címlapkép: Vincenzo Pinto/AFP
Süddeutsche Zeitung
Farkas – báránybőrben – írja lap a szélsőjobbos francia Nemzeti Tömörülésről, illetve az Olaszország Fivéreiről, miután a két párt mérsékelte magát és már nem sürgeti a kilépést az EU-ból. Megelégszik azzal, hogy belülről kell a szervezetet megreformálni. A Giorgia Meloni-féle tömörülés választási programja egyrészt hemzseg attól, hogy Itália így, Itália úgy. Ez persze nem meglepő, mert a posztfasiszták, a jobboldali-populista Liga, valamint a konzervatív-polgári Forza Italia, Berlusconival az élen, a baloldal hazafias alternatívájának tekinti magát.
Ugyanakkor sűrűn lehet olvasni a dokumentumban Európáról, ami nem sokat változtat azon, hogy a párt elnök asszonya, akiből hamarosan kormányfő lehet, keményen nacionalista és az európai egyesülés ellensége. Akárcsak Marine Le Pen. És hiába alakulna át a közösség a két politikus szája ízének megfelelően, már nem sok köze lenne az alapításkor meghirdetett európai értékekhez és elvekhez.
A jobboldali-populista magyar és lengyel vezetés is lépten-nyomon ostorozza a brüsszeli apparátust, de ők sem akarják elhagyni az Uniót, noha állítólag az a felelős minden rosszért. Daniel Freund, német zöld EP-képviselő szerint a két ország is szívesebben beszél belső változtatásokról, de ő maga szívesebben venne olyan javaslatokat, amelyek Európa-barát hatalmaktól származnak.
Moritz Körner, aki a német liberálisokat képviseli Strasbourgban, úgy véli: az euroszkeptikus, illetve EU-ellenes pártok nyilvánvalóan megállapodtak abban, hogy nem követelik a kiválást, mert azzal átlépnék a vörös vonalat. Lásd az AfD-t, amely teljesen elszigetelődött ezzel a törekvéssel, hiszen a földrészen a polgárok többsége támogatja az összefogást. Jól vizsgázott a szervezet a járvány során és erre csak ráerősített Ukrajna orosz lerohanása. Ugyanebbe az irányba hatott a Brexit is.
Ezért a populisták számára immár egyszerűbb, ha reformokat propagálnak. Egyben eredményesebb is, hiszen jönnek fel. Azon kívül nem mondhatnak le a közösség forrásairól, miután az EU gigantikus pénzosztó szervezet. Nyugodtan bírálhatják a hiányosságokat és még mérsékelt választókat is elhódíthatnak ily módon, közben pedig bezsebelik a milliárdokat.
https://www.sueddeutsche.de/politik/italien-frankreich-rechtspopulisten-eu-1.5645816
Neue Zürcher Zeitung
A lap főszerkesztője szerint nem sokat értek el három évtized alatt a reformkísérletek Oroszországban, viszont a háború megérkezett Nyugat-Európába. Amióta Vlagyimir Putyin fordított egyet a dolgon, és részleges gázembargóval kínozza az EU-t, világossá váltak az energiaellátás hiányosságai. De nem marad ennyiben. A német elhárítás arra figyelmeztet, hogy Moszkva igyekszik dezinformációs kampánnyal felszítani a hideg lakások és a sötét utcák miatt várható elégedetlenséget.
Eric Guyer azonban kiemeli, hogy minden ellenkező látszat ellenére Moszkva elveszítette a küzdelmet. Eredeti katonai céljait már rég feladta Ukrajnában, a részleges sikereket hatalmas áldozatok árán éri csak el. Ugyanakkor retteg a saját népétől, ezért nem rendel el általános mozgósítást.
Az orosz fegyveres erőkről bebizonyosodott, hogy már rég túl vannak a zenitjükön, nem látni, hogy olyan eszköz volna a kezükben, amely révén a maguk javára dönthetik el a harcok kimenetelét. Nimbuszuk oda. Az ukránok ellenben egyre több nyugati fegyvert kapnak, így sikerük legfőbbképpen az USÁ-tól függ. Ez egyben a legnagyobb veszély is, mert mi van, ha leáll az amerikai támogatás.
Az orosz oldalon kaotikus az utánpótlás, változatlanul hatalmas a korrupció, egyedül az maradt meg a régmúlt idők erényeiből, hogy igen jól rögtönöznek és tudnak szenvedni. De itt csupán egy agyaglábakon járó látszatóriásról van szó, amely ugyanúgy a tüzérségi hengerre épít, mint a 2. világháborúban.
Ma is érvényes, amit Helmut Schmidt, a néhai kancellár eredetileg a Szovjetunióra mondott: Felső-Volta – atomfegyverrel. Az ország megrekedt a múltban. Ennél szörnyűbb nem is lehetne a mérleg Putyin számára.
Pedig sokkal nagyobb sikereket érhetett volna el, ha előrenyomul a Donyecki-medencében és egyidejűleg visszafogja a gázszállításokat. A Nyugat ez esetben valószínűleg belement volna engedményekbe. Berlin és Párizs feltehetőleg ugyanúgy átlépett volna Ukrajnán, mint az utóbbi 20 évben oly sokszor.
