Euractiv
„Ne tegyünk úgy, mintha Orbán Viktort le lehetne váltani választások útján, hiszen hihetetlen mértékű ellenőrzést gyakorol az állami intézmények és a sajtó fölött!” – tanácsolja Klopstein-László Kornél, a Soros-féle Nyílt Társadalom munkatársa. Felidézi, hogy a megfigyelők körében is egyre erősödik a felismerés: a Fideszt szinte már lehetetlen megverni az urnáknál. Az újabb győzelem intő jel, egyben azonban alkalmat kínál arra, hogy végigvegyük a Parlamenten kívüli politizálás lehetőségeit.
Annál is inkább, mert látszik, hogy amikor az ellenzék esetleg képes volna megszorongatni a hatalmat, Orbán gyorsan módosítja a törvényeket, ha kell százegyedszer is. Ám ne legyen kétség: ez az útja-módja annak, ahogy manapság kimúlnak a liberális demokráciák. Nincs szükség hozzá a választások betiltására, ellenzéki politikusok bebörtönzésére, vagy rendőrállam kiépítésére.
Elég, ha fokozatosan alávágnak a demokratikus intézményeknek. Hiába vannak választások, az ilyen rendszereket nem lehet demokratikusnak minősíteni. Itt az idő azonban, hogy megtalálják velük szemben a megfelelő válaszokat. Ebbe beletartozik, hogy bojkottálni kell a törvényhozás munkáját, illetve hogy árnyékkormányt kell létrehozni.
Ki kell találni, miként lehet helyreállítani a média sokszínűségét vidéken. Ennek egyik legjobb módja lenne, ha pl. a BBC Világszolgálata felújítaná a magyar nyelvű adást. Civil szervezeteknek és a szakszervezeteknek politikai felvilágosító kampányokat kell szervezniük, továbbá meg kell követelniük, hogy a hatalom tiszteletben tartsa az alapjogokat.
Végül pedig a nemzetközi közösségnek nagy nyomást kell gyakorolnia Orbánra, és úgy néz ki, hogy az EU jó irányba tart. De persze a politikus egyhamar nem fog lelépni a színről. Nem valószínű az sem, hogy a Fideszen belül viszály törne ki. De bíztatásul álljon itt, amit Churchill mondott: A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes, a bátorság a folytatáshoz, nos, ez az, ami számít!
Süddeutsche Zeitung
Az egyik legnagyobb német politikai elemző intézet vezetője meg van győződve arról, hogy a demokrácia a végén mindig felülkerekedik a diktatúrákkal és a tekintélyuralmi rendszerekkel szemben, legyen szó Oroszországról, Kínáról vagy éppen Magyarországról. Ralph Heck, a Bertelsmann Alapítvány főnöke (az intézmény csak a tulajdonos családon keresztül kapcsolódik az RTL Klubot is fenntartó Bertelsmann-konszernhez – a szerk. megj.) abból indul ki, hogy a demokrácia egyszerűen különb az említett két rendszernél.
Ám a hangulat könnyen megváltozhat Európában – figyelmeztet. Mert lehet, hogy csupán kérészéletű a mostani összefogás, igazából újból ki kell találni az együttműködést. Ehhez szükség van európai identitásra is. A kutatások egyébként azt mutatják, hogy a társadalmak egyre jobban pártolják az uniót, a populizmus sok helyen visszaszorult. De erre rá kell erősíteni. Hiszen látjuk, mi történik az oroszoknál, kínaiaknál, a törököknél és a magyaroknál.
A szakember azonban kitart amellett, hogy a jogállamok még válság idején is gyorsabban és hatékonyabban tudnak cselekedni, mint a tekintélyelvű rezsimek. Bizonyítja ezt a járvány mérlege is az egyes országokban. És azok az államok, amelyek a földrész keleti felén annak idején nyitottak a demokrácia felé, ma jobban élnek, mint azok, amelyek Oroszországhoz láncolták magukat.
https://www.sueddeutsche.de/wirtschaft/ukraine-krieg-demokratie-putin-1.5568467
Project Syndicate
A háború remek alkalmat kínál, hogy Európa gondoskodjon a saját biztonságáról, egyben felvetődik, hogy befellegzett az EU-ellenes populizmusnak. Így értékeli a helyzetet Philippe Legrain, aki a Bizottság elnökének gazdasági tanácsadója volt, egyébként pedig a London School of Economics vendégtanára. Putyin egységbe tömörítette az európai nemzeteket, ahogy az a hidegháború idején is történt a külső ellenség láttán.
