Polyák Gábor jogász, a Mérték Médiaelemző vezetője rövid, de nagyon tartalmas elemzést tett közzé a hvg.hu oldalán az ellenzék kihagyott lehetőségeiről. A többi között azt írja; egy beszélgetésben felvetettem, hogy az ellenzéki pártok az elmúlt 12 évben miért nem hoztak létre monitoringrendszert, amivel legalább az állami média hazugságait nyomon lehetne követni. A válasz az volt, hogy ez nem az ő dolguk. Rossz válasz.
Önkritikusan ír az ellenzéki pártok választási szereplésének hibáiról, hiszen a szerző maga is a szakpolitikai porogramok koordinátora volt a kampány idején, de nyilván nem rajta múlott, hogy maguk a pártok nem álltak be e programok mögé. Mintha képviselőiket is csak addig érdekelte volna a választási kampány, ameddig biztosítva látták a következő ciklusra jól fizető politikai állásaikat. Csakúgy, mint a Fidesz bármelyik listahelyéről a parlamentbe jutó képvisélőit, akikről megjegyzi, … Nem gondolkodnak, nem kérdeznek, nyomják a gombot, tartják a zsebüket.
Ellenzéknek lenni nem könnyű, különösen egy autokrata rendszerben, de Polyák szerint, … nem könnyű akkor, ha az ellenzék valóban változást akar, nem csak képviselői juttatásokat. Majd így folytatja: el kell hitetni a választókkal, hogy létezik másik, jobb, hatékonyabb, kevésbé kirekesztő válasz, mint a Fideszé. Nem a választási kampányban, hanem a hétköznapokon. Az energetikától a kultúráig, az önkormányzatiságtól a külpolitikáig felmutatható, érthető és használható programok kellenek, azokat képviselni képes személyiségekkel.
Kitér röviden arra, hogy a Fidesz ugyan leuralta a médiát, a maga előnyére változtatta meg a választási szabályokat, ennek ellenére az ellenzék nem tehet le arról, hogy ellenőrizze a kormányt és alternatív megoldások mutasson fel. Önmagában nem az a cél, hogy a pártok beszéljenek a választókkal, „lemenjenek vidékre”, hanem hogy tudjanak valamit mondani. Ehhez az is kell, hogy közben meghallják a választók valódi problémáit. Arra panaszkodni, hogy nincs nyilvános felület, hogy lejt a pálya, csak akkor elegáns, ha egyébként alig bírják magukban tartani a jobbnál jobb ötleteiket. Egy beszélgetésben felvetettem, hogy az ellenzéki pártok az elmúlt 12 évben miért nem hoztak létre monitoringrendszert, amivel legalább az állami média hazugságait nyomon lehetne követni. A válasz az volt, hogy ez nem az ő dolguk. Rossz válasz. Mégis kié? Kinek van még erőforrása erre? Kinek lehet fontosabb célja a visszaélések feltárása? Ha egyébként ugyanezt egy civil szervezet szeretné megvalósítani, akkor eszébe se jutna a magyar ellenzék pártalapítványaihoz fordulni, sokkal nagyobb valószínűséggel fordulna a német pártok alapítványaihoz. Ki hallott olyan környezetvédelmi, külpolitikai, felsőoktatási elemzésről és stratégiáról, amelyet valamelyik magyar ellenzéki pártalapítvány finanszírozott? Volt valaki olyan beszélgetésen, vitafórumon, amit ezek az alapítványok szerveztek? – írja Polyák Gábor médiajogász a hvg.hu-n megjelent cikkében.
