címlapkép: pis.org.pl
Politico
Névtelenséget kérő európai diplomaták, illetve tisztségviselők négyen is megerősítették, hogy Magyarország ismét csak magára haragított több EU-országot is, mivel azt akarja, hogy három orosz oligarchát vegyenek le a szankciós listáról. A dolog azért sürgős, mert ha jövő csütörtökig nem sikerül egyezségre jutni, akkor érvényét veszti a megtorló intézkedés. A szóban forgó három, Putyin közeli milliárdos: Aliser Uszmanov, Petr Aven és Viktor Rasnyikov.
A felháborodásba belejátszik, hogy az Orbán-kormány korábban akadályozta az olajszállítási tilalom elrendelését is. Ezúttal azt is kérte, hogy humanitárius célból szélesítsék a szankciós kivételek körét, amivel azonban felvetette annak a gyanúját, hogy kiskapukat igyekszik találni – éppen akkor, amikor a Bizottság bekeményítene Moszkva ellen. Az uniós nagykövetek mai találkozóján Ukrajnáról lesz szó, de a magyar kívánság bizonyosan napirendre kerül, merthogy igen nagy felzúdulást keltett.
https://www.politico.eu/article/hungary-russia-sanction-list-eu-oligarch/
Süddeutsche Zeitung
Valójában az orbáni mintát követi a CSU ifjúsági szervezete, amikor azt sürgeti, hogy az ország az ausztrál módszert vegye át a bevándorlás szabályozására. Mint ismeretes, az ausztrál hatóságok nem engedik be a hajókon érkező menekülteket és távoli szigetekre internálják azokat. Ez viszont minden, csak nem igazságos és humánus.
Európára lefordítva az ausztrál példa azt jelenti, hogy kerítéseket emelnek az EU külső határain és kapásból elutasítják a menedékkérőket. Az indok hivatalosan az, hogy ily módon megnehezítenék az embercsempészek dolgát, ezáltal pedig sok emberéletet lehet megmenteni a Földközi-tengeren. Csakhogy a britek erős korlátozásokat érvényesítenek a migránsokkal szemben, mégis évente 10 ezrek jutnak be illegálisan az országba. Az embercsempészet virágzik, miközben ezrek fulladnak bele a La Manche-csatorna vízébe az átkelési kísérlet során.
Aki erődítményt akar csinálni az országából és a földrészből, az tudatosan életeket tesz kockára. Ehhez pedig a sormintát Orbán Viktor szolgáltatja, aki mindig is közel állt a keresztény szociálisokhoz, a bevándorlás kapcsán pedig még ma is jelentős az átfedés a magyar és a bajor politika között.
Arról az uszítóról van itt szó, aki folyton az állítólagos „lakosságcserére” figyelmezteti Európát, a fajok keveredéséről zagyvál, továbbá szögesdróttal, azonnali kitoloncolással és nacionalista retorikával elérte, hogy Magyarország 3 éve, írd és mondd, 60 kérelmezőnek nyújtott menedéket. Ha a CSU ifjúsági tagozata ezt szeretné, akkor színt kell vallania, és nem tehet úgy, mintha számára fontos volna az emberélet megóvása.
EUobserver
A nagyobbik lengyel kormánypárt politikát csinál a történelemből: eszméletlen, 1,3 milliárdos háborús kártérítést követel Németországtól, de alapvetően az mozgatja, hogy a jövő évi választások előtt helyreállítsa megrendült népszerűségét. Persze a két ország közti rossz viszony nem új keletű, a lengyelek nem tudják elfelejteni a sebeket, amelyeket évszázadok során a németek és az oroszok okoztak nekik. A Jog és Igazságosság most csupán tőkét próbál kovácsolni az érzésből.
Varsó számára minden jogállami vita ellenére nem Brüsszel, hanem Berlin jelenti a fő célpontot, mert szerinte titokban Németország ellenőrzi Brüsszelt. Jaroslaw Kaczynski, a nagy stratéga bizonyosan felismerte, hogy itt a kellő időpont a lengyel igény felmelegítésére, mivel a régióban sokak részéről ellenérzéseket keltett, hogy a németek csupán ímmel-ámmal szállítanak fegyvereket Ukrajnának, de az ügyetlen hivatalos berlini kommunikáció sem aratott nagy tetszést.
A fő ok azonban az, hogy védekezésre kényszerítse az ellenzéket és érzelmileg mozgósítsa az országot, amely minden más államnál többet szenvedett a 2. világháborúban. Viszont Kaczynski szerint a három millió zsidó áldozatért Izraelnek kell szót emelnie, ezért fel is szólította az izraeli kormányt, hogy az csatlakozzon a kezdeményezéshez. Itt csak az a gond, hogy nem jó az, ha az ilyen igények mozgatórugója a belpolitikai manipuláció.
https://euobserver.com/opinion/155960?utm_source=euobs&utm_medium=email
Wall Street Journal
A vezércikk úgy értékeli, hogy Németország fél lépést tett a jó irányba, amikor engedélyezte, hogy három megmaradt atomerőműve közül kettő ne húzza le a rolót az év végén, hanem a következő tavaszig működjön. Hiszen már nem maradt más lehetőség, ám még így sem lehet állítani, hogy Berlin teljes mértékben szembenézett volna a valósággal.
Sokat nem segít persze ez sem az energiaínségen, mert a három létesítmény csupán az ország áramszükségletének 6 %-át fedezi. Az iparnak azonban továbbra is igen sok földgázra van szüksége. Ám a blokkok üzemben tartásával legalább a gáz egy részéből nem energiát állítanak elő.
Amikor robbannak a szénhidrogénárak és a háború kellős közepén leapadtak az orosz szállítások, emellett a szél- és naperőművek képtelenek fedezni az ipar igényeit, nos, ilyen helyzetben a reaktorok tűnnének az egyetlen kézenfekvő megoldásnak. De nem a németeknél, mert ott politikai és kulturális okokból nagy az ellenállást a nukleáris erőművekkel szemben.
Ugyanakkor bezárnak a blokkok Alsó-Szászországban, ahol a zöldek a jövő hónapban esedékes tartományi választásra készülnek. Lehet, hogy az őket képviselő energiaügyi miniszter mostani elhatározása révén jó eredményt érnek el az urnáknál, ám a felmérések azt tanúsítják, hogy gyorsan változik a közvélemény és mind többen jönnek rá, hogy nem szabad lemondani az atomenergiáról. Lehet, hogy egy nap a politikusok felzárkóznak a néphez bölcsességben.
Opinion | Germany’s Nuclear Power Half-Step
