Kép: dpa
Reuters
A jelentés legalább 10 ezerre becsüli a tanárok melletti budapesti tüntetés részvevőinek számát. A vonuló tömeg megtöltötte a Kossuth teret, támogatva a pedagógusok jobb bérezését és tiltakozva az 5 kölcseys oktató kirúgása ellen. Az oktatók engedetlenségi mozgalmat indítottak, sürgetik a többi között a szakemberhiány enyhítését és a sztrájkjog visszaállítását.
Ez volt a legnagyobb demonstráció Orbán újjáválasztása óta. A Margi-thídon teljesen megbénult a forgalom. Az egyik diák arról beszélt, hogy a tanárok eltávolítása teljességgel elfogadhatatlan és abszurd. Egy olyan kormányfő részéről, aki egykor Oxfordban politikai filozófiát tanult, ennek ellenére nem hallja meg a pedagógusok segélykiáltását.
A hatalom egyre nagyobb elégedetlenséggel szembesül, mivel a gazdaság jövőre várhatóan recesszióba kerül, az infláció két számjegyű, a forint pedig egymás után dönti meg a negatív rekordot az euróval szemben. Az Orbán-kabinet arra hivatkozik, hogy csak akkor lehet szó fizetésemelésről, ha befutnak a jogállami kifogások miatt visszatartott uniós pénzek. Ugyanakkor Kövér László hétfőn kijelentette, hogy az oktatás színvonala rövidtávon egyáltalán nem függ a bérektől. Azok alacsonyak ugyan az átlaghoz képest, de nem a sztrájk a megfelelő eszköz a megoldásra.
Politico
A német kormánykoalíció pártjainak 3 tekintélyes képviselője felvetette, hogy lépjen közbe az Európai Néppárt és ne engedje meg, hogy olasz tagpártja, a Berlusconi vezette Forza Italia hatalomra segítse a szélsőjobbos Giorgia Melonit. Katharina Barley, az EP szociáldemokrata alelnöke, Daniel Freund a zöldektől, valamint a liberális Moritz Körner a Manfred Webernek küldött levélben hangsúlyozza: még nem késő megakadályozni, hogy szélsőséges kormány alakuljon Rómában. Márpedig ez minden demokratának kötelessége, párthovatartozástól függetlenül.
Azt is hangsúlyozták: Európában a háború óta közmegegyezésnek számít, hogy tűzfalat kell képezni a szélsőjobbal szemben. Főként Németországban az olyan pártok részéről, amelyek vallják, hogy igyekeznek megóvni a demokráciát azokkal szemben, akik szerintük meg akarják azt semmisíteni. Viszont aki lepaktál a jogállamot elutasító erőkkel, az segít nekik elhódítani a kormányzást.
Az európai konzervatívok főtitkára úgy értékelte, hogy az üzenet egyértelműen szembemegy az olasz választók akaratával, hiszen a hármas szövetség jelentős különbséggel győzött. Azon felül az EPP egyértelműen kiáll a Forza Italia mellett, mivel az azon van, hogy a következő olasz vezetés a nép érdekeit szolgálja, védje meg az EU értékeit, szilárdan támogassa Ukrajnát és tartsa fenn a jogállamot.
A portál emlékeztet arra, hogy korábban már a Fidesz miatt is nyomás nehezedett a Néppártra a jogállami aggályok miatt, a vége az lett, hogy a magyar párt tavaly tavasszal otthagyta a pártcsaládot.
FAZ
Orbán Viktornak csupán mellékszerep jutott, amikor a tagállamok kidolgozták az eddigi legbonyolultabb szankció részleteit, mert ugyan a magyar politikus a büntető lépések eltörlését sürgeti, sőt egyfajta népszavazást is tart ez ügyben, ám jelen esetben a csomag nem érinti országát. Az ár korlátozása ugyanis csak a tengeren célba juttatott kőolajra vonatkozik, arra nem, amely a Barátság vezetéken át érkezik. Azaz a magyarokra, csehekre és szlovákokra nem terjed ki a decembertől érvényes embargó. Sem pedig a bolgárokra.
A többiek azt kívánják megakadályozni, hogy Moszkva másutt drágán adja el a nyakán maradó szénhidrogént. De hogy mennyire jön be a szándék, az bizonytalan. Mindenesetre a megállapodás még időben született meg, mert ma Prágában összegyűlnek 44 ország legfőbb vezetői az Európai Politikai Közösség első találkozójára és kínos lett volna, ha előtte nem sikerül erőteljes jelzést küldeni a Kremlnek: az Unió határozottan elutasítja az agressziót és a szomszéd állam bizonyos területeinek elrablását.
