Nagyon jó, baráti hangulatú és szerfelett tartalmas háttérbeszélgetés zajlott le a norvég nagykövetasszony hivatalában 2022. március 22-én. A MÚOSZ Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztálya kezdeményezésére létrejött találkozót a Chatham House szabályok szerint bonyolítottuk le. Több mint tíz magyar újságíró, továbbá a téma iránt érdeklődő egyetemi hallgató – vett részt a kétórás beszélgetésen.
Rendkívüli időket élünk, egyeztünk meg a Trine Skymoen nagykövet asszonnyal folytatott eszmecserén, amelyen szóba kerültek természetesen az Ukrajnát, a súlyos katonai-politikai válságot illető, mindkét ország számára fontos vonatkozások. Összefűz bennünket, hogy Norvégia és Magyarország egyaránt tagja az Európai Gazdasági Térségnek (EGT – EEA), amely az Európai Unió tágabb köre, és az euroatlanti védelmi rendszernek, a NATO-nak.
Norvégia aktívan kiveszi részét a kontinens védelméből.
Ennek kapcsán elhangzott, hogy Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára is norvég származású, s hogy „északi” higgadtsága – a szövetség érdekeinek szem előtt tartása, ugyanakkor annak megakadályozása, hogy akár atomháborúval fenyegető konfliktus alakuljon ki a NATO és az Oroszországi Föderáció (OF) között – sokat nyom a latban. Valamennyien sajnálattal vettük tudomásul, hogy őszre Stoltenberg főtitkár úr posztja elhagyására és a Norvég Központi Bank elnöki széke elfoglalására készül. (Időközben megkönnyebbüléssel hallottuk, hogy Jens Stoltenberg még egy évvel meghosszabbította NATO-főtitkári posztját.)
Szó esett arról is, hogy Norvégia aktívan kiveszi részét a kontinens védelméből, ami, tekintve a mostani helyzetet, az Ukrajna elleni oroszországi agressziót, igen fontos tényező. Ezt indokolja, hogy a skandináv országnak 196 kilométeres közös határa van messze északon az Oroszországi Föderációval. A beszélgetés során képet kaphattunk a minapi, 35 ezer katona részvételével Norvégiában megtartott Cold Response NATO hadgyakorlatról is.
A tragikus ukrajnai események, a harcok következtében kialakult fenyegetettség érzésének erősödése előmozdítják az északi együttműködést (Nordic Cooperation), amely viszonylag későn, a múlt század közepén kezdett kibontakozni. A skandináv népek közös történelme, a kultúra, a nyelvi rokonság és a gazdasági fejlettség magas szintje elősegítette ezt a folyamatot.
Az OF és (Nyugat) Európa közti viszony Ukrajna megtámadása miatti drámai romlása szintén téma volt. Ennek gazdasági, energetikai kihatásai mindkét országot érintik. Norvégia az EU segítségére van – élve kőolaj- és földgáz tartalékai kiaknázásának, csővezetéken Európa középső részébe való eljuttatásának lehetőségével. Így több tagállam részben kiválthatja, illetve csökkentheti az orosz fosszilis energiahordozóktól való függőségét. Az ország kitermelt olajának-földgázának több mint 90%-át exportálják. Ugyanakkor Norvégiában rendkívül magas, 94 százalékos az elektromos energia előállításában a környezetkímélő vízerőmű-áram részesedése. Ez megkönnyíti a fosszilis energiahordozókról való lemondást is. Igaz, az oslói parlament megosztott a fosszilis energiahordozókból való kiszállást, annak ütemét illetően. De roppant imponáló, és Magyarország számára szinte elérhetetlen álom, hogy ma Norvégiában a személyautók több mint négyötöde teljesen elektromos, vagy hibrid hajtású. Ezt lehetővé tette a kiépített elektromos töltési infrastruktúra. A norvég kormány adókedvezményekkel és egyéb módon, például az elektromos üzemű autók ingyenes kompon történő szállításával támogatja a villanyautósokat, a mind kevesebb benzin- és dízelautóst viszont magas pluszköltségek terhelik.
Norvégia nagy figyelmet fordít a klímaváltozás hatására. Északon ugyanis ennek a tempója aggasztóan gyors, üteme a világátlag háromszorosa. Fel van adva a lecke mindannyiunknak. Norvégiának is érdeke, hogy bizonyos mértékű együttműködés Oroszországgal a klímaváltozás lefékezésére megmaradjon, ugyanakkor Oslo is csökkenti kapcsolatait Moszkvával. Ugyanakkor kész 22 ezer ukrajnai menekült befogadására (számuk akár 35 ezerre is nőhet).
Ami a magyar-norvég kétoldalú kapcsolatokat illeti, azok 1920-ig nyúlnak vissza, 1968 óta pedig Norvégiát nagykövetség képviseli Magyarországon. Sajnálatos, hogy a nagylelkű norvég segítséget, amit a Norvég Alapok 214,5 millió eurós támogatása jelentett volna, Magyarország nem vette igénybe. Pedig Norvégia, Izland és Liechtenstein közel 20 évig működött együtt Magyarországgal a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. A legújabb, a harmadik időszak, amikor Magyarország az EGT és a Norvég Alapok forrásaiból részesült volna, cserében a támogató országok uniós piacon való eredményesebb részvételéért. Az Alapokból több területen – pl. kultúra, megújuló energiahatékonyság, klímavédelem, önkormányzati szolgáltatások, innováció, civil szervezetek működésének támogatása – valósulhattak volna meg, sőt, a felek tartós partnerségeket, együttműködéseket építhettek volna ki új területeken. A pályázatok elbírálásában azonban nem tudott megállapodni a két fél, a norvég ajánlatot a magyar hatóságok megvétózták.
(Tudósítónktól)
