Címlapon: Francis Fukuyama. Kép: Daisuke Tomita/AP
Bloomberg
Egy névtelenséget kérő brüsszeli illetékes megerősítette, hogy az EU még két hónapot kíván adni Magyarországnak a korrupció és a csalás megfékezését szolgáló változások bevezetésére, vagyis a Tanács csak az év végén határoz a felfüggesztett 7,5 milliárdos támogatás sorsáról. A haladékról az igazságügyi miniszterek a jövő csütörtökön mondhatják ki a verdiktet, a nyilatkozó szerint a nagy többség egyetért azzal, hogy több időt kell adni az Orbán-kormánynak.
Elvileg az a helyzet, hogy a Tanácsnak október 19-ig végleg döntenie kellene, de ezt a határidőt kétharmaddal ki lehet tolni. A magyar vezetés szintén amellett van, hogy idő kell neki, amíg átnyomja az Országgyűlésen mind a 17 reformjavaslatot, amelyet egyeztetett a Bizottsággal. Ezen a héten a képviselők 5 tervezetre bólintottak rá, bár Orbán Viktor az egyik kulcsindítvány ügyében váratlanul alkotmányos felülvizsgálatot kért. Arról a tervről van szó, amelynek értelmében ezen túl meg lehetne kontrázni a rendőrség, illetve az ügyészség döntését, ha az leállítaná az eljárást olyan korrupciógyanús ügyekben, amelyek közösségi alapokra vonatkoznak.
https://www.yahoo.com/news/eu-set-delay-rule-law-151247957.html
Euronews
Már csak Magyarország és Törökország jelent útakadályt a finn és svéd NATO-tagság ügyében, de a két ország részéről akkora az ellenállás, hogy a két jelölt egyelőre a hűtőbe tette a pezsgőt. A többi 24 állam viszont már letétbe helyezte Washingtonban a ratifikációs okmányokat.
Ehhez képest a fideszes politikusok a héten megakadályozták, hogy a napirendre kerüljön az indítvány, amely előirányozta volna a jóváhagyási eljárás felgyorsítását. A kérdés ugyan szerepel a hivatalos napirenden, de csak elméletben. Nincs semmiféle határidőhöz kötve, vagyis takaréklángra tették.
A színfalak mögött mind Helsinki, mind Stockholm fel van háborodva, sok illetékes azon lamentál: csak azért haladt az ügy ilyen példátlan sebességgel mindez idáig, hogy az utolsó pillanatban beleütközzön az egyetlen megmaradt gátba. A finn Nemzetközi Intézet egyik kutatója úgy ítéli meg, hogy sokat nem lehet tenni a magyar vezetés meggyőzésére. Szerinte elképzelhető, hogy Orbán a kérdéssel is nyomást igyekszik kifejteni, mármint hogy a jogállami aggályok ellenére is megkapja a befagyasztott alapokat.
Azon felül előreláthatólag követi a török példát. Vagyis amíg Erdogan feltartóztatja a belépés folyamatát, addig ő sem lép az ellenkező irányba.
New York Times
Yascha Mounk nem gondolja, hogy a szélsőjobb meg a populizmus a bevándorlás miatt erősödött a svédeknél, a franciáknál vagy éppen Amerikában, hiszen igen sikeres Magyarországon, illetve Brazíliában is, noha e két országon egyáltalán nem jelentős a migráció. A Johns Hopkins Egyetem tanára, akinek szakterülete a liberális demokrácia válsága, illetve a populizmus felívelése, azt mondja, hogy az okokat illetően tehát a válasz egyáltalán nem nyilvánvaló. Szóval a rövidtávú demográfiai változások a jelek szerint egyáltalán nem oszlatják el a mélyen ülő félelmeket, amit azután a szélsőséges demagógok könnyűszerrel kihasználnak.
Viszont hogy ilyen helyzet állt elő, abban ludasak a középbal, illetve –jobb pártjai, mert
1. jobban fel kellett volna készíteniük a lakosságot a küszöbön álló nehézségekre a menedékpolitikában
2. az embereket meg kell nyugtatni, hogy a kormány pontosan tudja, kiket enged be. Mert ha ezt sikerül elérni, akkor utána már sokan felismerik, mennyire fontos a külső munkaerő utánpótlás és már nem ellenzik, hogy viszonylag nagy számban települjenek be külföldiek
3. Főként a középbal politikusainak fel kellett volna ismerniük, hogy szükség van a befogadó hazafiságra. A demokráciák csak akkor működnek, ha a polgárok közt érvényesül a szolidaritás és a kölcsönös jóakarat.
