FT
A francia pénzügyminiszter kijelentette, hogy országa akár Magyarország nélkül is kész keresztülvinni a nagy nemzetközi cégek egységes megadóztatására kidolgozott tervet. Mint emlékezetes, a magyar kormány elfogadta a szabályozást, ám pár napja, az utolsó pillanatban vétózott. Bruno Le Maire azonban francia soros elnökség záró sajtóértekezletén azt közölte, hogy Párizs ragaszkodik az elképzeléshez, akár csatlakozik a magyar fél, akár nem.
Épp ezért az OECD keretében most alternatív megoldást kíván találni a gazdaságért felelős biztossal, hogy ne vesszen kárba a 137 állam közreműködéssel kidolgozott szabályozás. Nyilatkozata azt jelzi, hogy a franciákat felpaprikázta a kudarc, hiszen az ügy már egészen közel járt a megállapodáshoz. Még a lengyelek is feladták ellenkezésüket, amikor a magyar vezetés váratlanul beleköpött a levesbe. A francia miniszter erről azt mondta: az nem járja, hogy Európát túszként tartsa fogva egy-két rosszakaratú tag. Meg azt is elárulta, hogy a magyar ellenállást az ún. kiterjesztett együttműködéssel lehet megkerülni, noha adóügyekben elvileg egyhangú határozatot kell hozni.
Brüsszel azonban ezt a lehetőséget csak akkor tartja elfogadhatónak, ha már minden kötél szakad, így inkább azon van, hogy megnyerje az Orbán-kabinetet. Egyes illetékesek azt várják, hogy a miniszterelnök jobb belátásra tér, hiszen a kérdés rendezése neki is nagyobb adóbevételeket jelentene. Párizs szerint ugyanakkor a magyar álláspont mögött az van, hogy Budapest ily módon próbál engedményt kicsikarni más területeken.
https://www.ft.com/content/e2081567-afdb-43a9-a49a-3ea13cbcedcf
Der Standard
Csehország nehéz helyzetben veszi át az EU soros elnöki feladatait, mert mindent beárnyékol az ukrán háború, így a fél évre szóló elnökség is válság üzemmódban működik. Első helyen szerepel a menekültek helyzetének rendezése, továbbá Ukrajna újjáépítése – hozták nyilvánosságra Prágában. Ám a földönfutóvá lett milliók kapcsán Jirzsi Pehe, a prágai New York Egyetem rektora nem tudja, mennyire játszhat itt pozitív szerepet egy olyan ország, amely az elmúlt években a V4-ek tagjaként következetesen meggátolta a közös menedékpolitikát.
És az is komoly bökkenő, hogy a cseh fél mennyire komolyan állhat ki a demokratikus intézmények megerősítése mellett, amikor a Visegrádi Csoportban továbbra is Budapest és Varsó szoros szövetségesének számít. A lap hozzáteszi, hogy az új cseh miniszterelnök uniós kérdésekben igyekszik elhatárolódni populista elődjétől. Andrej Babis pártja ugyan a liberális frakcióhoz tartozik Strasbourgban, ám a politikus szívesen kimutatja, hogy igen közel áll a nemzeti-konzervatív Orbán Viktorhoz.
Project Syndicate
Hogy az európai terv ne változzon, ahhoz fenekestül fel kell forgatni mindent – íjra Mark Leonard, az Európai Külkapcsolati Tanács nevű agytröszt igazgatója. Az EU ugyan azért született, hogy soha többé ne legyen háború a földrészen, ám az orosz agresszió folytán igen fontos elveket kell újra végiggondolni. Jelenleg haditerv van érvényben, ennek megfelelően
1. az unió kénytelen nagyon odafigyelni a katonai erejére. Tabuk dőlnek le, nehéz fegyverek mennek Ukrajnába. Az európai gazdaság eszközként szolgál Oroszország ellen és hadigazdálkodás készül, amelyben a biztonság fontosabb a hatékonyságnál.
2. Át kell gondolni a kölcsönös függés eddigi politikáját, mert kiderült, hogy a gazdasági együttműködés nem szavatolja a politikai megbékélést. Sőt, alkalmat nyújt arra, hogy az egyik fél zsarolja a másikat. Európa leválik az orosz energiahordozóktól, de függetlenedni kíván Kínától is.
3. Előtérbe kerül a szuverenitás, mivel Moszkva azt hiszi, hogy bárhol tetszése szerint beavatkozhat a lazán körvonalazott orosz civilizáció érdekében.