Ugyanakkor a jelentős tanker flottával rendelkező három európai ország, Görögország, Ciprus és Málta attól tart, hogy a náluk bejegyzett hajók jelentős része más zászló alatt dolgozik tovább, hogy kivonja magát az új szabályozás hatálya alól. Erre is van azonban egy pont az egyezségben: ha egy céget akárcsak egyetlenegyszer is rajtakapnak azon, hogy kijátssza a tilalmat, az többé nem vehet igénybe szolgáltatásokat a földrészen.
FAZ
Nem lesz könnyű megcsinálni, az EU mégis jól döntött, amikor a kelet-ukrajnai részek elhódítására adott válaszként rászánta magát arra, hogy csak bizonyos árat fizet az orosz olajért. Ezt hangsúlyozza a konzervatív lap kommentárja, hozzátéve, hogy a körülmények folytán ez lesz az eddigi legnehezebb szankció.
Hiszen az Unió a világpiacon igyekszik beavatkozni, ki akarja kényszeríteni, hogy Putyin többé ne húzhasson hasznot az folyamatos áremelkedésből, amiből a nyugati vevők elvesztése után főként Kínában és Indiában kompenzálhat. Brüsszelnek azonban korlátozottak az eszközei, mivel nem csupán európai tengeri fuvarozóknak kellene tartaniuk magukat az előíráshoz, mármint hogy nem szállítanak olyan olajat, amelyre nem az ársapka figyelembevételével kötöttek üzletet.
Moszkva bizonyosan kiskaput keres majd, és lehet, hogy talál is. Ám keményen érinti, hogy javarészt leállt az energiahordozók szállítása Európába. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Krím elfoglalása után a Nyugat a Kreml megbékítésén dolgozott. Ennek az árát jelenleg elsősorban az ukránok fizetik meg, de közvetve az uniós polgárok, illetve más országok is a világban. Annál is érdemesebb ezt szem előtt tartani, mert a válság várhatóan sokáig tart és további súlyos döntéseket tesz szükségessé.
FT
A vezércikk úgy ítéli meg: az európai szövetségeseket találta telibe a német kormány 200 milliárd eurós gazdaságtámogatási csomagja, amit jelez, hogy tiltakozott ellene Mario Draghi, de még Orbán Viktor is, aki kannibalizmust emlegetett. A széleskörű reakció mutatja, hogy az energiaárak robbanása miatt meghirdetett terv felborítja a kényes politikai egyensúlyt a földrészen, éppen amikor igen kemény télnek nézünk elébe.
A németek nem tartják jogosnak a bírálatot, mert a franciák és a spanyolok is hasonló lépésre szánták el magukat, továbbá a cél éppen az, hogy elősegítsék a takarékoskodást. A másik oldal viszont azt mondja, hogy egy sor ország nem engedhet meg magának ekkora összeget a lakosság és az ipar megsegítésére. Ám ily módon megtörik az egység, pedig pont az Putyin legfőbb törekvése. Ráadásul a németek kölcsönt vesznek fel a programhoz, ami aztán végképp elképzelhetetlen a szegényebb tagok esetében.
A németek ügyetlenül csinálták, de ezt nem teheti meg pont most az EU leggazdagabb hatalma. Ezért most be kell állnia amögé, hogy hangolják össze az elképzeléseket. Ha nem teszi, akkor csak felerősödnek azok a követelések, amelyek még kevésbé tetszenek majd neki. Viszont a földrész nem teheti ki magát az egység hiányának, amikor háború van.
https://www.ft.com/content/d1569e6d-6599-417b-95aa-5f3348393354
Washington Post
A háború átalakította Európát, az ukrán sikerek megerősítették a hitet a demokrácia és a közös védelem értékeiben. Persze korai Kijev győzelmét ünnepelni, mert valószínűleg még hónapon át tartó, véres harc következik, amibe az is beleértendő, hogy Moszkva harcászati atomfegyvert alkalmazhat, mivel igyekszik elkerülni a vereséget. Ám nyugaton sokan annyira fellelkesültek a harctéri sikerek láttán, hogy félresöprik a viszály súlyosbodásának, illetve a kemény télnek a veszélyeit.
A konfliktus rendkívüli kulturális eltolódást is eredményezett, mert a földrész már nem viszolyog a katonai erőtől és értékeli az USÁ-val fennálló szoros szövetséget. A minap Varsóban tartott biztonságpolitikai tanácskozás megerősítette, hogy a NATO súlypontja kelet, vagyis Lengyelország és a balti államok felé tolódott el. Mind a négy az orosz hatalom történelmi ellenségének számít. Illetve jelentős hangsúlyt kap a továbbiakban észak is, a finnek és a svédek belépésével.
