Január lett Sas József hónapja. 1939. január 3-án született és alig egy éve, 2021. január 17.én búcsúzott el a földi világtól.
A legkevésbé is a méltán megérdemelt hivatalos rangjai miatt szerettem évtizedek óta, nagyok között is kiemelkedően nagy színészként, rendezőként, íróként humoristakét, ráadásként színigazgatóként. Hangosan hirdetem, mint ami még fontosabb a számomra: emberként is szeretve tisztelem a művész Sas Józsefet!
Minél jobban múlik az idő, annál inkább hiányzik a szókimondó humora…
Jó volt nézni anno, magamban is nosztalgiázva, keser-édesen merengve, derülve, folyamatosan gondolkodásra kényszerülve az ATV Sas József portréját – „Sasazértis- egy pálya emlékei” címmel -, ami azóta is a magyar elektronikus média műsoráradatának kimagaslóan legjobb alkotásai közé számít. Sohasem volt titok persze, azok a színészhivatás legnagyobbjai, akik úgy színészek, hogy – első helyen emberek. De az nem akármilyen újdonság, hogy Sas újból, ám minden korábbinál nagyobb szellemi morális és érzelmi erővel tudta bizonyítani, hogy ott a helye a pálya ilyen értelemben vett legendáinak sorában: színészként ember, emberként színész, egymástól elválaszthatatlanul az életben és választott örök hívatásában. Immár halhatatlanul.
Minél jobban múlik az idő, annál inkább hiányzik a szókimondó humora…
u.i. Az utólagos öröm számomra, hogy Sas József és Mikroszkóp színpadja egykor érezhette, népszerű Képes 7 magazinunk szerető tiszteletének hátszelét…
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sas_J%C3%B3zsef_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz)
