címlapkép: APA/AFP/KISBENEDEK ATTILA
Der Standard
Magyarországon Orbán Viktor nem győzi ostorozni az általa is jóváhagyott szankciókat Oroszország ellen. A jobboldali-populista miniszterelnök már a háború kezdetén világossá tette, hogy szó sem lehet a fontos energiahordozók importját érintő korlátozásokról. Ahhoz ugyanis az ország túlságosan is függ az orosz gáztól és olajtól. Így nem mondhat el egyikről sem, ezt szajkózzák azóta is a kormányintézmények Egyidejűleg a politikus ott osztja a megtorló intézkedéseket, ahol csak tudja, ideértve a Moszkva számára igencsak fájdalmas technológia beviteli tilalmát.
Az orbáni retorika nagyban emlékeztet arra, amit az Osztrák Gazdasági Kamara és a Néppárt tartományfőnökei mondogatnak, de a magyar vezető nem csupán az energiapiacon jelentkező kiszolgáltatottság miatt áll közel a Kreml urához. A jó 10 éve épülő illiberális állam igen sok hasonlóságot mutat Putyin „irányított demokráciájával”, amely közben színtiszta tekintélyuralom lett. Orbán is elnyomja és a margóra szorítja a szabad sajtót, továbbá hadjáratot folytat a kritikus civil szervezetek ellen.
Ideológiailag mindketten osztják az államilag elrendelt melegellenességet, közös bennük az „aggály”, mert állítólag veszély leselkedik a „családi értékekre” és „hagyományokra”, valamint vallják, hogy hanyatlik a Nyugat. Az Orbán Viktor által hatalomra emelt Novák Katalin még családügyi miniszterként külön kiemelte a kapcsolatok ápolását az Oroszország részvételével működő hálózatokkal.
https://www.derstandard.at/story/2000138574666/umgang-mit-eu-sanktionen-nationale-nadelstiche
Le Monde
Ismét ezrek próbálnak átjutni a szerb-magyar határon, ekkora rohamot 2015 óta nem lehetett tapasztalni – írja Szabadkáról a lap bécsi tudósítója. A legtöbben Észak-Afrikából érkeztek, de jó sokan vannak Ázsiából is. Csak éppen útjukat állja az Orbán Viktor által emelt két, négyméteres szögesdrótkerítés. Aki mégis veszi az akadályt, ám elkapják a határőrök, az sokszor a testén viseli a találkozás nyomait.
Amikor megépült a határzár, a tömeg Bosznia és Horvátország felé orientálódott, de hogy most miért ismét észak felé tartanak, arra nincs igazán észszerű magyarázat. Mindenesetre a Frontex 70 ezer migránst számolt össze a Nyugat-Balkánon január óta. Ez háromszor annyi, mint egy évvel ezelőtt.
Varga Tibor, szabadkai evangélikus lelkész, aki 12 éve segíti a jobb élet reményében úton lévőket, azt mondja, hogy napról napra többen jönnek. A helyzet mind inkább a korábbi calais-i állapotokat idézi. A helyi gazdák ugyanakkor dühösek, mert a sok hátrahagyott szeméttől nem tudják megművelni a földeket. Egy magyar termelő úgy látja: Magyarországnak jó, hogy lezárta a határt, de nekik nem. Mert pl. egyre többször találnak fegyvereket a terepen.
Nemrégiben lövöldözés is volt a térségben, amire válaszul a rendőrség gyakrabban tart ellenőrzést, de nem szeretné, ha kiéleződne a viszony Magyarországgal. Mert ugyan a magyarok azonnal visszatoloncolják az elfogott határsértőket – azoknak esélyük nincs menedékkérelmet benyújtani – ám Orbán valójában a szerb elnök szövetségese.
A 150 főre méretezett szabadkai táborban 350-en zsúfolódtak össze. Azt mondják, ha valaki taxival akar átmenni a határon, azért 5 ezer eurót kell fizetni. Indiában sokan a világhálón bukkantak rá a lehetőségre. De akinek nincs ennyi pénze, az 300 euróért vehet egy létrát és éjjel átmászhat a kerítésen. Négy létra már ezer euróba kerül, de úgy kisebb a sérülésveszély.
A marokkóiaknak ugyan előbb el kell menniük Görögországba vagy Bulgáriába, hogy utána szerb területre lépjenek, de egyikük azt mondja, hiába a hosszú út, még mindig jobb, mint a tenger, mert az maga a halál. A roham miatt ugyanakkor Orbán Viktor meg akarja magasíttatni a határzárat és további 4 ezer határőrt kíván toborozni.
Aki bejut, az söpör tovább Ausztriába, mert Magyarországon nem lehet menedékért folyamodni. Az osztrákok asztalán az év eleje óta 42 ezer kérelem van, ami példátlan a 7 évvel ezelőtti válság óta. A kormány nyomást gyakorol Szerbiára, hogy vezessen be vízumkényszert az indiaiak és a tunéziaiak számára.
