Kísért a múlt
Elsőként is következzék némi állambiztonsági ki kicsoda – a történések megértéséhez nem lesz fölösleges. Nos, talán még a jól értesültek is, ha ügynökökről esik szó, leginkább a III/III-asokat emlegetik. Ami annyiban mindenképpen helytálló, hogy ezek a III/III-asok okozták a civil világban a legtöbb bajt, ők jelentették, hogy ki kivel lép félre, vagy hogy ki mert röhögni a mondókán: Egy forint a forró lángos, le van sz@rva Kádár János… A III/III-asokról rántotta le a leplet 1989 végén Végvári József a III/III. Belső Biztonsági Csoportfőnökségének őrnagya; róluk folyik a vita vagy 30 éve, hogy a névsoruk nyilvánosságra hozható-e, avagy maradjon inkább örök titok. Azonban rajtuk kívül bőséggel akadtak olyan ügynökök is, akikről a széles nyilvánosság soha nem fog semmit megtudni. Ők azok a hivatásos szolgálati jogviszonnyal rendelkező, szigorúan titkos állományú tisztek, akik fedőmunkahelyükön szolgálták az állampárt érdekeit, és hajtották végre az állambiztonság által számukra meghatározott feladatokat. A pártállam BM-ének fénykorában ugyanis nemcsak III/III-as csoportfőnöksége volt, hanem akadt III/I-es (hírszerzés), III/II-es (kémelhárítás), ugyebár a III/III-as (belsőreakció-elhárítás), a III/IV-es (katonai elhárítás) és a III/V-ös (operatív technika) csoportfőnöksége is. És ezeknek további osztályai, szép számú alosztályai, titkárságai, ahogy kell…
Hogy milyen részletesen vizslatták a társadalom esetleg veszélyt jelentő csoportjait, álljon itt egy lista például a III/III-as csoportfőnökség tagozódásáról.
III/III-1. osztály: Elhárítás az egyházakban, szektákban, volt szerzetesek között, emigráns szervezetekben.
III/III-1.a: Elhárítás a római katolikus egyházzal szemben.
III/III-1.b: Elhárítás a római katolikus egyház vezetésével és intézményeivel szemben.
III/III-1.c: Elhárítás a protestáns és egyéb vallási mozgalmakkal szemben.
III/III-2. osztály: Elhárítás az ifjúság körében (egyetemek, főiskolák, ifjúsági klubok, galerik).
III/III-2.a: Elhárítás felsőfokú intézményekben.
III/III-2.b: Ifjúságellenes reakciós erők elhárítása.
III/III-3. osztály: A társadalomra veszélyes személyek tevékenységének ellenőrzése.
III/III-3.a: „F” (figyelő) dossziés személyek, volt politikai foglyok ellenőrzése.
III/III-3.b: Írásos elkövetők, röpcédulázók, falfirkálók stb. ellenőrzése.
III/III-4. osztály: Az ellenzék elhárítása.
III/III-4.a: Radikális ellenzékiekkel szembeni eljárások.
III/III-4.b: Szektás párttagok, trockisták és álbaloldaliak megfigyelése, ellenőrzése.
III/III-4.c: Elhárítás a „nemzeti” ellenzékkel szemben.
III/III-5. osztály: A kulturális terület védelme.
III/III-5.a: Elhárítás a rádió, a televízió, az MTI, a MÚOSZ és az Írószövetség területén.
III/III-5.b: Elhárítás a képzőművészet, a zene, a múzeumok, a színházak, a cirkuszok, a Magyar Tudományos Akadémia, a film, az egyetemek, a főiskolák, a homoszexuálisok, a bős–nagymarosi vízlépcső ellen tüntetők ellen.
III/III-6. osztály: Ellenséges propagandaanyagok készítésének és terjesztésének elhárítása.
III/III-7. osztály: Jelentőszolgálat, belső elhárítás, adattár, nyilvántartás vezetése.
III/III-A önálló alosztály: A párt és a kormány vezetőinek operatív védelme.
III/III-B önálló alosztály: Elemzés, értékelés, tájékoztatás.
