Olvasó – szerkesztő
Nyolc, kilenc
Bíboros HERCEGprímásnak nevezi az egyik napilapunkban megjelent publicisztika szerzője Erdő Pétert. Pedig ezt a címet utolsónak Mindszenty József viselte. A katolikus egyház felismerte, hogy a hercegi cím egy köztársaságban különösen hatna, ezért az esztergomi érsek címe már vagy fél évszázada egyszerűen PRÍMÁS. Herceg nélkül.
(Jelenleg), „amikor a Nemzetközösség államai függetlenednek…” – olvasom egyik képes hetilapunkban. Hát ez bizony elég régi folyamat. Nem szólva arról, hogy ténylegesen még azok a tagállamok is függetlenek, amelyeknek formailag a királynő az államfőjük (például Ausztrália, Kanada, Jamaica), számos tagállam (pl. India vagy Pakisztán) már jó fél évszázada formailag is függetlenek, és saját államfőjük (köztársasági elnökük) van.
K. I.
Na, milyen?
Az öregember tehetetlenül kényszerült végignézni, amint a háza leégett. Azt kérdezi tőle a riporter: Milyen érzés volt? A nagytehetségű és -reményű, ifjú művész megtudta, hogy rákos. A riporter: Milyen érzés volt? Hosszúra nyúlt udvarlás-gondolkodás után megkérték az özvegyasszony kezét. Milyen érzés volt? A nehéz mérkőzésen belőtte a győztes gólt. (Primitívebb változatban): hogyan élted meg belülről? Kitűnőre érettségizett: milyen érzés volt? Megbukott az érettségin: milyen érzés volt? Mire a nyaralásból hazaért, kirabolták a lakását. Milyen érzés volt? A villamoson rajta felejtette a szemét egy talpig feketébe öltözött izompacsirtán, aki nyomban elküldte az anyjába. Milyen érzés volt? Széles körű nyomozás után megtalálták elveszettnek hitt kutyáját: milyen érzés volt? Unokája hiába várt tőle ajándékot, pénz híján nem tudott venni neki. Na, milyen érzés volt?
A „milyen érzés?” és néhány, az úgynevezett alákérdezésben ugyancsak jeleskedő társa számomra az interjúkészítői ötlettelenség, gondolattalanság, felkészületlenség, igénytelenség árulkodó jele. Kínos gyakorisága is jelzi az interjú nagyszerű műfajának széles körű kiürítését, lejáratását.
Cserhalmi Imre
Apró
Az állandósult szókapcsolatok hatalmas értékei a nyelvnek, és a lényegük, hogy állandósultak, vagyis nem lehet ízlés vagy éppen hanyagság, oda nem figyelés okán csak úgy változtatgatni őket. Ráadásul a példa ragadós.
Kereslet valamire van és nem valamiért (valahogy úgy hangzott, hogy nagy kereslet van a benzinért).
Átkerült a ló másik oldalára – helyesen: átesett
Az árok szélén hagyni – helyesen: az út szélén hagyni
Rézfán fütyülő – valójában: fűzfán fütyülő, jégen kopogó rézangyalát
Kapcsolatot folytat – helyesen: viszonyt folytat, kapcsolatot ápol
Akkorát buktunk, mint az üveges tót – az hanyatt esik – illetve úgy hiányzott neki, mint…
MLL
