A humorban rejlő eredendő kétértelműség és megfoghatatlanság miatt a humor különösen megnehezítheti annak megállapítását, hogy hol kezdődik valakinek a „sértéshez való joga”, és hol kezdődik valaki másnak a sértődéshez való joga.
A kihívás még nyilvánvalóbb a karikatúrák esetében, amelyek nagyfokú implicit jellege és kondenzációja tovább járulhat hozzá a törvényes és a jogellenes humor közötti határvonal elmosódásához. Lényeges, hogy a karikatúrák az elmúlt években számos jogi vita és bírósági per középpontjában álltak, a 2005-2006-os Mohamed-karikatúra vitától a Charlie Hebdo elleni perekig.
Ezek a jogi viták különösen aktuálisak a digitális korban, ahol a potenciálisan sértő anyagok könnyen globális nyilvánosságot kaphatnak, gyakran meghaladva eredeti kontextusukat és szándékukat. Az ellentmondásos karikatúrák által felvetett jogi problémák még mindig nagyrészt megoldatlanok, és a bírák szilárd jogi alap nélkül találják magukat, amikor ugyanazon kétértelmű karikatúra egymásnak ellentmondó értelmezéseivel foglalkoznak. Az ilyen kérdések egyértelműen döntő próbát jelentenek a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló demokratikus tárgyalások szempontjából. Sürgősségük ellenére azonban a következő kérdésekre nem adnak választ a tudósok, a politikai döntéshozók és a gyakorló szakemberek: Hogyan kezelhetik a bírák a sértő karikatúrák kétértelműségét? Hogyan lehet különbséget tenni az „ésszerű” értelmezések és a kitalált félreértelmezések között? – olvasható a CEU Institute for Advanced Study honlapján.
A téma kutatását a CEU koordinálja, ebből az alkalomból találkoztak Budapesten a kutatók egy konferencián, amelyre Pápai Gábort, a Népszava karikaturistáját is meghívták. A konferenciát megelőzően a kutató csapat tagja, a hollandiai Cartoon Movement vezetője, Tjeerd Royaards a MÚOSZ Karikaturista szakosztály tagjaival is találkozott. A beszélgetésről Tjeerd „Political Cartooning in Hungary” címmel írt a Cartoon Movement oldalán, melyet itt lehet elolvasni: Political cartooning in Hungary – Blog | Cartoon Movement