4. Kiderült, hogy az európai terv nem gyakorol kellő vonzerőt a világban, valószínűleg még a kontinens bizonyos részeire sem terjed ki. Egy sor fejlődő ország regionálisnak tekinti az ukrán viszályt, nem pedig világháborúnak.
5. Bármennyire is keserű szembesülni vele, az intézményeken és szerződéseken alapuló európai rendnek immár vége. A biztonságot a jövőben nagyban a katonai erő szabja meg. És ha meg is szűnnek a harcok ukrán területen, az orosz hibrid hadviselés minden bizonnyal folytatódik, akár „kis, zöld emberkék” révén. Vagyis állandósul a békétlenség.
Európa teljesen megváltozik, kénytelen lesz elfogadni, hogy sorsába beleszólnak más hatalmak. Az integráció hajtóereje az lesz, hogy nyerni kell egy veszélyes világban, nem pedig az, hogy elkerülje a konfliktusokat.
Wall Street Journal
A vezércikk azt hangsúlyozza, hogy nem változtatja meg a háború menetét, ám gyengíti a Fekete-tenger blokádját, hogy Oroszország Ogyesszánál kénytelen volt feladni a híres-nevezetes Kígyó-szigetet. Pedig az oroszok már légelhárító rakétákat, hadihajók elleni tüzérséget telepítettek oda, továbbá elektronikus központot alakítottak ki, hogy Kijev ne tudja nyomon követni a fejleményeket a nyílt vizeken.
Most viszont Moszkva kénytelen lesz egyes hajóit az ukrán rakéták hatótávolságán belül állomásoztatni, ha az eddigi szinten kívánja tartani hadműveleteit a tengeren. A sziget arra is jó volt neki, hogy fenyegesse azokat a szállítóhajókat, amelyek gabonát próbáltak volna elvinni a kikötőből. Mivel az oroszok meglehetősen vérszomjasnak bizonyultak a háborúban, nehéz hitelt adni a moszkvai védelmi tárcának, miszerint azért távoztak a szigetről, mert jóindulatot akartak tanúsítani. Viszont látszik, hogy az ukránok tudják használni, ha megfelelő tűzerőhöz jutnak nyugatról.
Egyébiránt a blokád része, hogy továbbra is aknák vannak a vízben és az orosz haditengerészet nem engedi ki a gabonával vagy étolajjal megrakott kereskedelmi járműveket. Ezzel együtt a meghátrálás óriási lépés a zárlat megtörésére. A Nyugatnak ki kell használnia az ukrán lendületet és kísérő hadihajókat kell adni az Ogyesszából távozó szállítóhajók mellé.
FT
Egy orosz szakértő szerint Kína karjaiba tereli Oroszországot, hogy Putyin szakított a Nyugattal. Ily módon lassan Peking lesz az egész válság legnagyobb nyertese. Kirill Rogov, a bécsi Humántudományi Intézet vendégkutatója felidézi, hogy amikor jó 50 éve nyugati pénzből megépült az első gázvezeték, akkor éppen feszült volt az orosz-kínai viszony, ellenben enyhülés mutatkozott az Európához fűződő kapcsolatokban.
Ma viszont ennek tökéletesen az ellentettjét tapasztaljuk, hiszen Moszkva a Nyugatot létveszélynek tekinti, a kínaiakat ugyanakkor megbízhatóbb partnereknek tartja. Frontvonal alakul ki a tőkés rend liberális és illiberális változata között. Nagyon úgy néz ki, hogy ez az ellentét határozza meg a következő évtizedeket. .
A nyugati-kínai vetélkedés fontos elleme, hogy a harc azokért az államokért folyik, amelyek a két fél között helyezkednek el. Ezért kérdés, hogy hol foglal helyet Oroszország ebben a felállásban. Ha nyugatról nézzük, akkor az oroszok nem nyugatiak és nem európaiak. Keletről tekintve viszont részben európaiak.
Ezen a lencsén át az látszik, hogy Putyin háborúja azt célozza: minél átfogóbban és minél hosszabb távra szakadjon meg az együttműködés a fejlett demokráciákkal. Visszavonhatatlanul felszámolná országában a 80-as évek közepe óta végbement nyugati típusú fejlődést. Oroszország az illiberális hatalmak pilléreként jelenne meg. Egyfajta „ortodox Irán” jönne létre, leválasztva azt Európáról.
Mivel a nyugatiak szemében Moszkva háborús uszító autokrácia, Ukrajna lerohanása készséges bűnrészessé teszi a demokráciákat Oroszország nyugattalanításában. Pedig az országnak van egy másik arca is: a történelem azt mutatja, hogy az oroszok félig nyugatiak.
