Pápai Gábor, a Népszava karikaturistája kapta idén a Nemzetközi Karikaturista Díjat, amelyet a Sajtószabadság Világnapján, 2022. május 3-án délután adtak át a genfi Graduate Institute-ban.
A Kofi Annan Courage in Cartooning Award elnevezésű díjat kétévente adják át, miután a világ két jelentős karikaturista szervezete – az európai Freedom Cartoonists Foundation és az amerikai Cartoonists Rights Network International (CRNI) – partnerségre lépett, és megállapodott abban, hogy felváltva ítélnek oda nemzetközi elismerést a karikaturistáknak. Jövőre a Cartoonists Rights Network International díját, a Robert Russell Courage in Cartooning Award díját adják oda a szakma legjobbjainak. Mindkét díjnál sokra értékelik, hogy a karikaturisták munkáikkal kiállnak a sajtó- és a véleménynyilvánítás szabadsága mellett, még ha ez esetenként rendkívül nehéz, kockázatos is.
Az idei ünnepélyes díjátadó konferencián a 2021-es Nobel-békedíjas újságírók – Maria Ressa, a Fülöp-szigeteki Rappler hírportál alapítója és Dmitrij Muratov, a Novaja Gazeta független moszkvai lap főszerkesztője – is előadást tartott. Az eseményhez kapcsolódóan 2022. május 1. és 31. között a Genfi-tó partján a világ minden tájáról érkező karikaturisták – köztük Pápai Gábor – munkáiból nyílt kiállítás. Kiemelt téma: a háború, a Covid-járvány és a klímavészhelyzet.
Gratulálunk Pápai Gábornak, és az alábbiakban közöljük azt a korábbi írását, melyet egy alapítvány felkérésére brit középiskolásoknak írt. (Kérésünkre aktualizálta, így a mellékelt karikatúra miatt indított per végeredménye is benne van a szövegben, mellékletként pedig a rajz, és a helyreigazítás.)
****
Egy karikatúra (karikaturista) viszontagságos utóélete
2020. április 27-én a koronavírus első hulláma idején rajzoltam egy
karikatúrát Müller Cecíliáról, Magyarország tisztifőorvosáról, aki egy
feszületre nézve azt mondja: Alapbetegsége „függőséget” okozott.
(A magyar nyelv az addiction-t a hangingból képzi.) A magyar
járványügyi hatóság vezetője nem csak orvos, hanem világi
lelkész is. Pár nappal a megjelenés után a kormánypárti
Kereszténydemokrata Néppárt és a kormány médiája hatalmas
fölháborodást gerjesztett, keresztényellenesnek bélyegezve a
karikatúrát. Egy „keresztényvédő” portál petíciót indított a rajz és
a „baloldali média” ellen, több kormánypárti politikus pert helyezett
kilátásba.
Magyarországon sajátos a média helyzete, megmaradtak a demokratikus
intézményei, csak a kormány kiszorította belőlük a nem hozzá hű
embereket, és a médiumok zömét kisajátította. Így, ha valakit
ellenségnek kiáltanak ki, nagyon intenzív össztűz zúdul rá.
A tévék, rádiók, újságok és portálok mind azt harsogták, hogy minden
keresztényt megsértettem. A közösségi médián is végigfutott a
fenyegetések és gyalázkodások hulláma. Volt rádió, amely felhívással
fordult a hallgatókhoz, hogy aki tudja a lakcímemet, küldje be, mert
vannak, akik „köröznek”, és persze akadt is egyből olyan
paramilitáris szervezet, amely ajánlkozott a küldetésre. Fizikai
erőszakra azonban nem került sor. A megszámlálhatatlan publikáció
ellenére május végére kimerült a felülről gerjesztett morális pánik.
Talán ezért is fenyegette meg egy újabb rajzom ürügyén (ami a
trianoni békeszerződés századik évfordulójára készült) lapomat egy
kereszténydemokrata politikus ezt írva: „A Népszabadság (három éve a
kormány médiaholdingja által kivásárolt és bezárt napilap) is viccelt,
aztán megszűnt. Felkészül: Népszava”. Trianon fájó emléke a
nacionalista érzelmű magyarságnak, amely erősen összeköti az akkor
meghúzott határokon kívülre került magyarokat a határon belüliekkel.
A revizionista politika azonban tragikus háborúba sodorta az
országot, és száz éve mérgezi a békés kapcsolatot a környező
országokkal. Olyan ez, mintha Nagy-Britannia ma is visszakövetelné
ázsiai és amerikai birodalmát. Erről szólt a június 4-ei rajzom. A
következő hetekben hasonló összehangolt médiaössztűz zúdult rám, de
sokkal kisebb volt a hatása, gyorsan le is csengett. Úgy látszik, a
„nemzetellenességben” nincs akkora mozgósító erő, mint a
„blaszfémiában”.
