A Népszabadságnál három évtizeden át dolgozó újságíróval Nagy József, a 24. hu, munkatársa készített exkluzív interjút.
Két évtizeden át a Kádár-rendszerben írt újságot, a rendszerváltás a párt lapjánál érte, és a demokráciában is kitartott a Népszabadságnál, lényegében a megszűnésig kísérte a lapot. Mesélik, meghatározó politikusok sorával ápolt baráti kapcsolatot Orbántól Áderen és Simicskán át Gyurcsányig, bár erre ő ma azt mondja, hogy sosem barátságról volt szó, sokkal inkább egymásrautaltságról. Portré, nagyinterjú Tamás Ervinnel.
Megérte újságíróként végigdolgozni egy életet?
Meg. Persze. Már kisiskolásként újságíró akartam lenni, igaz, felszínes vágyak alapján. Viszont szerettem írni, és nagyon érdekeltek az emberek.
Mi a dolga egy újságírónak? Mi volt a válaszod erre, amikor kezdted a pályát, s mi a válaszod ma?
Pofonegyszerű: az újságíró dolga az, hogy lehetősége és jó lelkiismerete szerint föltárja a valóságot. Ezt gondoltam régen, és ezt gondolom ma is. Különösen ezt gondoltam a rendszerváltás idején, hiszen ebbe óhatatlanul beletartozna a regnáló hatalom valamiféle kontrollja. Mára az illúzió és a lehetőség alaposan megcsappant.
Kövér László mondta nekünk nyolc éve a rendszerváltás óta eltelt időszakról, hogy „nem sikerült meghaladni a régi kocsmát, el lett ez fuserálva”.
El, és neki nem kis része volt ebben. Az utóbbi nyolc évben tovább romlott a helyzet, méghozzá drámaian. Ahová jutottunk, az számomra is fájdalmas csalódás.
A sajtó mikor és mit szúrt el?
A magyar médiapolitikát mindig a hatalmon lévők különböző súlyú és mértékű helyfoglalásai jellemezték, a módszerek egyre durvultak, s nyilván az erre adott válaszok sem voltak mindig körültekintők, okosak, előítélettől, indulattól mentesek. Ráadásul azt sem ismerte fel a szakma, hogy politikai beállítódástól függetlenül bizonyos esetekben létfontosságú a szolidaritás. Már a demokrácia első hónapjait belengte a kölcsönös gyanakvás, ami automatikusan vezetett a politika, s vele az újságírók táborának totális polarizálódásához. Mindenkinek volt múltja, ebbe belemerülni, szétszálazni kínos, nehézkes meló, de ettől még válhatott valaki konzervatívvá, liberálissá, baloldalivá; de a vita sokak számára hamar kíméletlen, a másikat megalázó ütközetté fajult. A hatalomra kerülő MDF nem a világnézetet és az értékrendet kérte számon, hanem a feltétlen lojalitást a kormányhoz. A sajtónak ez a szegmense pontosan igazodásában vált harci eszközzé, kevéssé árnyaltan, agresszív sértettséggel és szuper elfogultsággal próbált azonosulni azzal, ami történik. Köztük még az én riporteri példaképem, Kristóf Attila is.
