szívességet, hogy béna kacsa legyen a következő két évben. Ily módon azután több erőt tudott felmutatni az egyeztetés során.
Hogy mit hoznak a törvényhozási választások, azt a Közel-Keleten is árgus szemekkel figyelték, miután arrafelé az USA jó néhány illiberális szövetségese visszasírja, hogy Trump becsukta a szemét gyalázatos jogsértéseik láttán. De a régi-új izraeli kormányfő is volt elnököt pártolta, ám most jobban oda fog figyelni, amikor Biden azt tanácsolja neki, hogy ne szállja meg a Nyugati Partvidék további részeit.
Nem szabad eltúlozni persze a választás jelentőségét, mivel Amerika továbbra is megosztott marad és a republikánusok még elhódíthatják a Képviselőházat. De Biden jobb helyzetbe került külföldön is. Az amerikai demokrácia jobb egészségi állapotban van, mint egy hete, a demokráciák örömére és a diktatúrák nagy bánatára.
https://www.washingtonpost.com/opinions/2022/11/14/midterms-empower-biden-foreign-policy/
Bloomberg
Erdogan egotripje aláássa a NATO-t, pedig nem szabadna akadályoznia a svéd és finn NATO-tagságot, valamint háborúval fenyegetnie Görögországot, ha a Nyugat szeretné elrettenteni Oroszországot – állapítja meg a kommentár. Egy szövetség számára alapvető, hogy meghatározza, ki az ellenség, mert ha nem, akkor nincs szükség rá. Csakhogy ezt könnyebb mondani, mint megcsinálni, amikor az egyik partner olyan önös politikát folytat, hogy az még egy török szultánnak is becsületére válna.
Törökország első embere kizárólag önmagával foglalkozik. Hogy odahaza erősnek látszódjon a jövő júniusi választás előtt, egyaránt szórakozik barát és ellenfél fejével. Az sem érdekli, hogy húzásai aláássák a nyugati egységet, illetve az európai biztonságot.
Rajta kívül csak Orbán Viktor nem ért egyet azzal, hogy a putyini birodalom az Észak-Atlanti Szövetség első számú riválisa. Merthogy a magyar vezető nem hajlandó egyértelműen odaállni a többiek, illetve Ukrajna mellé. Török kollégája szintén több vasat tart tűzben. Ez időnként jó eredményt hoz, pl, amikor Moszkva megengedte az ukrán gabonaexport felújítását, máskor viszont csak fejcsóválást vált ki.
De még felelőtlenebb az, amit Erdogan Svédországgal és Finnországgal csinál. Ankara és Budapest nem kívánja törvénybe iktatni NATO-csatlakozásukat. A török vezető a jelek szerint célt ér, amikor kurd pártok ellen igyekszik hangolni a svéd kormányt, mert Stockholm számára fontosabb a belépés, illetve a biztonság, mint a kurd politika.
Viszont ahol Ankara tökéletesen kilóg a sorból, az az Égei-tenger: a görögök és törökök hosszú ideje ellenségnek tekintik a másikat. Magyarországgal ellentétben azonban Törökország stratégiailag nélkülözhetetlen a katonai szervezet számára. Ám olyan időket élünk, amikor veszélyesek az ilyen külön utak. Ezért zárni kell a sorokat. Egyik cél fontosabb, mint a másik: meg kell állítani Putyint, nehogy még súlyosabb legyen a háború. A törököknek pedig emlékeztetniük kell a helyzetre az elnöküket.
Die Zeit
Egy osztrák migrációkutató óva inti az EU-t a bezárkózástól, azt hangsúlyozza, hogy az Európa-erőd nem fog működni. És a külső határok még szigorúbb ellenőrzése nem okvetlenül veti vissza az embercsempészetet, sőt inkább az ellenkezője az igaz: egyre többen kényszerülnek igénybe venni az illegális szolgáltatásokat.
Judith Kohlenberger, a bécsi Közgazdasági Egyetem szakértője emlékeztet arra, hogy az ukrán menekülteken kívül ismét egyre többen érkeznek a Nyugat-Balkánon át, főleg Szíriából és Afganisztánból, a polgárháború, illetve az elnyomó rezsim miatt. Szerbiába könnyen eljutnak, mert az ottani kormány nacionalista vízumpolitikát folytat. Az út a zöld határon át Magyarországra, illetve Horvátországba vezet, majd következik Szlovákia, és a végén Ausztria, vagy Németország. Ott azután feltartóztatják őket, így menedékkérelmet nyújtanak be, mert különben azonnal kitoloncolják őket. Ám nemigen van esélyük, hogy megkapják a státuszt.
Ausztriában a döntésre váró emberek jó része még az eljárás lezárulta előtt tovább áll, általában Spanyolországba, Olaszországba vagy Németországba. Ott azután vagy a mezőgazdaságban vállalnak munkát, vagy kerékpáros futárok lesznek, többnyire feketén. Vagyis igazából nem menedékre, hanem munkára vágynak. Ám jóformán nincsenek legális csatornák, hogy ilyen célból bejuthassanak a földrészre.
Viszont a határok lezárása csak afelé tereli az érintetteket, hogy még veszélyesebb utakra vállalkozzanak, így nő az esélye, hogy az igencsak drága embercsempészekhez forduljanak, és kockára tegyék az életüket. Ám erről a politika és az államigazgatás szántszándékkal nem vesz tudomást. Inkább sok pénzből a határvédelmet erőlteti, noha az csak a bűnözők üzletét lendíti fel.
A megoldási próbálkozások megmaradnak a felszínen, ennek pedig javarészt az az oka, hogy a válság érzetének fenntartásával le lehet aratni a babérokat a belpolitikában, választásokat lehet vele nyerni. Fel kellene tárni ezt a paradox helyzetet, ez lenne az első lépés, hogy a kormányok ne csupán papoljanak a felelősségről, hanem vállalják is azt, mind politikai, mind erkölcsi értelemben.
https://www.zeit.de/wirtschaft/2022-11/asyl-europa-migration-grenzschutz-gefluechtete
