Süddeutsche Zeitung
A legnagyobb német lap úgy ítéli meg, hogy az EU bölcsen cselekedett, amikor kifejezetten meleg hangon gratulált az új olasz, posztfasiszta kormányfőnek. Ám az öröm aligha őszinte, leszámítva a jobboldali-populista Orbán Viktort, aki valószínűleg komolyan kívánt minden jót Giorgia Meloninak. Feltehetőleg a lengyel kormány is elégedett, amiért egy nagy, nyugati tagállamban az egészen jobbosok vették át az irányítást.
Brüsszel, Berlin, Párizs és a kontinens többi része viszont aggodalommal figyeli az olasz miniszterelnököt, aki csak rövid ideje beszél félig-meddig barátságosan az Unióról. Úgyhogy aligha lehet más felfeltételezni mögötte, mint választási megfontolást, illetve a piacok megnyugtatásának szándékát.
Az európaiaknak egyetlen céljuk van jelenleg: összetartani Moszkva ellenében. Meloni azt hangoztatja, hogy továbbra is támogatja a szankciókat, illetve Ukrajnát. Éppen elég, hogy Orbán folyamatosan keresztbe fekszik. Most éppen olyan hirdetéseket rakatott ki odahaza, amelyeken azzal vádolja Brüsszelt, hogy az tönkreteszi Magyarországot az állítólag rákényszerített büntető intézkedésekkel. Azt már nem árulta el, hogy ő maga mind a 8 csomagot megszavazta.
Meloniban és Orbánban közös, hogy mindketten ácsingóznak az uniós milliárdokra, illetve látni sem akarnak bevándorlókat Afrikából vagy a Közel- és Közép-Keletről. Ám Oroszország ügyében az olasz vezető idáig nem állt magyar kollégája mellé. De a többi európai oldaláról semmi ok sincs, hogy udvariatlan lépésekkel betereljék Rómát a magyarok utcájába.
Deutsche Welle
Lehet, hogy újjáéled tetszhalott állapotából a Visegrádi Csoport, bár a tagok között továbbra is jelentős feszültségek tapasztalhatóak. Mindenesetre a soros elnökséget ellátó szlovákok újjá akarják éleszteni a szövetséget. Több hónap után találkoztak a védelmi miniszterek, valamint az államfők. Kérdés persze, hogy mi sül ki belőle.
Az eddigi legnagyobb válságot Magyarország váltotta ki, amikor tavasszal nem volt hajlandó egyértelműen támogatni Ukrajnát. A szlovák külügyminiszter azonban most úgy nyilatkozott a német közszolgálati rádiónak, hogy a regionális együttműködési keret továbbra is fennmarad. Csak olyan témákat keresnek, ahol lehetséges a közös álláspont. Ezért hamarosan összehívják a kormányfőket, valamint a külügyminisztereket is. A négy ország legtöbb megfigyelője és diplomatája ugyanakkor egyetért abban, hogy jelenleg nem sok az érintkezési pont a tagok között, és hogy nemigen lehet visszatérni a korábbi évek kooperációjához.
Egy cseh szakértő szerint azonban igazából a miniszterelnökök közelgő tárgyalása mutatja meg a várható irányt. Addig felesleges újrakezdésről beszélni. A négyek között folyamatosan vitatéma a jogállamiság és a sajtószabadság bedarálása Magyarországon és Lengyelországban. Sem a csehek, sem a szlovákok nem hajlandók ez ügyben a másik kettő pártját fogni és négyesben ellenállási gócot képezni Brüsszellel szemben. A szlovák külügyek első embere szerint azonban ők méregtelenítenék a közösséget, éspedig azzal a céllal, hogy az járuljon hozzá az európai egységhez, ne pedig eszközül szolgáljon az EU megosztásához.
https://www.dw.com/de/steht-die-visegrad-gruppe-vor-einem-comeback/a-63548987
FT
Az aggódó Európa fellélegzett és üdvözli, hogy Rishi Sunak lett az új brit miniszterelnök – írja vendégkommentárjában a Le Monde korábbi főszerkesztője. Sylvie Kauffmann szerint a földrész számára az egyetlen jó hír, amely mostanában Londonból érkezett, az az volt, hogy Boris Johnson mégsem pályázta meg a tisztséget. Mert ha megint meg kell birkózni a szeszélyeivel, az több lett, volna, mint amennyit az EU el tud viselni.
Az ugyanakkor szintén pozitív, hogy Sunakot nevezték ki kormányfőnek, mert Brüsszel számára ő képviselte a józan észt a Johnson-kabinetben, ő volt a legkevésbé kapható kereskedelmi háborút vívni az Unióval. Az viszont meglepetés, hogy a nagy brit felfordulás közepette háttérbe szorult az igazi ok: a Brexit.
