Simon Ernő, a menekültügyi főbiztosság szóvivője volt a külpolitikai szakosztály vendége.
Már két héttel Oroszország Ukrajnai elleni agressziójának megindítása
után úgy értékelte az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), hogy a II.
világháború utáni legnagyobb európai menekülthullám kezelésére kell
felkészülnie. Azóta már az elmúlt csaknem nyolc évtized, az egész
világot tekintve is a legnagyobb tömeget érintő, példátlan ütemű
menekültválságról beszélnek.
A menekültek több
mint 90 százaléka nő és gyermek (a nők aránya csaknem 55 százalékos).
Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának magyarországi szóvivője
a Magyar Újságírók Országos Szövetségének a vendégeként elmondta: május
10-ig csaknem hatmillió ember hagyta el Ukrajnát a háború elől
menekülve, és az UNHCR regionális szervezetének szakemberei ez év végéig
Európa irányába menekülő mintegy nyolc és fél millió ukrajnaival
számolnak. A kiindulási szám még csak négymillió volt. Ezenközben a
belső menekültek – tehát az országon belül biztonságosnak vélt vidékekre
utazók – száma 10-12 millió lehet, szintén az év végéig, és az UNHCR-nek
velük éppen úgy van tennivalója, mint az országot elhagyókkal.
Megtudtuk: a tervezés nagyon fontos, mert ennek alapján
tudják meghatározni a szükséges erőforrásokat, a munkatársi létszámot,
az eszközállományt, illetve a nyújtandó segítség és támogatás mikéntjét.
Az adatok a válságkezelésben érintett országok kormányaitól származnak,
és a határokról, mert ott keletkeznek, ahol a menekülők először kilépnek
Ukrajnából.
Ennek megfelelően Magyarországra eddig 572 760 menekült érkezett
közvetlenül, ám egyre többen jönnek az országba Romániából, ahol 883 655
menekültet regisztráltak, oda viszont sokan érkeztek Moldovából, ahol
457 066 embert fogadtak. A hozzánk belépők nagy része tehát átutazó, az
itt regisztráltak közül is csupán minden negyedik marad az országban, ki
rövidebb, ki hosszabb időre. Mindezt az emberek megkérdezése, a kapott
SIM-kártyák roaming-adatainak feldolgozása révén és más statisztikai
módszerekkel tudják megállapítani az UNHCR szakemberei. Más módjuk nincs
erre, hiszen az Európai Unióban menedékes státust kapók mozgása nem
korlátozott és nem is ellenőrzött.
Mostanság is naponta ötezren érkeznek hozzánk a határon át, de már akár
nyolcezerre is tehető a Románia felől belépők száma. A menekültek több
mint 90 százaléka nő és gyermek (a nők aránya csaknem 55 százalékos).
Magyarországra eddig 572 760 menekült érkezett
közvetlenül, ám egyre többen jönnek az országba Romániából
Ezek az adatok szinte eltörpülnek ahhoz képest, hogy az ukrán–lengyel
határt máig 3 234 036 ember lépte át. Tudható továbbá, hogy Szolvákiába
404 463 menekült érkezett. A rendelkezésre álló adatok szerint
Oroszország felé 739 418, Belarusz irányába pedig 26 985 ember menekült
Ukrajnából.
A találkozóról beszámolva hangsúlyozni kell, hogy a
több mint két óra nem adathalmazok ismertetésével és szakkifejezések
sorolásával telt. Simon Ernő megrázó képekkel, a hozzájuk fűzött, a
személyes sorsokat bemutató kommentárokkal és mély átéléssel, erős
láttató erővel adta elő mondandóját és válaszolt a tucatnyinál több
hallgatói kérdésre. Láthattunk képet a pályaudvaron spontánul táncra
perdülő fiatal párról, aki éppen egy olyan vasúti kocsi előtt ölelte át
egymást, amelyen Ukrajna függetlenségének 30. évfordulóját (2021)
köszöntő felirat volt. És volt olyan kép, amelyen végstádiumban levő
rákos asszony búcsúzott a hadba induló, egyenruhás férjétől, mielőtt a
norvég mentők elszállították volna. Vagy karján két kisgyerekkel
menekülő asszony, a lvivi pályaudvaron hömpölygő tömeg, máskor a
moldovai határról az embereket egyenesen Romániába szállító UNHCR
feliratú buszkonvoj képe jelent meg a kivetítőn, vagy a gyerekeknek
érkezésükkor plüssállatkákat osztogató brit aktivisták.