Bloomberg
A vezércikk sürgeti, hogy egyetlen demokrácia se engedje le a sorompót azok előtt az oroszok előtt, akik a katonaság elől menekülnek el. Mert ha za államok elzárkóznak az érkezők elől, az csak Putyinnak jó, a Nyugatnak ellenben árt Ukrajnában. Idáig hozzávetőleg 400 ezer tartalékos hagyta el Oroszországot és bizonyosan még sokan követik őket.
A mozgósítás megrázta az orosz közvéleményt, amely idáig túl sokat nem foglalkozott az invázióval. Akik a szomszédos országokban távol akarják tartani a menekülőket, azzal érvelnek, hogy ezek az emberek idáig nem szálltak szembe aktívan a putyini rendszerrel, akkor most igyák is meg a levét. Viszont a felháborodásuk segíthet megdönteni az elnök uralmát.
Csakhogy az elzárkózás nem segít a fő cél elérésében, vagyis hogy működésképtelenné tegyék Moszkva hadigépezetét, amelynek amúgy is mind nagyobb bajt okoz az egyre több áldozat és az, hogy sürgősen kell az utánpótlás a frontra. Ám ha ezeket az embereket visszafordítják a határról, semmi sem szavatolja, hogy a rezsim ellen fordulnak, hát még hogy a tiltakozás eredményes lesz. Arról nem beszélve, hogy olyanokról van szó, akiket az ország nem nélkülözhet.
Taktikai megfontolásokból elő kell segíteni, hogy minél több orosz fordítson hátat hazájának. Az eddiginél több vízumot kell adni a diákoknak, tudósoknak és műszaki szakembereknek. Ezen felül tovább kell katonailag segíteni Ukrajnát, illetve szigorítani kell a szankciókat, mert Brüsszel próbálja minden oldalról fokozni a nyomást a Kremlre. Viszont ha nagy számban jutnak ki férfiak orosz földről, az korlátozza Putyin lehetőségét a támadás folytatására. Ebből a Nyugatnak a lehető legjobbat kell kihoznia.
Süddeutsche Zeitung
Francis Fukuyama szerint a populista hullámot alaposan megtörné a világban, ha Putyin elveszti a hatalmat. A Stanfordi Egyetem professzora úgy ítéli meg, hogy a liberalizmus megrendült szerte a világban, de meg lehet menteni, bár pl. hatalmas veszély fenyegeti az USÁ-ban. Hiszen még azt sem lehet tudni, tisztességesek és a szabadok lesznek-e a két év múlva esedékes választások. Donald Trump bebeszélte a demokratáknak, hogy meg kell támadniuk az eredményt. Ha így lesz, a példát más államok is követik majd.
Már jó ideje látjuk a populista nacionalizmus felemelkedését, amire jó példa Orbán Viktor, illetve az indiai elnök. A brazil államfő már most azt állítja, hogy ha veszít az urnáknál, akkor az csak azért lehet, mert az ellenzék meghamisítja az eredményt.
Viszont ha az orosz vezető letűnik a színről, akkor a putyinizmus vonzereje alaposan visszaesik. Merthogy a populisták, Trumpot is beleértve, csodálják az orosz vezetőt, mivel erős emberként lép fel. De képzeljük el, mi van akkor, ha sikerül lenyomni Trumpot, Bolsonaro elveszti a választást, Putyin vereséget szenved Ukrajnában és a nők megbuktatják az iráni teokráciát. Minden arra utal, hogy így lesz, és az semmiképpen sem igaz, hogy a demokrácia megállíthatatlanul csúszna az letűnés felé.
