címlapon: Giorigia Meloni, akinek pártja kulturális nosztalgiával tekint Olaszország fasiszta múltjára. Foto: Reuters
Guardian
A brit lap úgy látja, hogy Giorgia Meloni újrapozicionálja az egész földrészen a radikális jobboldalt, beállt ugyan az EU mögé és megtagadta az Olaszország Fivéreinek újfasiszta gyökereit, ám ettől még változatlanul fenyegeti mindazt, amit az európai terv megtestesít. Vagyis azt a illiberális demokráciát, etnocentrista politikát képviseli, aminek az előfutára Orbán Viktor volt.
A vezércikk emlékeztet arra, hogy a politikus szerint pártja a nyugati jobboldaliság fő áramlatához tartozik, mint mondjuk, a brit konzervatívok vagy az amerikai republikánusok. És a közvélemény kutatások alapján Matteo Salvinival és Silvio Berlusconival összefogva jó esélye van a győzelemre szeptember 25-én. Így az egyik legfőbb játékos lehet a kontinensen, igencsak válságos időszakban.
Az Olaszország Fivéreinek bizonyos körei kulturális nosztalgiát éreznek a fasiszta hagyományok iránt, de nem foglalják el Rómát, ahogy azt Mussolini tette éppen 100 éve. A demokratikus intézmények kitartanak, Meloni a gazdaságban várhatóan támogatja a piacot és igyekszik hozzájutni a brüsszeli milliárdokhoz.
Viszont feltett célja, hogy a kontinensen a korszerű radikális jobboldal tényleges vezére legyen. Igyekszik eltávolodni az egyetemes emberi jogoktól és a kisebbségek védelmétől. Júniusban a szélsőjobbos spanyol Vox gyűlésén ki is fejtette:” nincs középút, mivel a világi baloldal és a radikális iszlám a gyökereinket veszélyezteti. Igent kell mondani a családra, ellenben el kell utasítani az LMBT-jogokért lobbizó csoportokat. Támogatni kell a kereszt egyetemességét, el kell vetni az iszlám erőszakot. Biztonságos határok kellenek, de szó sem lehet a tömeges bevándorlásról”.
Ez pedig az az illiberális demokrácia, amelynek alapja a lakosságcsere elmélet, a kulturális kereszténység, továbbá a sokszínűség megvetése. Amit a szoros szövetséges Orbán is hirdet. Meloni ebbe az irányba billentené el az EU értékeket. De ne legyen semmi kétség afelől, hogy ily módon mindazt fenyegeti, amiről úgy tudni, hogy fontos Európa számára.
Foreign Affairs
Egy neves amerikai szakértő szerint Oroszország most ugyanazokat a stratégiai hibákat követi el Ukrajna keleti részén, mint korábban Kijevnél, de ez nem hozza közelebb a békét. Dara Massicot az USA fegyveres erői számára elemzéseket készítő, nonprofit Rand Corporation munkatársa úgy látja, Moszkva mindjárt a legelején túl nagy feladat elé állította saját haderejét, így az ki volt téve a rajtaütéseknek, ellentámadásoknak, de utánpótlási gondokkal is küszködött. Ez pedig hatalmas emberi és anyagi áldozatokkal járt.
A Kreml egyszerűen túlságosan magabiztos volt, lebecsülte az ellenfelet, továbbá a várható nyugati támogatást. Tévedéséből azonban hat hónap elteltével sem okult, mert most meg azt akarja, hogy a kimerült egységek foglaljanak el, illetve tartsanak meg négy megyét, illetve körzetet keleten. Csakhogy a támadók az eddigi harcok során olyan korszerű fegyvereket vesztettek, amelyek nem tudnak pótolni. Nem beszélve a több tízezer katonáról, akik között igen képzettek is voltak.
Viszont nagyon úgy néz ki, hogy a politikai vezetés az őszre be akarja kebelezni a kiszemelt és részben megszállt területeket. Ha ezeket az ország részének nyilvánítja, ott tűzszünetet hirdethet, viszont kinyilváníthatja, hogy az ukrán ellentámadás immár Oroszország ellen irányul. És még az atomfegyver bevetése is szóba kerülhet, abban a reményben, hogy ezzel elrettenti a Nyugatot, így az majd kifarol Kijev mögül.
Nem lehet várni, hogy az ukránok belemenjenek a fegyvernyugvásba, mint ahogy továbbra is kérni fognak külföldi segítséget. Ugyanakkor rövidtávon mindenképpen jobb helyzetben vannak, mert az orosz erők eléggé kivéreztek. Ily módon pedig nehezen tudják megtartani, elfoglalni, amit szeretnének. Ahhoz nagyarányú utánpótlás kellene, ami nincs. Még általános mozgósítás esetén is az új alakulatok csak hét hónap múltán lennének hadra foghatók. Miközben a hadvezetés már a stratégiai tartalékokhoz is hozzányúlt. A hadiipar viszont szenved, mert a nyugati korlátozások miatt nincs elég alkatrész.