A barbár hadművelet hatalmas szenvedést hozott az ukrán népre, viszont az jó benne, hogy lejáratja Moszkva nyugati támogatóit és szövetségeseit, és új lendületet adhat az integrációnak. A populisták persze még hasznot húzhatnak a válságból, tessék csak megnézni, mit csinál Le Pen, hiszen folyton a gazdasági nehézségekre hivatkozik.
Az életszínvonal erősen visszaeshet és ennek a lehetősége máris felvillanyozta az autoriter Orbán Viktort, aki Putyin régi híve és módszeresen megfirkálta a választási rendszert. Igyekszik elszigetelni Magyarországot az élelmiszerek és az üzemanyag árának emelkedéséről.
Hogy győzelme ne legyen egy egész irányzat előfutára, ahhoz az uniós kormányoknak segíteniük kell a leszakadókat, el kell kerülniük az indokolatlan gazdasági megszigorításokat, több forrásból kell beszerezniük az olajat és a földgázt. Az jó, hogy a háború lejáratta a populistákat. Még Orbán is azt mondta, hogy felülvizsgálja a Moszkvához fűződő viszonyt.
Ugyanakkor a közvélemény határozott részvétet mutat a menekültek iránt, noha azok a demagógok kedvenc bűnbakjának számítanak. Ellenben még sokáig fennmarad a Putyin jelentette fenyegetés, ez pedig lejáratja a populisták másik ütőkártyáját, hogy ti. a dolgok nem fordulhatnak még rosszabbra.
Látnivaló, hogy a még a legelfuseráltabb európai demokrácia is sokkal jobb, mint a tekintélyuralom. A földrész középső és keleti felén jól jött a figyelmeztetés, tehát hogy az uniós tagság milyen fontos a biztonság szempontjából. Ennélfogva úgy néz ki, hogy véget ért a lengyelek Brüsszel-ellenes összefogása Orbánnal. Merthogy az EU alapvető feladata, hogy megvédjen az olyan fenyegetésektől, mint a putyini Oroszország.
Deutsche Welle
Oroszország ugyanazt a taktikát alkalmazza Ukrajnában, mint korábban Szíriában – nyilatkozta az osztrák Külügyminisztérium által létrehozott Leszerelési és Fegyverzetkorlátozási Központ egyik szakértője. Hanna Notte a következő párhuzamokat találta:
– A háború ez esetben is szakaszos, egyes helyeken abba marad, másutt elkezdődik, a súlypont időről időre változik
– Városokat vesznek körbe, megostromolják és bombázzák azokat, majd „humanitárius folyosókat” létesítenek, ám a szakember szerint érdemes a fogalommal csínján bánni
– Vannak zsoldosok, noha Moszkva a másik felet vádolja azzal, hogy az idegenlégiósokat alkalmaz, de igazából ő folyamodik ehhez a módszerhez
– Nagyfokú dezinformáció, ideértve, hogy Moszkva szerint az ellenfél titokban vegyi fegyvereket vet be.
Viszont a két konfliktus nagyon is különbözik a célokat és a dimenziót tekintve.
https://www.dw.com/de/interview-russlands-taktik-in-syrien-und-der-ukraine-ist-gleich/a-61505491
Wall Street Journal
Az ukrajnai háborúban a tét sokkal nagyobb, mint Putyin politikai pályafutása: az egész orosz birodalom rámehet – mutat rá legújabb elemzésében Walter Russell Mead, a Hudson Intézet kutatója. De hogy mi lesz az elnök sorsa, annak megjóslására ő sem vállalkozik, ám nem tartja kizártnak, hogy az ukránok bátorsága, rátermettsége, megfejelve a nyugati fegyverszállítmányokkal, megalázó vereséget mér Oroszországra.
Moszkva szempontjából a legrosszabb forgatókönyv az volna, hogy teljes kudarcot szenved a frontokon, összeomlik a két bábköztársaság a szomszédos ország keleti felén, ugyanakkor Moldova és Ukrajna csatlakozik a nyugati integrációhoz. Ez megpecsételné az államfő karrierjét és hatalmas csapás volna az oroszok önértékelésére. Hiszen akkor befellegzett a birodalomnak.
Az orosz politika gondolkodásmódját a mai napig az határozza meg, hogy az ország más, mint a többi, ennélfogva különleges szerep illeti meg a történelemben. Azaz identitásválság robbanna ki, beláthatatlan következményekkel. Miközben Putyin és lakájai azt hirdetik, hogy Moszkva a túlélésért harcol a nyugati dekadenciával, lélektelenséggel és féktelen mohósággal szemben. Viszont Ukrajna nélkül szertefoszlok az álom, hogy vissza lehet szerezni a szovjet idők szuperhatalmi státuszát.
