16.
Zsidó törvényeket (így, külön írva) emleget egy kolléganőnk a 40-es éveket felidéző írásában. Nagy koppintást érdemel az orrára: vagy ő, vagy a korrektor, illetve az utóbbi egész biztosan. Ez a helyesírási hiba több, mint értelemzavaró. Zsidó törvényeket ugyanis Mózes hozott, ilyenek hatályosak ma Izraelben, amire viszont a szerző gondolt, azok éppenséggel zsidóELLENES, vagy ahogyan akkoriban nevezték őket: zsidótörvények, egy szóba írva.
K. I.
A csúnya szavakat lehet-e szépen használni?
A negyedik kétharmad után a rendszert bíráló véleményformálók filléres gondokkal küszködnek. Anyagi támogatást kérnek tőlünk. Sokan vannak, és a nyugdíjból aligha tarthatom el őket. Megnézem, kinek a számlájára utalok pénzt.
A Kolozsvári Szalonna nevű blog majd’ mindig kecsegtet egy-egy csípős, szellemes, ütős mondattal. Most pedig arról számolt be, hogy a működéséhez havi 3 millió forintra volna szükség. Ebből összegyűlt már 1382046, és hiányzik még 1617054 forint. Összeadtam a két számot, és 2999100 jött ki. De nem ezért odázom el az átutalást, hanem az odavetett félmondatért, amely kilógott a máskülönben indokolt és elgondolkoztató kormánybírálatból. Íme: „(ha el nem basztam a titulusokat)”. Nálam inkább elszúrta.
A Magyar Hang című hetilap interjút készített a standuposok idősebb nemzedékéhez tartozó Hadházi Lászlóval. Az 58 éves humorista kifejtette tapasztalatait a közbeszéd és a humor kapcsolatáról is. Elmesélte, hogy a régebbi helyükön túl közel volt hozzájuk a közönség, és „a fikciós humor nem ment át”. A szöveget személyesebbé kellett tenni, ha úgy tetszik: perszonalizálni, és az előadóval megesett történetet „megdobta egy megfelelő helyre illesztett káromkodás”. Azóta több év telt el. A standuposok tágasabb helyen fogadják a közönséget, és a humorista is sokat tanult a szakmájából. Úgy véli, immár nem kell trágárságokkal rásegítenie a produkcióra. A interjúnak azt a címet adta a szerkesztőség, hogy „Szépen kell csúnyán beszélni.”
Újságíróként nem élek a trágárság stíluseszközeivel, tudomásul veszem azonban, ha valóban stílusosak. Akadnak ugyanis helyzetek, amikor egy-egy durva mondat kiszakad belőlünk. Máig előttem van a fiam megdöbbenést tükröző arca, aki három évtizede nem csinált meg valamit, ami a család szempontjából fontos lett volna. Akkor bizony az a b betűvel kezdődő szókapcsolat hagyta el a számat, amelyet nagyon sokan igekötőként használnak. Először s talán utoljára hallott tőlem ilyesmit, és azonnal megértette az indulati jelentését.
A látszat ellenére sem ódzkodom a trágárság leírásától, ha annak drámai funkciója van. Egy élmény kívánkozik ide. Álltam a pesti Nagykörút és a Baross utca sarkán, és a zebránál vártam a zöld lámpára. Mellettem várakozott egy harmincas férfi. Kézen fogta a kisfiát, aki arról csacsogott, hogy mit hallott az óvodában. Például egy káromkodást, amelyet idézett is. A papa megrántotta a fiú karját, és imigyen utasította rendre: „Ne káromkodj, baszd meg!”
Zöldi László
Apró
Minapi fali hirdetés: Tisztelt Szülők és Nagyszülők!
Szeretettel meghívjuk a Fazekas Alkotóházba
a Népi Fazekas- Kézműves tábor idején készült gyermeke,
unokája munkáinak kiállítására.
A.I.
***
Naponta hallom, olvasom – legutóbb az ATV kitűnő riporterétől –, hogy összerúgta a port. (Ez esetben arról volt szó, hogy a baloldali összefogás két dudása veszett össze, szólalkozott össze, mondogatott oda egymásnak.) Én mindig úgy tudtam, az ilyen konfliktusokra az „összerúgta a patkót” képet szokás használni, mely két lovas (lovag, huszár, betyár stb.) összetűzésére, összecsapására utal. Ha valaki rúgja a port, az táncol; sem a por rúgásában, sem az összerúgásában nem találok semmiféle harcias momentumot. Mostanáig azt hittem, a két kép összekombinálásából származik ez a kifejezéstelen öszvér. Olyasmi, mint a „lándzsát tör felette” s hasonlók. De annyian használják az összezördülésre az „összerúgja a port” kifejezést, hogy kezdek elbizonytalanodni. Ezért, kedves aranytollasok, inkább csak kérdem: szerintetek létező kifejezés a konfliktusra az „összerúgja a port”, vagy egy hibás szóhasználat nyer lassan polgárjogot nyelvünkben, mint a parlagfű rétjeinken?
Sz. L.
