Berliner Zeitung
A lap ritka kivételként védelmébe veszi a 1. Berlin Uniont, amiért az kedden lehetővé tette, hogy Orbán Viktor a csapat stadionjában találkozzon az idegenlégiós Schäfer Andrással. Mert az odáig még rendben van, hogy a magyar miniszterelnök autokrata, akinek sokat nem számít a jogállamiság és a sajtószabadság. Módszeresen elnyomja a melegeket és az ellenzéket, emellett sorozatosan bírálatokat vált ki, miután kifogásolja a szankciókat, ugyanakkor megértést tanúsít Putyin iránt.
Ha Németországban kellene megmérettetnie magát a választásokon, alighanem csak az orosz elnök szerepelne rosszabbul nála. Meg esetleg Erdogan. De persze neki feltehetőleg édes mindegy, mit gondolnak róla a németek, miután odahaza nemrégiben a szavazók megerősítették hivatalában. A berlini út nem azt szolgálta részéről, hogy meghódítsa a német szíveket, a kancellárral kívánt eszmét cserélni.
A stadionban tett kitérőből éppen azért lett botrány, mert Orbánról van szó. A német politika azonban képmutató, mert egyfelől egy érték alapú politikában minden választott vezető azzal találkozik, akivel akar. Másrészt pedig a német vezetés simán kezet rázhat autokratákkal, lásd Scholz rijadi megbeszélését a szaúdi trónörökössel. Ám Magyarországnak nincs olaja és földgáza, így vele szemben lehet lengetni az értékfurkósbotot.
Az egyesület meg mi mást tehetett volna, miután a berlini magyar nagykövetség megkereste a tervezett programmal? Ha megtagadja egy uniós miniszterelnöktől a belépést, az diplomáciai botránnyal járt volna. Meg egyébként is: akit a Kancellári Hivatalban fogadnak, az nem teheti be a lábát a stadionba? Ezzel együtt egyértelmű, hogy a látogatás sokat ártott a csapat hírnevének. Hiszen a klubnak jelentős a társadalmi szerepvállalása, ezért nem azonosulhat Orbán ideológiájával. De a vendég magánúton járt a VIP-páholyban, miközben a hivatalos Berlin udvarol neki.
Orbánt nem tiltották ki Németországból, a mozgását sem korlátozták. Az igaz, hogy értékei nem esnek egybe azzal, amit a legtöbb német képvisel. Jogosak a morális aggályok vele kapcsolatban. De ha a németek valakit ki akarnak zárni társadalmilag, akkor ebben a politikai vezetésnek kellene jó példával elöl járnia. Nem lehet egy futballklubtól elvárni, hogy megteszi ez ügyben az első lépést.
Politico
A volt cseh vezérkari főnök szerint Magyarország, Szlovákia és Csehország egyértelműen tanúsítja az orosz hibrid hadviselés sikerét. A burkolt propaganda segítségével Moszkva képes volt megingatni az emberek hitét a hatalom alapjaiban, ideértve a sajtót. Petr Pavel, aki a jövőre esedékes elnökválasztás nagy esélyese, kifejtette, hogy ha országa nem volna az EU és a NATO tagja, csak még nagyobb belső gondokkal szembesülne, ám az ellenerőknek egyszerűbb a Nyugatot vádolnia a globális bajokért.
Úgy gondolja, hogy csak igen óvatosan volna szabad mindazokat befogadni, akik a sorozás elől menekülnek el Oroszországból. Az oroszoknál ugyanis a revansizmus mélyen beleivódott a társadalomba és ezek az emberek nem utasítják el a rezsimet és nem is ellenzik a háborút. A saját életükért aggódnak.
Viszont a célországokban már működik az orosz 5. hadoszlop és mi van akkor, ha országonként még 40-50 ezer ember érkezik orosz földről – ilyen mentalitással? Pavel, aki 4 éven át a NATO Katonai Bizottságának elnökeként dolgozott, úgy véli, hogy a hullám a cseh nemzetbiztonságot fenyegeti.
