Euractiv
A bécsi Humántudományi Intézet két munkatársa azt javasolja, hogy ha nem is a csatlakozási tárgyalások megkezdése és lezárása ügyében, de felvételi folyamat középső szakaszában lehetővé kell tenni a többségi döntéshozatalt, különben Ukrajnának és a többi jelölnek esélye nincs bekerülni a szervezetbe. Srdjan Cvijic és Zoran Necsev elrettentő példaként hozza fel, hogy Bulgária mindez idáig meggátolta az érdemi dialógus megnyitását Észak-Macedóniával, mert a bolgár nacionalisták igyekeznek terrorizálni a szomszéd államot.
És ehhez az EU segédkezet nyújtott, ily módon a Szófia által emelt nyelvi és történelmi kifogások most pont olyan súllyal esnek latba, mint a jogállami követelmények. Persze a vétójog nem csupán a csatlakozások kapcsán merült fel. Különösen az orbáni Magyarország „jeleskedik”, amikor meg kell torpedózni a külpolitikai konszenzust. A Fidesz-kormány többször is blokkolt, illetve igyekezett keresztbe feküdni, amikor az unió bírálni kívánta Kína emberi jogi mérlegét, vagy a közel-keleti békefolyamatot.
Viszont ha fennmarad a kötelezettség, hogy a külpolitikában egyhangúan kell jóváhagyni a határozatokat, az megnehezíti, hogy Brüsszel megvédje magát az orosz fenyegetésekkel szemben. Az írás felidézi, hogy igazából csak Magyarország csinált nagy ügyet az ukrán nyelvtörvényből, ami igazolja, hogy Budapest Putyinhoz törleszkedik.
Az invázió ugyan megnehezítette a további határozott kiállást a Kreml mellett, ám nem zárta ki, hogy a magyar fél az nap arra ébredjen: meggátolja Ukrajna bekerülését az unióba. Ezért ha legalább részlegesen nem térnek át a többségi döntéshozatalra, akkor hamarosan elveszti jelentőségét Kijev, Észak-Macedónia és a többi jelölt európai perspektívája. Csupán vágyálom marad.
The Times
Az EU-ban még van mit tenni – összegzi tapasztalatait két brit kutató, aki éppen most készít új jelentést az unió állapotáról. Kiemelik, hogy a szervezet az utóbbi években gyakorlatilag a válság szinonimája lett, elég csak a hitelkrízisre, a menekülthullámra, a Brexitre, vagy a járványra gondolni. A vontatott válaszok azt a benyomást erősítették meg, hogy a közösség megosztott, a munka hatástalan. Ám Ukrajna megváltoztatta a képet.
A Tanács és a Bizottság is szükségesnek tartja a biztonság megerősítését, az orosz energiafüggés csökkentését, a közös fegyverbeszerzéseket. Lengyelország felülvizsgálta álláspontját a Brüsszelhez fűződő viszony ügyében, bár azért még vannak súrlódások. Ugyanakkor ütközéshez vezetett Közép- és Kelet-Európával, hogy a francia elnök folytatja a párbeszédet Moszkvával, és hogy a németek és az olaszok vonakodnak fegyvert szállítani Kijevnek, és mindkettő habozott az olajembargó kérdésében is. Feszültséget váltott ki továbbá, kapjon-e Ukrajna tagjelölti státuszt.
Ezek az ellentétek csak megfejelik a korábbi vitákat, pl. az anyagi támogatások, az LMBT-jogok, a nők elleni erőszak ügyében. Feszültség várható az Európai Bíróság miatt is, miután az az alapok visszatartásával „honorálta” a magyar és lengyel álláspontot a meleg jogok témájában. Az uniónak teljesítenie kell az ukránoknak tett ígéretét, ezzel egyidejűleg kezelnie kell a tagok közti megosztottságot, mert igen sok forog kockán.
https://www.thetimes.co.uk/article/the-state-of-the-eu-shows-theres-still-much-to-play-for-mwvqs7xzx
Wall Street Journal
Az infláció és a gazdasági visszaesés folytán lanyhul Kelet-Európában az Ukrajnának nyújtott támogatás, a gondok miatt vizsgázik, hogy a tömegek mennyire értenek egyet az orosz agresszió kemény elutasításával. Ily módon veszélybe kerülhet a régió egysége.
A cseheknél az áremelkedés ütem a múlt hónapban már 16 %-nál járt, a balti államokban pedig 20 % felé közelít. A szállítási láncok megszakadása és a dráguló energia következtében a szlovákoknál 9,4 %-kal csökken a termelés, a cseheknél pedig 3,8 %-kal. Egy sor fejlesztési tervet jegelnek, mert az építőipar olyan magas árakkal dolgozik.
