Ismét kiderült, milyen nagy értéket hordoz, ha megpróbálunk szóba állni a tőlünk különböző gondolkodású emberekkel – írja Gégény István a Szemlélek oldalán megjelent cikkében, amelyben beszámol egy tanúságos médiaeseményről.
Egy olyan műsorban, ahol nemrég szidtak valakit, most megjelent az illető, és kiderült, hogy gyakorlatilag semmi sem igaz abból, amit róla a háta mögött állítottak. Hodász András atya, akiről a Pesti TV egy korábbi adásában annyi rosszat mondtak, ezúttal bement a stúdióba, hogy megpróbálja párbeszéd útján helyére tenni a dolgokat. Sikerült, legalábbis kísérletnek, első lépésnek igen példaszerűnek mondható az eset.
Összességében rendkívül nehéz lesz ezen beszélgetés után tovább folytatni az eretnekezést, a békepapozást, a genderlobbis vádaskodást.
Műsornak egyébként erős fenntartásokkal lehetne nevezni a Pesti TV Politikai hobbista nevű médiatermékének aktuális adását, merthogy nyilvánvaló példája ez a felvétel annak, hogy mi a különbség a szakmailag színvonalas sajtótevékenység és a “hobbiból beülünk egy stúdióba beszélni” hozzáállás között. Nem is könnyű érdemi gondolatot felidézni a Hodász András – és vlogger munkatársa, Réder Kristóf – részvételével zajló programból: szó szót követett, az adás jelentős részében bizonyos kifejezések jelentéstartalmának értelmezése volt napirenden. Lehet, hogy ma ez a „szövegelés” a divat, de azért jó lett volna, ha valahonnan valahová eljutna egy ilyen adás, ezzel együtt a nézők is gazdagodhattak volna új információkkal. Így sem lehetetlen azonban a zavarosból kihalászni a lényeget. Rögtön örömteli megállapítást tehetünk: a műsor készítői meghallották Hodász András arra vonatkozó jelzését, hogy korrektebb lett volna meghívni őt egyből személyesen, mint a háta mögött válogatott szidalmakat szórni rá. A Pesti TV erre válaszul igenis meghívta a katolikus papot, aki pedig elfogadta az invitálást, noha érthetően nem könnyű szívvel hozta meg a döntést.
Nem estek egymás torkának a felek, sőt, a valóság bebizonyította, hogy az értékrendbeli szembenállás képzete csupán a vádaskodók fejében létezik. Mindenki, aki ott volt a stúdióban, egyetértett abban, ahogy eddig is mindannyian úgy gondolták: a homoszexuális lobbi és a fiatalkori depresszió egyaránt létező probléma. Arról viszont nem tudták meggyőzni a műsort képviselők – pedig akadtak szép számmal – Hodász Andrást, hogy ne lenne jelentősebb probléma a depresszió ártó hatása hazánkban a fiatalság körében, mint az LMBTQ-propaganda.