Ám hiába lesz kemény a tél, az utána következő időszakra már felkészült Európa. Mind tompább az orosz energiafegyver, a Kreml elveszti legfőbb olaj- és gázpiacát. Rettegett Vlagyimir eljátszotta a lehetőséget. Áldozatul esett a hódítók nagyképűségének. Főként az autoriter nagyhatalmakkal megesik, hogy túlbecsülik a saját erejüket. Minden háborúban van olyan, kiszámíthatatlan tényező, ami végzetessé válhat. Önhittségében azonban az elnök ezt figyelmen kívül hagyta és most hatalmas árat fizet érte.
Deutschlandfunk
A menedékjogot nap mint nap a szemünk láttára szegik meg az európai hatóságok – mondja Gerald Knaus migrációs szakértő, a berlini Európai Stabilitási Kezdeményezés nevű elemző intézet igazgatója. Egyre többen próbálnak meg bejutnia a kontinensre a Földközi-tengeren át, ám továbbra is erőszakosan fordítják vissza őket. Az év eleje óta csaknem 1200-an vesztették életüket, vagy tűntek el a két földrész között. A helyzet minden eddiginél drámaibb – mutat rá az interjúalany, ezért sürgeti, hogy Németország és a többi tagállam dolgozzon ki stratégiát a kérdés humanitárius megoldására.
Jelenleg ugyanis jogsértő módon azonnal visszafordítják az érkezőket, Európa ráállt erre a gyakorlatra, jóllehet itt alapjogról van szó. Közben azonban az államok visszavonták a mentőhajókat, csak civilek őrjáratoznak, hogy kimentsék a bajbajutottakat. Ugyanakkor sok embercsempész valójában brutális gyilkos, aki főleg Líbiában kirabolja, megkínozza és megöli az áldozatait, vagy egyszerűen rabszolga sorba hajtja őket. Mások cinikus üzletemberek, akik az emberi szenvedésből akarnak tőkét kovácsolni.
A gond azt, hogy a mindennapos jogsértésük már nem nyugtalanítja a kormányokat, mert azt érzékelik, hogy az cseppen sem árt a jó hírüknek, mivel egyre több ország ugyanezen az úton jár, és nem tekinti azt az értékek, illetve a jogszabályok megsértésének.
A kulcskérdés, miként lehet eltéríteni az úttól olyan embereket a 3. világban, akiknek vajmi kevés esélyük van a befogadásra, de anélkül térítenék el őket szándékuktól, hogy brutális módszereket alkalmaznának ellenük. Ha nem sikerül rá gyorsan választ találni, akkor az olaszoknál villámgyorsan olyanok kerülnek hatalomra, akik katonai erővel oldanák meg a dilemmát.
Ám az katasztrófa, hogy az elfogott embereket Líbiába viszik vissza. Meg kell mutatni, hogy van alternatíva az erőszakkal szemben, de ez nem könnyű, mert az Unió nagy része már feladta a próbálkozást. Sőt, a lengyelek már nem is titkolják, hogy simán visszazsuppolják az érkezőket a belarusz határon, mi több eljárásukat mintaszerűnek tartják. Mint ahogy a görögök számára nem probléma, hogy a Törökországnak visszaadott illegális határátlépők a végén ismét Afganisztánban kötnek ki.
https://www.deutschlandfunk.de/fluechtlinge-mittelmeer-verteilung-gerald-knaus-100.html
New York Times
A vezércikk kiemeli, hogy Donald Trump nem áll a törvény fölött, ugyanakkor alapvető kérdéseket vet fel az amerikai demokrácia kapcsán, hogy a volt elnök ellen bűnügyi vizsgálat készül. De hát példátlan támadást intézett a jogállam ellen és ennek utána kell járni. A kongresszusi különbizottság által begyűjtött bizonyítékok nem sok kétséget hagynak afelől, hogy megpróbálta felrúgni az alkotmányt, megváltoztatni az amerikai választók akaratát.
Miután vereséget szenvedett az urnáknál, megpróbált hatóságokat, illetékeseket befolyásolni, hogy hatalmon maradjon. Majd amikor ez hasztalannak bizonyult, a törvényhozás ellen mozgósította a felfegyverzett csőcseléket. Ha a főügyész úgy ítéli meg, hogy megáll a vád, akkor perbe kell fogni a politikust. Kérdéses azonban, hogy mennyire volna bölcs ez a példátlan lépés. Már Gerald Ford is arra hivatkozva adott amnesztiát elődjének, Richard Nixonnak a Watergate-ügyben, hogy a vádemelés rettenetes szenvedélyeket korbácsolna fel és még jobban megosztaná a társadalmat.
Ez ma is áll és Trump csak még jobban növelné saját táborát, illetve még jobban rájátszhatna az általa hirdetett összeesküvés elméletre. Még polgári elégedetlenség is kirobbanhat. Ha tárgyalás lesz, az csak aláássa a jogállamba vetett bizalmat. Azon felül kockázatos, hogy ha Trump vagy az ő fajtája szerzi meg a Fehér Házat, akkor a precedenst felhasználva megbünteti a politikai vetélytársakat. Nagyon nagy a veszélye továbbá az újabb erőszaknak.