Az égbe tartanak az üzemanyag- és az élelmiszerárak, a kamatok megugrása visszaveti a jelzálogkölcsönöket. A gondok alaposan töréstesztnek teszik ki a nyugati összefogást. Nem biztos, hogy Kelet-Európa bevállalja Ukrajna kedvéért a magas költségeket. Ha Kijev-barát kormányok nem képesek átvészelni a közelgő vihart, akkor hamarosan meginoghat a térség geopolitikai elkötelezettsége.
Die Welt
Az orosz elnök immár egyáltalán nem leplezi terveit, nyíltan értésre adta pl. hogy az energiaellátást fegyverként kívánja bevetni, ám hogy ez sikerül-e neki, az attól függ, mennyire marad egységes az EU. De már látni, hogy Magyarország kitáncol a sorból. Ezt az ukrán politológus, Anton Sehovcov nyilatkozta, aki a lap szerint egészen mélyreható ismeretekkel rendelkezik a Kreml és a az európai szélsőjobb kapcsolatairól.
Úgy értékeli, hogy a magyar kormány szó szerint zsarolja Moszkva érdekében az uniót. Az egység ugyan még nem tört meg, de a Kreml évek óta kísérletezik vele. A szakértő ugyanakkor úgy véli, hogy túlzottak a félelmek a szélsőjobb befolyása ügyében. Hiszen hiába voltak hatalmon egy ideig ilyen pártok az osztrákoknál és az olaszoknál, nemigen tudták átformálni a társadalmat. Nem jelentettek létveszélyt a demokrácia szemszögéből. Ám ettől még Putyin próbálja elmélyíteni az ellentéteket, hogy meggyengítse az érintett országokat.
De az agresszió miatt több radikális szövetségese is elhatárolódott tőle, így most az eddiginél kevesebb barátja van az EU-ban. A szakember szerint a Nyugat is tehet róla, hogy Moszkva úgy véli: csak szájtépés a másik oldal részéről a liberális értékek hangoztatása, mert a demokráciák simán közreműködtek az orosz pénzmosásban. Egy sor területen fenntartották a jó viszonyt a tekintélyuralmi Oroszországgal. Az azonban jelenleg maffiaállam, bűnözők rendszere. A Nyugatot csak azért gyűlöli, mert az veszélyezteti az orosz elit uralmát.
FT
Az orosz történelem ciklikus mozgást mutat, az elnyomatás évtizedei után így most elvileg reformok következnének, ám Vlagyimir Putyin késlelteti a folyamatot. A rezsim különben sok hasonlatosságot mutat a brezsnyevi korszakkal: épp most alakul az egykori pionyírok mintájára új gyerek- és ifjúsági mozgalom, az elnök közvetlen irányításával. (A szervezet nem tarthat fenn kapcsolatot „külföldi ügynökökkel”, valamint nyugatiakkal, továbbá a tekintélyuralmi rendszer bírálóival.)
Szentpéterváron a pszichiátriára dugtak be egy művészt, aki ellenzi a háborút. Putyin hatalmát a 3. évtizedben belső elnyomás és agymosás jellemzi odahaza, külföldön pedig az agresszió. Ezek a tényezők folyamatosan jelen voltak az eltelt jó 100 év Oroszországában. Amikor viszont enyhülés állt be, pl. Mihail Gorbacsov idején, a diplomáciában alábbhagyott a feszültség. Jelenleg azonban kizárt a liberális fordulat.
De ettől még úgy volt, hogy Sztálint a reformer Nyikita Hruscsov követte, majd Leonyid Brezsnyev ismét behúzta a fékeket, utána viszont Gorbacsov év Borisz Jelcin jött, akiket a keményvonalas Putyin váltott. Nem tudni, hogy napjainkban mikor következik be a fordulat, de lesz, az biztos. A háború sokat segíthet benne.
Viszont ha netán Moszkva kerekedik fölül a viszályban, az meghosszabbíthatja a zsarnokságot. Sok orosz számára azonban a liberalizmus a Szovjetunió összeomlását és a jelcini zűrzavar korszakát idézi fel. Az átalakulás a fiatalabb nemzedékektől indulhat ki, amelyek szégyellik a putyinizmust. A Nyugatnak azonban tudomásul kell vennie, hogy csak korlátozottan képes beleszólni az orosz belpolitikába. A döntést a saját hagyományai, illetve a közelmúlt alapján az ország maga fogja kimondani.
Putinism delays a reformist turn in the cycle of Russian history