Meglehetősen körültekintő lajstrom, nem? Ami az Esti Hírlapot illeti, természetesen a III/III-asok ott is sürgölődtek. Szerencsére nem annyira a „mieink”, hanem azok, akik az estisek besúgásával foglalkoztak. Ezzel persze nem akarom azt állítani, hogy egyetlen III/III-as ügynök sem volt közöttük/közöttünk, sőt, egyet éppenséggel névvel is meg tudok nevezni: ő Antal Gábor újságíró, fedőneve szerint „Dávid Mátyás”, aki egy időben az Estinél is dolgozott, így hát még az utcára sem kellett kimennie, hogy egy jót jelentsen rólunk…
A dolog természetéből adódóan ezek az ügynökök nem tudhattak egymásról sem. Így fordulhatott elő, hogy a mi „Dávidunkról” egy másik lapnál dolgozó ügynök: Fahidy József, fedőneve „Meszlényi Károly”, többször is jelentett. („Meszlényi” az állambiztonsági szolgálat legaktívabb, legtermékenyebb újságírója volt: jelentéseit nyolc kötetben, mintegy 2500(!) oldalon őrzi az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára.)
Mit mondjak, sok jót nem írt „Dávidról”: „Magatartásának állandó jellemzője az elégedetlenség. Jóval többre tartja magát, mint amennyi a valós értéke. Féltékeny mindenkire, s ugyanakkor mindenkit irigyel, aki keres. Irigyli Czibor Jánost (író, kritikus, a Színművészeti Főiskola tanára – Sz. G.), aki szerinte tehetségtelen, de mégis: »miért van annak több nője, több munkája, mint nekem«? Kétfajta emberrel barátkozik: 1. akitől vár valamit, 2. akit lenézhet, és cipőtörlőnek használhat. Jelenleg nősülési tervei vannak, de azt sem tudja, kit kellene elvennie feleségül. Anyagi helyzete jó, bár akármennyi pénzzel is rendelkezik, minden elúszik nála, mert hihetetlenül sokat eszik. Van róla olyan pletyka is, hogy ha előtte beszélsz, azt hallja a Cég…”
És tényleg…
„Meszlényi” volt a profibb. Nyüzsgő nagyvilági életet élt, keveset aludt, rohanva habzsolta az eseményeket, mindenütt ott volt, mindenkit ismert, mindenről jelentett. Politikusok, művészek, színészek, tudósok, sportolók, bárzongoristák, artisták, sztepptáncosok, ripacsok, stricik, főpincérek, kávéházak és kiskocsmák oszlopos figurái, az éjszakai élet hírességei és pillangói egyaránt baráti, ismeretségi körébe tartoztak. Könnyen és gyorsan írt, hol komolyan, hol lezseren. Doktorálhatott volna Tamási Áronból, Sarkadi Imréből, Pártay Tivadarból, Ungvári Tamásból, Boldizsár Ivánból és sokan másokból. Ismerte a rivaldafényben szereplők emberi gyengeségeit, gyarlóságait, adomázott és pletykált is pásztorórákról, ivászatokról, legendás nőügyekről, szerencsejátékosokról, hamiskártyásokról, pénzhajhász karrieristákról, sikkasztókról, csalókról. (Fájdalom, ezeket az utóbbi, úgynevezett szenzitív adatokat a levéltár cenzorai kötelességszerűen eltakarják, ám szerencsére nem mindenhonnan sikerült a törlés, így véletlenül megmaradt egy-két csemege az utókornak is…)
A dolog természetéből adódóan ezek az ügynökök nem tudhattak egymásról sem.
( illusztráció: hvg )
Az estisekről tehát leginkább „Dávid” és „Meszlényi” áldozatos munkálkodásának köszönhetően tudhatunk titkokat. Rajtuk kívül olyan házmesterféle besúgó nem volt több a lapnál – én legalábbis nem találtam ilyen adatot az Állambiztonsági Levéltárban –, azt viszont nyugodtan állíthatom, hogy a III/I. (hírszerzés) és a III/II. (kémelhárítás) meglehetős mennyiségben foglalkoztatott estis újságírókat. A dolog természeténél fogva ők leginkább a külpolitikai, illetve a sportrovatból kerültek ki, ennek oka, hogy e két rovat tagjai már az ötvenes években is feltűnés nélkül utazhattak Nyugatra. (A belpolosok és a kultúrosok alig kaptak lehetőséget estis kiküldöttként megtekinteni az „imprilistákat”.)
