címlapkép: ASOCIATED PRESS
Die Presse
A vezércikk azt hangsúlyozza, hogy Európának végre határozottabban rá kellene vennie Szerbiát a színvallásra, mert Belgrád hatalmas kockázatoknak teszi ki a Nyugat-Balkánt. Úgyhogy válaszút elé kell állítani: vagy az EU-tagság mellett dönt, vagy megy a maga útján, ám az könnyen azt eredményezheti, hogy függő helyzetbe kerül külső hatalmaktól.
Hogy mekkora a feszültség a térségben, azt jól illusztrálja a szerb-koszovói rendszámtábla-vita. Elég egy ilyen mellékes ügy és riadókészültségbe helyezik a hadsereget, lezárják a határt és megoldhatatlan feladat elé állítják a nemzetközi közvetítőket.
A belgrádi túlkapások, a Koszovó körüli új viszályok és nem utolsósorban Szerbia szoros orosz kapcsolata folytán a régió nagy-nagy veszélyforrás az Unió szemszögéből. Merthogy megbontja az egységet az ukrán háború ügyében és újabb fegyveres viszály lehetőségét idézi fel az egykori Jugoszlávia területén. Ily módon a Nyugat-Balkán ismét az európai stabilitás gyenge láncszeme lett.
Az Uniónak határozottan kellene fellépnie, ám azt gátolják a belső érdekellentétek. Egyrészt külön politikát képvisel Szerbia ügyében Várhelyi Olivér, a magyar bővítési biztos. Másrészt öt tag még mindig nem ismerte el Koszovót függetlennek. Ám enélkül nem lehet megoldani a viszályt, mert az biztos, hogy Belgrád el fogja veszteni a szerbek által lakott Észak-Koszovót. Csak kérdés, mennyi további felesleges áldozat árán.
Ám a siker érdekében Brüsszel részéről hiteles jövőt kell kínálni az egész térségnek, mivel csak akkor lehet határozottabban szembeszállni Szerbiával. Mert ha nem, akkor az ország az oroszok előőrse lesz. Arrafelé már egyébként is gyökeret vert a nacionalista szélsőség, nyugatellenes beütéssel. Most meg az fenyeget, hogy tekintélyuralmi lesz a kormányzás, aláássa az emberi jogokat.
https://www.diepresse.com/6179968/serbien-macht-den-westbalkan-zum-hochrisikogebiet-europas
Die Welt
A konzervatív lap korábbi főszerkesztője, illetve kiadója amellett érvel, hogy Németországnak le kell szállnia a magas lóról és közben kell járnia, mert Lengyelországot az EU egyik vezető hatalmává kell tenni. Nem lehet kizárólag problémás esetnek venni, mivel ez botrányos nagyképűség és veszélyezteti az egész EU-t.
Thomas Schmid szerint Berlin és Varsó között továbbra is sajognak a régi sebek, amit mutat, hogy mennyire nem megy az együttműködés az Oderát ért hatalmas vízszennyezés kapcsán. Olyan, mintha a folyó még mindig elválasztó vonalat jelentene két rendszer határán. A német vezetésnek persze sok oka van, hogy a demokrácia és az Unió szempontjából veszélyforrásnak minősítse a PiS-kormányt. Kaczynski időről időre régi idők szellemét idézi fel, hazaárulással vádolja az ellenzéket, megmérgezi a kétoldalú viszonyt.
Az eszmei túlkapások és a jogállam, valamint a sajtószabadság megnyirbálása megkönnyíti a németek dolgát, hogy szemrehányást tegyenek a lengyeleknek. Ám ez a hozzáállás a botrányos leereszkedéssel egyenlő. Ha így marad, reménytelen, hogy Lengyelország az Unió egyik élenjáró tényezője legyen. Pedig sok minden predesztinálja rá, lásd gazdasági erejét és azt, hogy pontosan ismeri Oroszország politikai szándékait.
Berlin ezzel szemben még mindig ragaszkodik a német-orosz szellemi rokonsághoz és nem vesz tudomást a két ország között élő népekről. Emiatt hagyta figyelmen kívül Moszkva imperialista terveit. Ugyanakkor a PiS joggal kifogásolja, hogy a német-francia-tengely – akaratlanul – túlzott befolyáshoz jutna a földrészen.
Úgyhogy nem alaptalan a bírálat az egyhangú döntéshozatal esetleges eltörlésének ügyében. A német kormány bölcsen tenné, ha kellő figyelmet fordítana Lengyelországra, függetlenül attól, hogy az nem könnyű útitárs. Németország gyakran figyelmetlen, illetve lekezelő volt az új tagokkal szemben. Így most nem felháborodottan kellene reagálnia a varsói politika merevségére, hanem sportszerűen.