Elhangzott, hogy a határon át nem engedett apának egy idegen nőre
kellett bíznia két kiskorú gyermekét, akiért az Olaszországban dolgozó
édesanyjuk csak órákkal később érkezett meg Beregsurányba.
A gyerekekre és a nőkre külön figyelmet fordítanak, minden lehetséges
módon követik a sorsuk alakulását, igyekeznek megóvni őket a szexuális
kizsákmányolás, az embercsempészet, az illegális szervkereskedelem
veszélyeitől. Külön figyelmet érdemel és kap az ukrajnai cigányok
csoportja. Ők sokszor nem regisztrált állampolgárok a saját hazájukban,
állampolgárság, következésképpen okmányok nélkül érkeznek. Izrael
tolmácsokkal, úti okmányokkal és segélyekkel igyekszik megkönnyíteni
azok útját, akik közvetlenül oda kívánnak utazni. Az Ukrajnában nagy
számban tanuló, ám most menekülésre kényszerült harmadik országbeli
diákok jó részére a fogadó országban működő illetékes külképviseletek
fordítanak kiemelt figyelmet, többnyire biztosítva hazautazásukat. Sokan
viszont (nyugat-)európai jövőt képzeltek el és terveztek maguknak.
Volt tehát miről beszélgetni a segélyezés tárgyi és anyagi hátterétől, a
munkatársak létszámának folyamatos bővítésétől a készpénzjuttatás
mikéntjén, a tömegközlekedés megszervezésén át a fogadó és a szolidáris
befogadó országok gyakorlatáig nagyon sok mindenről. Mint Simon Ernő
elmondta: kezdetben a tehetősek érkeztek nagy számban, illetve azok,
akiknek külföldi rokonaik, ismerőseik vannak, most viszont már egyre
több az olyan menedékes, aki a jövőjét illetően egyelőre teljesen
bizonytalan, tehát az átlagnál jobban kérik-várják a segítséget. Bennük
viszont él az egészséges életösztön, az erős túlélési vágy, amely olyan
magatartást és hozzáállást generál, ami a befogadó országok javára is
válhat már a közeli jövőben.
Az ukrán nyelvű óvodáztatást, iskoláztatást igazából csak a nyárig, a
tanév befejezéséig támogatják erőteljesen a befogadók; a szándék az
tehát, hogy a gyerekek mielőbb a fogadó ország gyermekellátási és
iskolarendszeréhez kapcsolódjanak, ezáltal is segítve a családok
beilleszkedését.
A belső menekültválság kezelése sem egyszerű. Nyugat-Ukrajna,
nevezetesen Lviv, Ungvár, Munkács, Beregszász és környéke lényegében
megtelt, az albérleti árak a budapestiekével vetekednek. Sokan ezért
visszatérnek az otthonukba, ha arrafelé elültek a harcok. Mások a gyors
menekülés után ingóságaikért, javaikért, vagy éppen a hirtelen elhagyott
szeretteikkel való kapcsolatfelvételért utaznak vissza Ukrajnába, tehát
ellenirányú áramlás is van, ezt azonban még nehezebb követni, mint
ahogyan a kettős (például lengyel vagy magyar) állampolgárok mozgását
is.
Nyugat-Ukrajna,
nevezetesen Lviv, Ungvár, Munkács, Beregszász és környéke lényegében
megtelt, az albérleti árak a budapestiekével vetekednek.
Simon Ernő arra is felhívta a figyelmet, hogy az UNHCR létrehozása, vagyis
1951 óta összegyűjtötte azt a tudást, tapasztalatot, módszert, amellyel
képezni tudja a vele együttműködő segélyszervezetek munkatársait,
javaslatokat ad az érintett kormányzati szerveknek és összehangolja
mindazok feladatait, akik a mostani menekültváltság kezelésében részt
vesznek. A példátlan, és az előző, illetve a kontinenst érintő más
irányú menekültválságok kezelésétől eltérő európai szolidaritás nagyban
megkönnyíti a munkájukat. Ugyanakkor, hangsúlyozta, a menekült, az
életét mentő, a túléléséért küzdő minden ember azonos jogokat élvez, és
azonos bánásmódban kell, hogy részesüljön, bárhonnan érkezzék is.
M. L. L.
fotó: Peredi Ágnes