A kontinens számára azonban nagyon is jelenlévő probléma, bár a brit kilépés lett a legjobb reklám a tagság mellett. A populisták elálltak attól, hogy kivigyék országukat a szervezetből. Egy európai vezető szerint a britek hihetetlenül ostobák voltak, amikor a kiválásra szavaztak. A mellette érvelő politikusok ígéreteiből semmi sem teljesült. Londonból nem lett a világ pénzügyi központja, nem özönlöttek a külföldi befektetések, nem jöttek létre nagy kereskedelmi megállapodások.
Beköszönt ellenben a valóság, jött a járvány, felerősödött a protekcionizmus, fokozódott a feszültség Kínával, illetve az oroszok megtámadták Ukrajnát. A pénzpiacok visszavették az ellenőrzést. Egy német liberális EP-képviselő ezt úgy fogalmazta meg: a Brexit felfalja a gyermekeit. Ez történik, ha egy országot elvágnak a legfőbb piacától.
Viszont a Brexit kiváltó oka, a populizmus nagyon is jelen van a földrészen. Ideológiája folytán Meloni közelebb fog kerülni a lengyel vezetéshez, mint a francia-német tengelyhez. Viszont ha Sunak okosan csinálja, a háború segíthet abban, hogy megoldja London vitáit az EU-val. Utóbbi mindenesetre párbeszédet kezdett a Munkáspárttal, mert lehet, hogy az általános választás a tervezettnél hamarabb jön el a briteknél.
The Times
A török elnök elárulja a NATO-t, hogy ágyba bújjon Putyinnal. Ezért a Kreml sürgetésére feltartóztatja a finnek és a svédek belépését. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy Oroszország nem szeretné, ha Finnország bekerülne a katonai szervezetbe, mert az orosz haderők mostani kudarca láttán sokakban felötlik, mekkora megaláztatást szenvedett el a sztálini Vöröshadsereg az 1939-40-es téli háborúban éppen a finnektől.
A mostani invázió pedig még hozhat rosszabbat is. A nyugati fegyverzettel az ukrán katonái képesek megszégyeníteni Moszkvát. Kína alighanem ideges, mert egy hajóban ül egy olyan hatalommal, amelynek katonai ereje a jelek szerint javában hanyatlik. A NATO szolidaritása és kiterjesztése viszont korlátozhatja Putyin és a hasonfélék uralmát. Erdogan azonban még hozzá sem kezdett a belépési szerződések ratifikálásához, miközben a többiek sietve törvénybe iktatták azokat.
A török politikus azt képzeli, hogy igazi államférfi, ám valójában csak mind több sztrichnint ad be a nyugati védelemnek. Ellenzi a szankciókat, miközben próbálja kikaparni magának a gesztenyét a helyzetből. Az eredmény: Putyin addig nem lehet pária, amíg a török államfő boldogan segít neki. Cserében azt várja, hogy az oroszok jóvoltából hatalmon maradhat a júniusi választás után. Pl. úgy, hogy Moszkva pénzéből lakáshoz segíthet sok török fiatalt. De még az is belefér, hogy svédektől keményebb fellépést tud kicsikarni az oda menekült kurdokkal szemben.
Az is lehet, hogy kivár a nyárig, hátha addig Moszkva javára fordul a hadi szerencse, vagy meggyengül az egységfront Kijev mögött. Putyin azt ugyan aligha tudja elérni, hogy Törökország kiváljon a NATO-ból, de az jó volna neki, ha Ankara folyamatosan kerékkötőnek bizonyulna. És közvetítőként már a jövő hónapban szerephez juthat, mert akkor jár le az úgy, ahogy végrehajtott egyezmény az ukrán gabonaküldemények elszállítására és Erdogan igyekezhet engedményeket kiharcolni orosz barátja számára az ukránoktól.
A török elnök azt hiszi, hogy bizonyítja diplomáciai lángelméjét, ehhez képest Putyin alighanem azt gondolja, hogy hasznos idiótát csinált az új török szultánból. Összeköti őket a mély bizalmatlanság Amerikával szemben. Ez pedig nem egészséges alap az új NATO számára. Erdogannak választania kell: vagy csatlakozik a Nyugat védőihez, vagy hosszú visszavonulásra rendezkedik be a háborús bűnös Putyinnal.
https://www.thetimes.co.uk/article/erdogan-is-betraying-nato-for-a-putin-love-in-nlpn5hmhq