Süddeutsche Zeitung
Oroszországnak fél év után sem sikerült megtörnie az ukránok erkölcsi tartását, sőt a hadjárat csak megerősítette a fiatal állam öntudatát, hiába akarta azt összetörni Vlagyimir Putyin. Elfoglalta ugyan a szomszédos ország területének egyötödét, elűzte a lakosság egynegyedét, de hasztalanok a deportálások, a kínzások és az erőszakcselekmények, nem érdekes a tömeges munkanélküliség, a gazdasági visszaesés sem: az ukránok részéről csak erősödik az összefogás.
Mi több, tízezrek tértek haza, a civil társadalom aktívabb, mint valaha, az államigazgatás hatékonyan működik, a szolidaritás megdöbbentő. Sőt, időnként eufóriát tapasztalni, mivel hosszú távon nem teljesen kizárt, hogy vereséget mérnek a támadókra. Hogy a hadsereg még mindig tartja magát a számbeli fölényben lévő ellenséggel szemben, azt az ukránok egyrészt az okos taktikának, a határozott hierarchiának, az oroszok háta mögött precízen végrehajtott szabotázsakcióknak és a lakosság kemény ellenállásának tulajdonítják.
Másrészt természetesen tudják, hogy a Nyugat segítsége nélkül a veszett fejsze nyelét markolásznák. De legalább ennyire fontos a morál. Az államot korrupció rágja, gond van a jogállamisággal, a gazdaságot kifosztották az oroszbarát oligarchák, mindent behálóz az orosz titkosszolgálat, az államapparátus mégis a helyén van és működik. Mert egy jól képzett és meglepően hazafias értelmiségi réteg, továbbá aktivisták tömege nem hagyja, hogy kudarcot valljon a sokak által már leírt nemzet.
Kijevben pontosan látják, hogy a drágulás és a közelgő energiaválság miatt lassan vége a Nyugat feltétlen szolidaritásának. Mégis rendkívüli önérzetet árulnak el. Az elején csak az elnök hangja hallatszott, akiről úgy tűnt, hogy több számmal nagyobb nála a neki jutott szerep. Ám kitartása és példamutatása folytán Volodimir Zelenszkij jelkép lett. És már egy egész had járja a világot, hogy figyelmeztessen: nézzetek és hallgassatok meg bennünket. Nem megyünk el. Mi nem.
New York Times
Paul Krugman úgy véli, hogy a világgazdaságot jelenleg aligha fenyegeti nagyobb veszély, mint az, hogy Európa ki van szolgáltatva az orosz gáznak. A Nobel-díjas közgazdász harmadrangú gazdasági hatalomnak nevezi Oroszországot, ám az – Ukrajnával együtt – fontos árucikkeket exportál. Amikor Putyin megtámadta Ukrajnát, azonnal az égbe szökött a gabona és az olaj ára. De a sokk azóta már enyhült, mert mindkettőből van kínálat a világpiacon.
A gáz azonban más, mert az leginkább vezetéken szállítják, mivel úgy a legolcsóbb. Az oroszok által Európának küldött mennyiség az egy évvel ezelőttihez képest 75 %-kal csökkent. Senki sem hiszi, amit Moszkva állít, hogy ti. ennek műszaki okai vannak. A Kreml gyakorlatilag embargóval próbálkozik, hogy a Nyugat ne támogassa az ukránokat. A következmény az lett, hogy az ár a csillagos égben jár.
Aligha véletlen, hogy a legutóbbi áremelkedési hullám június közepén, tehát akkor indult be, amikor világossá vált, hogy kifullad a 2. orosz offenzíva is, sőt, az erőviszonyok a védők javára tolódnak el, hála a nyugati fegyvereknek. Ezért Putyin gazdasági hadviselésbe kezdett. A földrész valószínűleg megtalálja a módját, hogy átvészelje a nehézségeket, de az infláció elkerülhetetlen és a recesszió nagyon valószínű.
A makrogazdasági megfontolások azonban eltörpülnek amellett, hogy miként lehet segíteni a télen a bajba kerülő családoknak. Kemény dilemma ez, amikor közben takarékosságra kell ösztönözni. De feltehetőleg így is kudarcot vall az orosz elnök zsarolási kísérlete. A többi közt azért, mert a leginkább engedékenynek tűnő kormányok nyújtják a legkevesebb támogatást Kijevnek, így sokat nem számít, ha elvesztik az idegeiket, mondjuk, a németek.
Ám akárhogy is lesz, a világ leckét kap abból, milyen kockázatos is gazdaságilag függeni autoriter rezsimektől. Közgazdászok régóta hangoztatják, hogy nem szabad nemzetbiztonsági érvek miatt korlátozni a nemzetközi kereskedelmet, merthogy ezzel a hivatkozással már sokszor visszaéltek a múltban. Csakhogy az oroszok fellépése sokszorosan igazolja a másik oldal véleményét.
Opinion | Wonking Out: Europe and the Economics of Blackmail