Washington Post/Bloomberg
A két nap híján hat hónapja tartó ukrán háborúnak megvannak a maga tanulságai, miközben a nyugati kormányok láthatóan mind nehezebben tudják meggyőzni saját lakosságukat a szolidaritás szükségességéről, miután drágul az energia és az élelmiszer. Mindenesetre nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy
1. A harcok hatalmas áldozatokat szedtek a polgári lakosság körében. Sok száz civil veszti életét minden hónapban, és még több a sebesültek száma.
2. Sok-sok millió menekült rajzott szét Európában, számuk jelenleg 6,7 millió, figyelmen kívül hagyva azokat, akik már időközben hazatértek.
3. Lanyhul a támogatás a világban az ukránok ügye iránt. Ez azonban nem állította meg a vérontást, ám minél inkább elhúzódnak a harcok, annál többen fordulnak el a válságtól, főleg az olyan okok miatt, mint a megélhetési kiadások megugrása.
4. Putyin nyeri az energiacsatát, mert sikerrel használja fegyvernek a kőolaj- és gázszállításokat, miközben változatlanul löveti Ukrajnát. Az óriási bevételekből finanszírozza a hadműveleteket, így még nagyobb nyomást képes gyakorolni Berlinre, Párizsra és Londonra. Komoly veszély a földrészen, hogy kemény lesz a tél, ismétlődő áramkimaradásokkal.
5. A következő fél év katonai fejleményei erősen el fognak térni attól, amit az első hat hónapban tapasztalt a világ. Most jön a meghatározó, 3. szakasz, miután Oroszország kénytelen volt elvonulni Kijev alól, majd megpróbálta elfoglalni a Donyecki-medencét. Csakhogy most az ukránok délen ellenoffenzívát indítanak, jelentős részeket hódíthatnak vissza, az idő nekik dolgozik. Abban viszont nem lesz semmi újdonság, hogy a harcok számtalan ember életét befolyásolják, a világrenddel együtt, mégpedig felmérhetetlen mértékben.
FAZ
Az elemzés sorra veszi, hogy kinek lehetett érdeke megölni a Putyin-rezsim főideológusának a lányát, de abból indul ki, hogy Oroszország minden hasonló erőszakcselekmény után előkapja ellenfeleivel szemben a megfelelő összeesküvés elméletet, így a tetteseket orosz földön kell keresni.
Ugyanakkor az ukrán vezetés hasonló esetekben meglehetősen kétértelműen nyilvánult meg. Hivatalosan ugyan semmi köze nem volt a tüzekhez és robbantásokhoz, de a közleményekből áradó öröm mutatta, hogy ez nem így van. Most azonban teljesen egyértelműen elhatárolta magát a Dugin-lány kocsijába rejtett pokolgéptől. Ezzel együtt nem lehet kizárni, hogy Kijev keze benne van a dologban.
De az is lehet, hogy csakis az orosz viszonyok állnak a történtek mögött. Az ottani elit belülre szintén szokta alkalmazni az erőszakot. Ugyanakkor nagyon is belefér, hogy a merénylet az Ukrajna elleni háború új szakaszát vezeti be. Vezető orosz propagandisták azonnal arra szólítottak fel, hogy a Kreml mérjen csapást az ellenséges döntési központokra.
Frankfurter Rundschau
Veszélyben van a spanyol jogállam, mert a két nagy párt viszálya folytán már négy éve nem sikerül elnököt kinevezni az igazságszolgáltatás függetlenségét szavatolni hivatott bírói önigazgatási testület élére. Az egyik internetes újság a hét végén már azt írta, hogy az állapotokat tekintve az ország lassan beléphet a magyar-lengyel klubba.
Didier Reynders, az illetékes biztos pedig azt mondta, hogy most már tényleg kell valamit tenni, és az EU kész minden eszközt bevetni, ha a spanyolok nem tudnak elmozdulni a holtpontról.
A 21 fős Igazságszolgáltatási Tanács tagjait kétharmaddal a parlament választja meg, és ott érvényesülnek a pártérdekek. A Néppárt pont arra hivatkozva fekszik keresztbe immár huzamos idő óta, hogy az egész választási eljárást meg kell újítani. Csakhogy közben emiatt már betöltetlen 19 poszt a Legfelsőbb Bíróságon. Maga a Tanács működik ugyan, de korlátozott jogkörrel. A kormányzó szocialisták most arra készülnek, hogy legalább az Alkotmánybíróság két üres helyét betöltik, de a választott módszer súrolja a jogállamiság határát. Szóval valóban csinálni kellene valamit.