Ha az ortodox, szláv és demokratikus ukránok kerekednének felül a despota Oroszországon, az véget vetnek Putyin személyes felhatalmazásának, továbbá a nemzeti kivételességbe vetett hitnek. Egyben végzetesen aláásná azt a nézetet, miszerint az önkényuralom az a kormányzati forma, amely a lehető legnagyobb mértékben megfelel az orosz lélek beállítottságának.
Der Standard
Paul Lendvai úgy ítéli meg, hogy a hatalmas választási vereség után a magyar ellenzék a gyászmunkánál tart, de a független társadalomtudósoknak és kommentátoroknak nincs más választásuk, mint hogy belső emigrációba vonuljanak. A Bécsben élő elemző 50 éve nem tapasztalt ilyen szintű letargiát a közvéleményben. A barátok, ismerősök közül rengetegen fontolgatják, hogy külföldre költöznek.
Az ellenzéki kudarc okát a kommentár csupán részben vezeti vissza arra, hogy Orbán mesterien meglovagolta a háború miatt érzett félelmeket (2015-ben ugyanezt csinálta, csak a migránsokkal), illetve hogy 4,5 milliárd eurónak megfelelő ajándékot osztott szét a népnek. De emellett az is sokat számított, hogy a hatpárti szövetségnek nem volt meggyőző programja, a leendő miniszterek listája nem ragadta magával az embereket, és így nem tudta megnyerni a korrupt orbáni rendszerből kiábrándult tömegeket.
Lengyel László, akit Lendvai az egyik legokosabb politikai szakértőnek tart, főként a német befektetőket hibáztatja, amiért azok gyávaságból és közönyből nem hirdettek a független sajtóban. Az EU-nak pedig azt rója fel, hogy semmi érdemlegeset nem tett a jogállam és a médiaszabadság leépítése ellen. Ideérve Merkelt és az SPD-t is. Most viszont olyan, teljesen jelentéktelen jelképes lépésekről megy a vita, hogy az ellenzéki képviselők ott legyenek-e az Országgyűlés alakuló ülésén.
A NER hosszú távon olyan jobboldali, tekintélyelvű és személyre szabott rendszerré alakulhat át, mint amilyen 1932 és 1974-ben Portugáliában volt, Salazar diktatúrája idején. Ám Orbán nem zárja be a bírálókat, a határok nyitva maradnak. A számlát azonban nem a korrupt, Fidesz-közeli elit, vagy a miniszterelnök újgazdag családja fizeti meg, hanem a lakosság. Kiszámíthatatlan ugyanakkor, hogy mi lesz akkor, ha bekövetkezik az ébredés. És ez vonatkozik a nagyképűség által elvakított és mindezidáig komoly veszéllyel nem szembesülő kormányfőre is.
https://www.derstandard.at/story/2000134999824/trauerarbeit-in-ungarn
Die Presse
Ludmilla Ulickaja még nem találkozott olyan orosszal, aki támogatná a háborút, bármit is állítanak a közvélemény kutatások. A világhírű írónő, aki a múlt hónapban Berlinbe költözött át, miután nyilvánosan kiállt az invázió ellen, csakhogy az ilyen gesztus időközben orosz földön már bűncselekménynek minősül.
Fel nem tudja fogni, hogy fiatal emberek miként követhettek el olyan szörnyűséget, mint a bucsai mészárlás. Hiszen csak most fejezték be az iskolát, ahol Puskint, Lermontovot és Tolsztojt tanultak. Mégis úgy viselkedtek, mint a gonosz, valamelyik meséből. Lidércnyomás-szerű hírek érkeznek Ukrajnából.
De ő immár emigrációból úgy érzékeli, hogy az orosz társadalom nagy része az ukránokkal érez és megveti az orosz politikát. Az írónő egyszerűen nem hisz még a független felméréseknek sem. Hogy ilyen eredmények születnek, annak okát abban látja, hogy az orosz embert úgy nevelték: parancsra vagy igennel, vagy nemmel válaszoljon. Ettől persze vannak, akik egyetértenek a „különleges katonai művelettel”, de ez szerinte csupán a kisebbség.
Ugyanakkor meg van győződve arról, hogy minél tovább tartanak a harcok és minél több lesz az áldozat, annál gyorsabban észhez tér az orosz társadalom. Ám a történtek évtizedekre tönkre teszik a jó viszonyt az ukránok és az oroszok között.
Autorin Ulitzkaja: „Kenne keinen Russen, der diesen Krieg…
Autorin Ulitzkaja: „Kenne keinen Russen, der diesen Krieg…Russischen Umfragen zufolge unterstütze die Mehrheit der Bevölkerung den Ukraine-Krieg. Die prominente russische…