Viszont ha Ukrajnában az arcvonal nem mozdul jövő augusztusig, akkor fennáll a veszély, hogy befagy a viszály, és ez esetben nehezebb lesz egyben tartani az oroszellenes szövetséget. De az ukránok éppen előretörnek, és ily módon télig már túl leszünk a nehezén. Fukuyama úgy véli, hogy tavaszra vége a háborúnak.
https://www.sueddeutsche.de/kultur/francis-fukuyama-interview-liberalismus-1.5670075
Washington Post
Fareed Zakaria úgy véli, hogy a világ továbbra is teljesen félreérti, mi mozgatja kínai elnök politikáját. A neves külpolitikai elemző szerint Amerika már belátta: teljes tévedés volt feltételezni, hogy ha Peking beágyazódik a nemzetközi kereskedelembe, ez alapvető változásokat indít el az országban.
A mélyreható kedvező átalakulással nincs is baj, mert az ország rövid idő alatt példátlan utat járt be, ám Hszi Csin-ping éppen ezért indította be a programját az elnyomás és a központosítás fokozására. Minden lehetséges területen közbeavatkozik, támadja a magánszektort, megalázta a milliárdosokat, újraélesztette a kommunista ideológiát, megtisztította a pártot a korrupt tisztségviselőktől és fokozta a nacionalizmust.
Bejárt úton halad, mert a diktatúrákban a rezsim válasza mindig saját hatalmának megerősítése, ha a liberalizálás és a növekedés folytán kialakul a középosztály. De a nagy kérdés, hogy Kína miért ennyire sikeres a reformok visszafordításában. Nos, ezt remekül megvilágítja a kínai tudós, Min-hszin Pei tavalyi tanulmánya, amely szerint különbség van a tekintélyelvű, illetve a totalitárius rezsimek között.
Előbbi elnyomó, de nem mindenbe üti bele az orrát. Viszont utóbbiban, és idetartozik Kína, valamint Oroszország is, az állam szabja meg az élet összes területét. Nem engedi meg, hogy kifejlődjön a civil társadalom. Hszi retteg, amióta látta összeomlani a kommunizmust a Szovjetunióban. A következtetése az, hogy meg kell erősíteni a lenini pártellenőrzést.
Vagyis a gazdasági növekedés azt eredményezte, hogy az ország az új sztálinizmusra állt rá. Mind Putyin, mind kínai kollégája óvakodik attól, hogy túl szoros legyen a kapcsolat a Nyugattal, mert az alááshatja uralmukat. Csakhogy Peking veszélyes útra kanyarodik rá. Az állam uralja a gazdaságot, a fejlődés lelassult. Sok üzletember külföldre költözik, a társadalmi felhajtóerő, kezdeményezőkészség gyengül. A rezsimmel szembeni fellépésre egyetlen lehetőség marad: a forradalom.
Pei rámutat: 2035-re Kínában nagyjából 300 millió diplomás lesz. Ám hajlandóak lesz-e befogni a száját ez a tömeg egy ilyen elnyomó rendszerben?
https://www.washingtonpost.com/opinions/2022/10/06/xi-jinping-crackdown-china-economy-change/
Der Standard
Az osztrák zöldek szóvivője óvja a koalíció nagyobbik pártját képviselő Nehammer kancellárt attól, hogy a héten tartott budapesti hármas találkozó eredményének megfelelően támogassa a magyar és a szerb határvédelmet. Ewa Ernst-Dziedzic szerint az együttműködésnek ellentmond, hogy a két partnerország vastagon fordít vissza menekülteket illegális módon, és ezeket a vádakat ki kell vizsgálni.
Kifejtette, hogy a kooperáció minden további nélkül lehetséges volna jogállami alapokon, ám éppen itt merülnek fel kétségek a magyar és a szerb politikával kapcsolatban. Ezért ajánlatos a nagy fokú óvatosság. Hiszen Magyarország ismételten semmibe vette az európai szabályokat, a demokratikus elveket. Majd nem győzte ostorozni Brüsszelt.
És utána kell járni a vádaknak a törvénytelen kitoloncolások ügyében is. Az egyik civil szervet képviselője pedig úgy ítéli meg, hogy a hosszú távon életképes migrációs politika érdekében nem Budapesttel és Belgráddal, hanem azokkal az államokkal kell tárgyalni, ahová a menekültek igyekeznek a Nyugat-Balkánon át. Mert el kell érni, hogy a franciák, olaszok, spanyolok és németek az eddiginél több vízumot adjanak ki.
Ernst-Dziedzic warnt Nehammer vor Kooperation mit Ungarn und Serbien