Ezzel lezárulhatott volna a történet, de novemberben a legnagyobb
magyar újságírószervezet (MÚOSZ) karikaturistái megszavazták az év
rajzának a blaszfémnek bélyegzett rajzot. Decemberre a tavaszihoz
hasonló mértékű támadás futott végig a kormány propagandagépezetén. A
célpont már nem csak a rajzoló (én), hanem az érdekvédelmi szervezet
lett.
2021. elejére kiderült, egy másik kereszténydemokrata vezető (a
parlament igazságügyi bizottságának elnöke, Vejkey Imre) elérte, hogy
bíróság tárgyalja balszfémikusnak tartott rajzomat. Mindezt utólag
tudtam meg, mivel a képviselő úr elvesztette a pert, és újabb
sajtókampányt indított, most már a „liberális” bíróságok ellen. Ezt
könnyen tehette, nem csak a kormány sajtójának támogatása miatt,
hanem mert a bíró nem szólalhat meg olyan ügyben, amelyben eljár. Ez
azonban az a ritka alkalom lett, amelyben a bíró helyett a Fővárosi
Törvényszék tette helyre a pereskedőt sajtóközleményben. Vejkey nem
nyugodott ebbe bele, végigjárta a magyarországi egyházak vezetőit, és
egy nyilatkozatot íratott alá velük, amelyben elítélik a vallásgyalázást. Az aláírók köre a történelmi és neoprotestáns keresztény felekezetektől a zsidó szervezeteken át a muszlim egyházakig szinte mindegyiket magában foglalta. A képviselő ezzel a kezében már magabiztosan nyilatkozott a sajtónak: „Az elsőfokú bíróság szóbeli ítélethirdetésekor azt mondta, hogy a karikatúrára ránézve a társadalom többsége azt viccesnek találná, ez az általános társadalmi
felfogás a kérdésben. Az egyházak közös tiltakozása nyomán azonban ez
az érvelés megdőlt, hiszen igenis sérti a hívő embereket ez a rajz. Jó
esélyünk van tehát a másodfokú tárgyaláson” Azt azonban elhallgatta,
hogy a nyilatkozat nem nevesítette az inkriminált rajzomat, így volt
olyan aláíró, aki nem is tudta, mire megy ki a játék.
Időközben egy korábbi sajtóperben is ítélet született, immáron
jogerősen: A Kúria kimondta, hogy kollégám, Tóta W Árpád megsértette a
felperesek személyiségi jogait, mikor „a magyarokra” tett sértő
megjegyzést. Innentől bárki perelhet a közösség tagjaként, ha nem
tetszik egy vélemény, ahogy Tótát „magyarként”, úgy engem
„keresztényként” sikerrel. Az eddig ritka kivételnek számító bíróságok
függetlenségét felülről számolja fel a kormány, minél tovább húzódik a
per, annál rosszabbak lesznek az esélyeim. Az idő nem nekünk dolgozik.
A Népszava a legnagyobb példányszámú és egyben az egyetlen ellenzéki
napilap, szerkesztősége független, de a kiadója korlátozottan (nyomda, terjesztés, hirdetés) a kormány befolyása alatt áll. Egy vesztett pernél már csak attól félhet jobban a lapkiadó, hogy megnyerjük. Ezt nevezik dermesztő
hatásnak a sajtó és szólásszabadságra.
Akármilyen nyomasztó is a kormány médiatúlsúlya, a független
megszólalók zavarják a hatalom propagandáját. Csak ha nem marad
közülünk egy sem, akkor mondhatják Orwell 1984 című regényéből: A
múltat eltörölték, az eltörlés műveletét elfelejtették, a hazugság
valósággá lett.
Frissítés:
Amikor ezt írtam brit középiskolások számára, még nem született meg az ítélőtábla jogerős ítélete. Ahogy várható volt, a bírói tanács nagyobbrészt megváltoztatta az elsőfokú határozatot, bocsánatkérésre és pénzbírságra kötelezve lapomat.
A szerkesztőséggel úgy döntöttünk, hogy az eredeti helyen legjobb, ha eredeti formában, rajzos helyreigazítást készítek, persze híven követve az előírt szöveget. A felperes a Magyar Nemzetnek erről azt nyilatkozta, hogy pimaszság, de jogilag támadhatatlan, ezt már nem pereli.