Megjegyzi, hogy orosz földön belátható időn belül nem lesz forradalom, nem csupán azért, mert erősek a rezsim pozíciói, hanem az emberek már említett beállítottsága miatt sem. Igazából még Navalnij sem liberális demokrata, hanem csupán másfajta nacionalista, mint Putyinék. Ezzel együtt alkalmasabb tárgyalópartner volna az euro-atlanti szövetség számára.
Viszont éppen az orosz társadalom hozzáállása folytán nyugtalanító, amikor az elnök azt hangoztatja, hogy nem blöfföl az atomfegyver bevetése kapcsán. A NATO ugyanakkor lebecsülte az elnök elszántságát, hogy szükség esetén brutális erővel érje el céljait. Pedig komolyan gondolta, amit az orosz világ helyreállításáról mondott.
https://www.politico.eu/article/russia-revanchism-deeper-vladimir-putin-war-ukraine/
Washington Post
A vezércikk szerint Hszit megkoronázzák a Kínai Kommunista Párt ma megnyíló egyhetes kongresszusán, ám ez kemény időszakot harangoz be az ország és a világ számára. Azaz a politikus 1,4 milliárd ember sorsát tartja kezében immár a 3. időszakban, ám kevesebb korláttal, mint rajta kívül bármely más vezető a földön. Ily módon azonban a párt megerősíti, hogy a nemzeti nagyság növelése és a diktatúra jelenti számára a vezérlő csillagot, nem pedig a nemzetközi együttműködés és az emberi jogok.
Hszi Csin-ping visszacsinálja a Mao halála óta érvényben lévő szabályt, hogy a pártvezetők csak két időszakon át szolgálhatnak, nehogy ismét személyi kultusz alakuljon ki. De ő már elfojtotta az elégedetlenséget, visszaállította a marxista-leninista agymosást, módszeres megfigyelésnek vetette alá a lakosságot, legázolta Tibetet, Hongkongot és az ujgurokat. Baljós, hogy fejlesztette a hadsereget, miközben megerősítette igényét Tajvanra.
Az egyértelmű, hogy Kína felemelkedése nem fér össze Amerika stratégiai érdekeivel, még kevésbé a szabályokra épülő nemzetközi renddel. Viszont Biden elnök kétpárti támogatásra számíthat ez ügyben, mivel a republikánusok egyre kedvezőtlenebbül állnak hozzá Peking törekvéseihez.
Washingtonban a héten hozták nyilvánosságra az új nemzetbiztonsági stratégiát, amely arra figyelmeztet, hogy Kína ereje egyre nagyobb, miközben célja a nemzetközi erőviszonyok átalakítása. De együtt lehet vele működni olyan célok érdekében, mint a járvány vagy az éghajlatváltozás megakadályozása.
Hszi azonban meggátolta, hogy ki lehessen deríteni, honnan indult a koronavírus és kezdettől fogva elnéző volt az orosz invázióval szemben. Biden számára nem lesz egyszerű egyszerre versengeni, illetve a kiválasztott területeken kooperálni vele. Peking viszont még keményebb feladattal szembesül: fenn kell tartania növekedés, miközben elnyomja a magánszektort, korlátozza az eszmék áramlását, noha végeredményben attól függ az anyagi jólét. Ám amikor a vezető megtiltja, hogy az emberek kérdezzenek, alighanem pont olyan tévútra téved, mint egykor Mao. Hatalmának alapja, a gazdasági növekedés máris akadozik.
