Hogy milyen a magyar turizmus 2022-ben, arról is fognak majd valaha regényt, visszaemlékezést írni, és bizonyára sokaknak izgalmasak lesznek a mai sztorik, különös tekintettel a járványra. De hogy milyen volt 50 éve, az talán nemcsak a szakemberek számára érdekes.
A Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztály február 17-iki rendezvényén a turisztikai szakma egyik doyenjét hívtuk meg, majd kissé ellenpontként, egy mai fiatal, tehetséges cukrászt, aki 10 évig tanulta a szakmát Franciaországban és Svájcban.
Dr. Erdei János Somlói galuskás gulyásleves 2.0 című, most megjelent könyvében azt mutatja be, szubjektíven, szórakoztatón és sok humorral, hogy miként működött a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes években a turizmus. Furcsa, olykor tragikus, másszor nevetséges szituációkat produkált akkor az élet – persze, ma sem vagyunk híján az efféléknek Magyarországon. Az pedig, hogy miélrt ez a könyv címe? Nos, ez maradjon titok, hátha kedvet ad az olvasáshoz.
Hogyan kezdődött – és folytatódott – akkor egy turisztikai karrier? Liftesfiúként a Gellértben indult, majd hosszú évekig képviselte külföldön a magyar turizmust, vezetett idegenforgalmi kirendeltséget számos nagyvárosban, volt hazai és bécsi magyar szállodák igazgatója, irányította a Gödöllői Királyi Kastély felújítási munkálatait, hogy aztán a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnökeként egy egész ágazat érdekeit képviselje.
A könyv szubjektív visszaemlékezés, amely nemcsak a szakmában dolgozóknak érdekes, de egyben korrajz is, amely később forrásmunka lehet – és nemcsak a turizmust kutatók számára.
Egy fiatal pár, akik a francia cukrászat iránti csodálat jegyében találkoznak, a XXI. században. Lehet-e ennél romantikusabb és „édesebb” szerelem? Pedig mindez nem valami álom, hanem maga a valóság, ami 10 évnyi külföldi munka és tanulás után Zuglóban teljesedett be.
Gogolák Csaba és Kohlmann Eszter alapvető célja, hogy túllépjenek a hagyományos, tradicionálisnak nevezhető ízeken, viszont ezzel együtt megtartsák az alapkombinációkat, és ezeket variálják. Csaba már apró gyermekkora óta cukrász akart lenni, a beteljesült álomhoz sok erő, tudás és szerencse szükségeltetett.
Gogolák Csaba a külföldi tanuló évek után Zuglóban nyitotta meg Ideál Desszert nevű cukrászdáját, amelynek süteményeiből a TGSZ Szakosztály tagjai számára is hozott kóstolót.
A 10 évnyi francia nyelvterületen való tartózkodás nemcsak arra volt jó, hogy tökéletesen megtanulja a nyelvet és persze a szakmát, hanem arra is, hogy a végletekig tisztelje a minőséget, az értékes alapanyagot, és ne használjon fel értéktelen segédanyagokat a desszertek készítésekor.
Elek Lenke