Hogy mikor lesz vége a viszálynak, azt csak a jó ég tudja, de máris nagyon is valós és előreláthatólag hosszantartó módosulásokat váltott ki a kontinensen.
https://www.washingtonpost.com/opinions/2022/10/05/ukraine-war-changed-europe-nato-russia/
Süddeutsche Zeitung
Az amerikai hírszerzés semmiféle nyomát nem találja, hogy Oroszország atomfegyver bevetését készítené elő. A Kreml ura nyilvánvalóan arra játszik, hogy bizonytalanságban tartsa Európát, de hogy végül is mivel fenyegetőzik, azzal nincs tisztában senki sem. Mindenesetre elvileg a következő forgatókönyvek lehetségesek:
1. ballisztikus rakétákkal végrehajtott nukleáris támadás (nem valószínű)
2. atom-, illetve tömegpusztító fegyverek bevetése
3. kormányzati, illetve katonai létesítmények ellen indított csapás.
Hogy Putyin szerint hol húzódnak a vörös vonalak, az nála politikai kérdés. Nyugaton már régóta általános volt a vélemény, hogy nem riad vissza az atomrobbantást is magában foglaló regionális konfliktustól, ha azt akarja, hogy az a saját feltételeinek megfelelően érjen véget. Ebből következően igyekszik úgy feltüntetni, hogy Ukrajna lerohanása valójában az orosz haza védelmét szolgálja, és ebbe beletartoznak a megszállt ukrán országrészek is.
Mindenesetre ha elrendeli, hogy a raktárakból vigyék az robbanófejeket a hordozóeszközökhöz, azt a nyugati felderítés érzékelni fogja, részben a műholdak révén, részben a beszélgetések lehallgatásával. És akkor lehet reagálni, de az megjegyzendő, hogy az elnök hatalmas politikai kockázatokat vállal, ha a fenti lehetőségek közül bármelyikre is rászánja magát. Még akkor is, ha mondjuk, csupán demonstrációs célzattal, a Fekete-tenger vagy a szárazföld felett, de nagy magasságban élesít be egy robbanófejet.
Viszont a megkérdezett elemzők egyöntetűen azt vallják, hogy semmiféle katonai előnnyel nem járna számára egy ilyen húzás, mégsem lehet kizárni ezt a forgatókönyvet. De nála a lényeg, hogy a bizonytalanságot szeretné kiaknázni.
https://www.sueddeutsche.de/politik/atomwaffen-russland-putin-1.5669364
Washington Post
Bár senki sem mondja ki hivatalosan, amíg nincs rá sziklaszilárd bizonyíték, ám a szerkesztőségi vélemény az, hogy az oroszok robbantották fel a Balti-tenger alatt a két gázvezetéket, sőt ajánlatos a Nyugat részéről további, hasonló támadásokra felkészülni. A „szándékos szabotázs” verzióját támasztja alá, hogy több száz kiló robbanószer kellett hozzá, és ennyi általában csak egy államnak van. Így általános a nézet, hogy a terrorakcióval Moszkva Európa stabilitását és biztonságát próbálta megingatni.
Hírszerzési körök már előre látták, hogy veszélybe kerülhet a kritikus infrastruktúra, éppen akkor, amikor Európa orosz olaj és gáz nélkül igyekszik átvészelni a hideg időszakot. Az eshetőségre az ukrán vezetés is figyelmeztetett, ám a helyes válasz megtervezéséhez előbb meg kell érteni, mi vezérelhette Putyint és mi szólt a helyszín, illetve az időzítés mellett. Nos, az Északi Áramlat 1 és 2 azért jó célpont, mert egyiken sem folyik sok gáz, ezért a gazdasági hatás viszonylag korlátozott.
Azon kívül a kiválasztott rész nemzetközi vizek alatt húzódik, tehát nem kell félni, hogy a NATO beélesíti a kölcsönös védelmet előirányzó 5. paragrafust. Viszont a merénylet napján avatták a Norvégia és Lengyelország közti gázcsövet. Mindezt erősen arra utal, hogy itt bosszúról volt szó, mindazon államokkal szemben, amelyek segítik Ukrajnát. Figyelmeztetésnek szánták számukra, hogy további zavarok lehetnek az energiaellátásban.
A katonai szövetség bölcsen tette, hogy kemény fellépést helyezett kilátásba a bűnösök ellen, ha bebizonyosodik, hogy ki azok. De mindenképpen fokoznia kell a légi és tengeri megfigyelést, továbbá nagyobb gázkészleteket kell felhalmozni és meg kell szerveznie szükség esetére a gyors javítást. Amikor a kritikus infrastruktúrát kell megvédeni, az elrettentésnek alapvető része, hogy a Nyugat bírja a megpróbáltatásokat.
