1904. május 9-én Jókai Mórnak, a nemzet halottjának a koporsója egy nemzetiszínű selyemlepellel volt letakarva, amelyet a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete készíttetett az író temetésére. Az intézet ezt követően elhatározta, hogy elhunyt tagjainak koporsóját tisztelete jeléül az immár történeti nevezetességű lepellel fogja beborítani. A relikvia a jogutód, vagyis a Szövetség tulajdonában van, azonban hosszú évekkel ezelött, az akkori elnökség megőrzésre más intézmény gondjaira bízta. Több év szünet után, Somfai Péter elnökségi tagunk kezdeményezésére most a Nemzeti Emlékezet Múzeumának kiállításáról juthatott vissza a MÚOSZ székházába, ahol állandó helyet kapott az elnöki folyosón.
Jókai Mór temetése után a leplet számos alkalommal használták, köztük Falk Miksa (1908), Mikszáth Kálmán (1910) és Ady Endre (1919) búcsúztatásakor, akiket mind a Fiumei úti sírkertben helyeztek örök nyugalomra – olvasható a Magyar Múzeumok című honlapon, ami a A Pulszky Társaság-Magyar Múzeumi Egyesület online magazinja. A felsoroltakon kívül még sokan nyugszanak a Fiumei úti sírkertben és más temetőkben is azok közül, akiknek koporsóját szintén a Jókai – lepel borította. A magyar irodalmi élet kiemelkedő alakjai, mint Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád vagy Osváth Ernő mellett számos hírlapíró, lapszerkesztő is részesült ebben a megtiszteltetésben. Voltak köztük olyanok, akiknek a munkásságát életükben hivatalosan nem ismerték el, nem kaptak díjakat, a Jókai – lepel volt számukra az első kitüntetés, amelyben részesültek. Közülük való Krúdy Gyula is, aki nyomorban halt meg, de fejedelmeknek járó temetést kapott. 1927 és 1938 között szokássá vált a lepelre aranyszállal ráhímezni a búcsúztatottak neveit. A selyemtrikolór összesen nyolcvannégy újságíró nevét őrzi.
Az 1910-ben elhunyt Mikszáth Kálmán utolsó fenn maradt kézirata egy ünnepi beszéd vázlata, amelyet a hírlapírók éves szabadságlakomáján készült elmondani. A sajtószabadságot ünneplő és megerősítő ceremónia, amelyet a Budapesti Újságírók Egyesületének elnökeként nyitott volna meg, halála miatt abban az évben elmaradt. A soha meg nem tartott beszédben Mikszáth a Jókai – leplet is említi.
„Jókai, mint a mesebeli ember három dolgot hagyott ránk. Az egyik ez a serleg, mellyel a szabadság szeretet fogadalmát erősítjük meg minden évben. Azután ránk hagyta a műveit, ahonnan a szabadság levegőjét szívjuk be. – Végre pedig hagyott ránk egy leplet a koporsónkra borítandót, hogy alatta megpihenjünk. Én még csak azt teszem hozzá, és így is van az kigondolva, hogy ez a harmadik örökség csak az elsőnek épségben tartása mellett illesse a magyar újságírókat. — Ne legyen pihenésük lenn a földön sem, ha fönn nincs meg az a bizonyos szabadság.”
A Jókai-leplet egy különleges védettséget biztosító szekrényben őrzik.
Dankó Dalma, a Nemzeti Emlékezet Múzeumának vezetője Rotyis József, Somfai Péter és Rózsa Péter március 5-én helyezte el a Jókai-leplet a MÚOSZ elnöki titkárságán.