Ennél azonban sokkal nagyobb kockázat, ha nem történik semmi, noha cselekedni kell. Január 6. ugyanis ellenállhatatlan módon arra csábíthat bizonyos jövőbeli elnököket, hogy szükség esetén minden eszközzel megkíséreljék megőrizni a hatalmat, illetve hogy hivatalukat felhasználva szedjék meg magukat és megbüntessék ellenségeiket, tudván tudva, hogy a jog nem vonatkozik az elnöki tisztség aktuális, valamint korábbi gazdáira.
Trump a Polgárháború óta egyedülálló módon támadta a rendszer lényegét. Jogkörével visszaélve igyekezett felrúgni a jogállamot. Ha nem nyilvánítjuk ki, hogy bűnös, akkor azt mondjuk ezzel, hogy a törvény felett áll. Miközben a meghallgatásokon az derült ki, hogy amit művelt, az egyenesen vezetett a törvényhozás ostromához. Szégyent hozott a világ legrégebbi demokráciájára, és destabilizálta azt. Még az sem mossa le ezt a foltot, ha bíróság elé kell állnia. Nem oldja meg azokat a szerkezeti gondokat sem, amelyek kiváltották a demokrácia hatalmas válságát. De az első lépést jelenti afelé.
Wall Street Journal
Ezért volt ez a nagy felhajtás? – kérdi a konzervatív újság, miután az igazságügyi tárca nyilvánosságra hozta azt az eskü alatt tett nyilatkozatot, amelyet az FBI képviselője tett, amikor bírói engedélyt kért Donald Trump mar-a-lagói birtokának átkutatásához. A 38 oldalnyi, erősen kitakart dokumentum arról árulkodik, hogy az egész vita tárgya az volt: tart-e magánál jogtalanul bizalmas iratokat a volt elnök. Ám miért csinálták ezt úgy a hatóságok, mintha a csőcselék egyik vezéréről lett volna szó.
Mint már oly sokszor, a politikus a jelek szerint saját maga legrosszabb ellensége, úgy tűnik, ő és emberei igencsak gondatlanul jártak el az akták ügyében. Továbbá nem mondták el az igazat, mármint hogy titkos minősítésű dokumentumok is vannak a dobozokban, illetve hogy mit adtak már vissza a levéltárnak és mit nem.
De miért kellett ekkora feneket keríteni a dolognak, amikor nyilvánvaló volt, hogy az eljárás politikai vihart kavar. Ugyanezt elérhették volna egy kerületi bíróságon is, és ha Trump annak a végzésnek sem tesz eleget, akkor rá hárul a felelősség. Így viszont az a kép, hogy felfújták az ügyet.
Nehéz azt várni, hogy vádemelés lesz a vége. Az újság hangsúlyozza, hogy nem kívánja védeni Trumpot, mert az a legtöbb bajt saját magának köszönheti. Az ellenfelei azonban csak rontanak a dolgon, ha maguk is politikai normákon lépnek át. Egyben segítenek a korábbi elnöknek, mert mártírt csinálnak belőle. Ha perbe fognak egy volt elnököt, hogy kicsinálják, akkor jobb, ha többet hoznak fel ellene, mint azt, hogy visszaélt az iratkezelés szabályaival.
Washington Post
A liberális újság szerkesztőségi állásfoglalása a most közzétett bizonyíték alapján egyértelműnek veszi, hogy nem a hatóságok szeszélye folytán kutatták át a szövetségi rendőrség emberei Trump kastélyát. Sőt, az tűnik ki belőle, hogy az igazságügyi tárca gondosan és mindent alaposan megfontolva szánta rá magát a lépésre, ami egyáltalán nem mondható el a volt elnökről.
Kiderült, hogy a politikus stábja előzőleg, hét hónapon át csikicsukit játszott a Nemzeti Levéltárral, míg végre az visszakapott 15 doboznyi iratot. Azok átvizsgálása során azonban kiderült, hogy vannak köztük bizalmas jelzést viselő dokumentumok is. Trump ugyanakkor megakadályozta, hogy az FBI is belenézhessen az aktákba.
Minden azt támasztja alá, hogy a Szövetségi Nyomozó Iroda már minden más jogi eszközt kimerített, ezután szánta rá magát a házkutatás kezdeményezésére. Miközben olyan információkról volt szó, amelyeket pl. külföldi kémek megfigyelése útján szereztek.
Mindent egybevéve, ezek a tények segítenek eloszlatni az aggályokat, hogy az illetékes miniszter részéről jogi csínytevésről lett volna szó, jóllehet ez aligha fogja vissza Trump lakájainak áradó retorikáját. Sok mindent megtudtunk a házkutatási kérelemből, de azért sok minden továbbra is homályban maradt.
Opinion | The Trump affidavit shows the Mar-a-Lago search was hardly capricious