Ám amikor leáll a gazdaság és fokozódik a tömegek lázongása, az autokraták hajlamosak külföldi kalanddal elvonni a tömegek figyelmét. Ezért félő, hogy Hszi inkább előbb, mint később megpróbálja megszerezni Tajvant. A világnak fel kell készülnie arra, hogy a vezér melléfogásai csak még több kudarcot eredményeznek.
https://www.washingtonpost.com/opinions/2022/10/15/xi-china-party-congress/
Guardian
A ma kezdődő kínai pártkongresszus még jobban bebetonozza Hszi Csin-ping uralmát és nem látni, hogy mikor ér véget a főtitkár országlása – hangsúlyozza a vezércikk. Ám míg a politikus tovább erősíti hatalmát, és ő a legbefolyásosabb kínai vezető Mao óta, csak még messzebb kerül az országot sújtó gondok megoldásától.
A pártvezetés annak idején kezébe adta az irányítást, de neki még több kellett. Amikor 4 éve eltörölte a korlátozást, hogy csak meghatározott ideig lehet elnök, már akkor gyanús volt, hogy élete végéig kívánja vezetni a kínaiakat. A mostani tanácskozás azért lényeges, mert igazából a KKP és a Központi Katonai Bizottság első embereként tartja kézben a gyeplőt.
Lehet, hogy Mao mintájára kinevezteti magát pártelnöknek, azaz még inkább minden hatalom a kezébe kerül. Az átfogó korrupcióellenes kampány során megszabadult a vetélytársaktól. Ezzel párhuzamosan kemény kézzel lépett fel az ujgurok ellen. Hongkongban szétverte a demokráciát. Tajvan ügyében tett kemény hangú nyilatkozatai azt a várakozást erősítik meg, hogy hamarosan cselekedni fog.
Csak éppen a kínai problémákat nem lehet olyan könnyen rendezni, mint ahogy az ellenfeleit hidegre tette. Áttörnek a gazdasági bajok, és ami még rosszabb: ketyeg a demográfiai bomba. De valamit csinálni kell a megnövelt az állami ellenőrzéssel, valamint az egyre elviselhetetlenebb zéró Covid-stratégiával is. A Nyugat mind ellenségesebben figyeli a kínai harciasság fokozódását. Túl nagyok azonban ezek a nehézségek, hogy egyetlen ember orvosolja őket. Még a legjobb vezető sem tud jól kormányozni, ha bólogató jánosok veszik körül, akik félnek megmondani neki az igazat. Belátható ideig csaknem másfél milliárd ember egy ilyen rendszerben fog élni, a világ pedig kénytelen elfogadni.
Der Standard
A kommentár úgy látja, hogy az éppen 60 évvel ezelőtt megrendezett 2. Vatikáni Zsinat megpróbálta megerősíteni a katolikus egyház helyét a világban, ám nem sikerült, a sorozatos botrányok közepette az fenyeget, hogy az anyaszentegyház egyre jelentéktelenebbé válik. Annak idején XXIII. János pápa azt szorgalmazta, hogy váljanak meg a legreakciósabb politikai erőktől, a „trón és az oltár” szimbiózisának hirdetőitől, továbbá, hogy a hivatalos egyház ne legyen annyira önhitt a hívekkel szemben.
Ám azt kell látni, hogy az egyház kisugárzása azóta csak kisebb lett, főként Németországban és Ausztriában. Úgy is lehetne mondani, hogy drámai módon visszaesett a vonzereje. Minden egyes szexuális visszaélés napvilágra kerülte csak ráerősít a tömeges kilépések folyamatára. A szinte járványos botrányok aláássák az egyház erkölcsi alapjait.
A németeknél a keresztények tavalyra immár kisebbségbe kerültek. Az osztrákoknál a római katolikusok aránya 2001 és 16 között 75-ről 65 %-ra csökkent. Riasztó, milyen mértékben zuhannak a középiskolások vallási ismeretei. Ausztriában egyúttal feltűnő, hogy a katolikus egyház egyre kevésbé képes formálni a közvéleményt. Szinte teljesen eltűnt a társadalmi vitákból.
Das Antlitz der katholischen Kirche