Akkoriban az üzeneteket még futárok hozták-vitték, hol voltunk még a digitális, kódolt küldeményektől! Ezért aztán állítólag az is előfordult, hogy az olasz televízió, a RAI élő adásban kapcsolta „Pufit”, aki újságíró kollégából nemesedett a római magyar követség sajtóattaséjának megbecsült posztjára, s aki éppen egy fa odújába helyezte el a titkos küldeményt… Ezt ugyan soha nem ismerték be, de tudjuk jól: nem zörög a faodú, ugyebár… (Megjegyzendő, mára már a digitális világ is feltörhetővé vált, hírek szerint a szolgálatok visszatértek a futárokhoz. De talán most már elkerülik a tévéközvetítéseket…)
Ami a sportos történeteket illeti – leginkább a vicces jelző jut eszembe, a külpolos akciókról már nem annyira. Akkor előbb mulassunk: következik néhány sporttárgyú akció.
*
Jelentés és intézkedés az 1958. január 9-én hazánkban megrendezendő, tőrvívó nemzetek közötti bajnokságra érkező öttagú olasz csapatról. „Az Astoria szállóban lévő hálózatunkon keresztül ellenőrizzük, hogy milyen magyar személyek keresik fel őket a szállóban. Ezeknek a magyar személyeknek operatív ellenőrzését megkezdjük. A csapat vezetőjét, Battaglio Robertót operatív technikával ellátott szobában szállásoljuk el.”
*
Jelentés és intézkedés az 1958. április 12-én a Real Madrid–Vasas labdarúgó-mérkőzésre érkezett 21 spanyol labdarúgó, kísérő, valamint 25 újságíró megfigyeléséről. „Az újságírók mellé az OTSH ad tolmácsot, a „Szekeres” fedőnevű informátort. A szállodák hálózati személyeit az objektumokat tartó operatív tiszt elvtárs igazítja el.”
*
Jelentés és intézkedés az 1958. július 17-én, Budapesten megrendezendő birkózó-világbajnokságról. „A versenyre kb. 250-300 versenyző, kísérő és újságíró érkezik. Hálózattal rendelkezünk a birkózóknál, a kísérőknél, valamint az újságíróknál is. A tolmácsok között folyamatban van a beszervezés.”
*
Jelentés és intézkedés az Express Ifjúsági Utazási Iroda által szervezett olasz útról. „A csoport 84 fős volt, 2 vezetővel, 4 helyettessel és 4 tolmáccsal. A biztosítást 2 operatív tiszt, 3 hálózati személy, 7 alkalmi informátor, valamint a csoport 2 vezetője végezte.” A jelentés 14 oldalon sorolja a szörnyűségeket: volt, akinél 800 forint volt engedély nélkül, sokan találkoztak korábbi disszidensekkel, akiknek levelet, csomagot adtak vagy vettek át tőlük, egyesek pedig szexuális kalandokba keveredtek…
*
Ami a Magyar Galambsport Szövetség 1958. július 25–27-én rendezett nemzetközi postagalambversenyét illeti, no, itt aztán jelentős gondban volt az elhárítás. Ugyanis 39 nyugatnémet és 4 osztrák röptetővel 70-80 ezer(!) galamb érkezett. Ki számolja meg ezeket? A postagalamboknak ugyebár nem kell sem útlevél, sem vízum, hogy külhonba repüljenek, épp ezért kiválóan felhasználhatók üzenetváltásra. A lábukra erősített fémtokban cigarettapapír vékonyságú speciális papíron jelentős mennyiségű szöveg küldhető. Ezért aztán külön csapat figyelte a magyar galambászokat is, hiszen ők dobozokban átvehetnek akár több galambot is, amiket aztán egy-két nap után visszaengedhetnek.
*
Mit csempésszünk? „Petur” ügynök jelenti 1958. augusztus 1-jén: az érkező olasz úszóknak több magyar barátja van, akik megírták, mit hozzanak nekik az olaszok. „Olaszországból nem kifizetődő dollárt hozni, mert ott 600 líra egy dollár, amiért itt nem kaphatnak 45 forintnál többet. Viszont egy golyóstoll csak 80 líra, de itthon ezért is adnak 45 forintot, vagyis nem 600, hanem 80 líráért lesz 45 forintjuk. Az aranyóra is jó, meg a nejlonáru.”
*
Egy estis kollegina, a kevés női sportújságíró egyike, Réti Anci története. Valami világversenyre indult a sportújságírók összeszokott csapata, évek óta ismerték egymást, általában együtt utaztak. Ám ezúttal a kiküldöttek között akadt egy ismeretlen arc is. Anci odament az idegenhez, s barátságosan megkérdezte: ki ő és melyik laptól utazik? Mire a pasi a legtermészetesebb hangon: az Esti Hírlaptól…
Hát, valahogy így.
De tudok mutatni komolyabb ügyeket is…
Szücs Gábor
(Következik: Máig kísért a múlt)