Ám mindebből még messze nem következik, hogy az ukránok győzelemre állnának. Nekik is jelentősek a veszteségeik, de muszáj előretörniük, ha nem akarnak nagy országrészekről lemondani. A harctéren kell meggyőzniük a másik felet, hogy nincs remény az érintett megyék bekebelezésére. Ezt el is tudják érni a parancsnoki pontokra, katonai raktárakra mért csapásokkal, illetve ha sok orosz fegyveres veszti életét.
Viszont még ha be is válik Putyin terve keleten, az csupán egyetlen elem az elnök terveiben, mert célja változatlanul Ukrajna demilitarizálása és bábkormány hatalomra juttatása. Ennélfogva hosszú háborúra kell felkészülni.
https://www.foreignaffairs.com/ukraine/russia-repeat-failures
Wall Street Journal
Az orosz turisták kitiltásával nem lehet megbüntetni a putyini Oroszországot, mert a lépés erkölcsileg megkérdőjelezhető, ugyanakkor mutatja, hogy a szankciók nem érik el céljukat. Erre figyelmeztet kommentárjában William Natrass, a Prágában élő szabadúszó brit újságíró. A vízumok megtagadása az ukrán elnöktől származik és az ötlet egyre népszerűbb az EU-ban.
Az utat Csehország törte: már az invázió másnapján elrendelte a tilalmat és később kiterjesztette a beloruszokra is. Ám módszer nem állja ki a próbát és csupán azt igazolja, hogy az Unió képtelen nagyobb fájdalmat okozni a Kreml rendszerének. A csehek arra hivatkoztak, hogy kell egy szűrő, különben beszivárognak az orosz ügynökök.
Igaz, ami igaz, van okuk a gyanakvásra, hiszen pl. a prágai orosz nagykövetség egészen a közelmúltig Moszkva közép-európai kémközpontjának számított. Csak éppen vegyül abba némi McCarthysmus az 50-es évek Amerikájából, hogy minden oroszt biztonsági fenyegetésnek kell tekinteni, csupán csak a származásuk miatt. Így azt az 50 ezret is, aki jelenleg is cseh földön él.
Hogy Kijev újabb lépéseket sürget, az persze érthető, mert nem Európa háborúzik Oroszországgal, viszont tovább is erősen függ Putyin rendszerétől. Jól megfigyelhető volt ez a pánikon, ami a földrész középső részén a hónap elején tört ki, miután az oroszok átmenetileg felfüggesztették az olajszállításokat. A végén a térség országai fizették a tranzitdíjat, csak, hogy jöjjön a kőolaj.
Sőt egyes országok még több gázt akarnak, mint Orbán, aki pótlólag 700 millió köbméter beszerzéséről állapodott meg. Viszont az EU-nak nincs több ötlete, miként tudná gazdasági eszközökkel jobb belátásra bírni az orosz elnököt. Az utazási tilalom ugyanakkor ellentétben áll a szabadság és a tolerancia elvével, pedig az ukránok éppen ezekért küzdenek.
Wall Street Journal
A vezércikk szerint Hszi Csin-ping elnök politikai hibái folytán esik vissza a kínai gazdaság, az ország így fizeti meg a pártvezér tévedéseinek az árát. Ám a következményeket érezni lehet majd az egész világon, annál is inkább mivel Pekingnek láthatóan nincsenek további ötletei a hanyatlás feltartóztatására.
Erősen lanyhult a kereslet az értékpapírok iránt, az infláció és a fiatalok munkanélkülisége egytől egyig rossz irányba megy. A válasz szokás szerint a pénzügyi ösztönzés, a kamatcsökkentés, miközben a világ egészen más módszert alkalmaz. Így nem lehet csodálkozni, hogy a yüan majdnem 6 %-ot gyengült a dollárral szemben. És nagyon úgy néz ki a kínai ellenlépések láttán, hogy a mélyrepülés folytatódik.
De hát változatlanul napirenden vannak a váratlan, ám átfogó lezárások a járvány miatt, ez pedig megingatja a vásárlók bizalmát, valamint a termelést. A hatalom lecsapott az ingatlanpiacra, pedig ott – más lehetőség híján – nagyon sok magánember is befektetett, ám ők most azt tapasztalják, hogy elolvadnak a megtakarításaik.
A következmény az, hogy padlóra kerül a kereslet. de hamarosan nagy bajok lesznek a kínálattal is. Nem vesznek igénybe hiteleket, főleg a magáncégek nem, mert a tulajdonosok félnek, hogy mit csinál a kormány. A jelek szerint Peking abban bízik, hogy kedvező hatással jár az utóbbi csaknem 15 év legnagyobb közmunka programja.
Csakhogy az ország tele van presztízs okokból végrehajtott beruházásokkal, az adósság szintje hatalmas. A vállalkozókra hárulna a feladat, hogy megélénkítsék a kínálati oldalt, ám ahhoz az kellene, hogy a Kommunista Párt enyhítse a politikai ellenőrzést. Ez pedig alighanem több, mint amit Hszi el tud viselni, így Kína további gazdasági gondoknak néz elébe.
