Igazi élőzenés rendezvény a székházban
Rosszabb is történhet az emberrel, mint hogy Neil Sedaka Oh Caroljának refrénjére lép be a Ráth – Táncsics terembe, amikor szakosztályi rendezvényre érkezik. Ráadásul olyan tisztán, annyira autentikusan szólt (jó, még ajtón át) a dal, hogy felvételre gyanakodtam. De itt egy élő zenekar játszott!
Viszont kevés rosszabb történhet, mint az, hogy a hallgatóság, vagyis a megjelent szakosztályi tagság létszáma érkeztemkor éppen csak elérte a már említett zenekarét. Így gondoltam, azután kiderült, hogy nagyon nincs igazam.
A Kül- és Biztonságpolitikai szakosztály vezetősége még az ősz elején határozta el, és javasolta a tagságnak, hogy december közepe táján tartsunk egy amolyan évzáró rendezvényt. Ki minek tekinti, előkarácsonynak, utóhanukának, egyszerűen csak az óévet záró, az újat váró rendezvénynek. Nem ez a fontos, hanem hogy ez alkalommal nem “vendégközpontú”, a meghívott szakértő vagy a bennünket fogadó diplomáciai vezető köré szervezzük a rendezvényt; magunkban leszünk, egymással beszéljük meg a dolgainkat, a terveket, az elvárásokat, a kívánságokat, a “ki mit tud hozni és hozzáadni” az élénk és tartalmas szakosztályi élet fenntartásához.
Akkor még negyvennél többen igenelték a tervet. Tudtuk, hogy sem a korfát tekintve, sem a covidra nézvést nem állunk jól, meg azt is tudtuk, hogy előbb-utóbb újra lesz szünet, lezárás, digitális térbe vonulás, de reménykedtünk. Hogy legalább előtte még ez… Szerencsére néhány később jövő, meg Kocsi Ilona elnök és László Jóska csatlakozásával dúsult a létszám. Volt is miért. Egyik elnökségi tagunk a Szerencsi Csokoládégyár termékeiből intézett kóstolót, másik jó borral szállt be, de volt bőséggel sütemény, gyümölcslé és más üdítőital, különleges sör is akadt, így a vendéglátás tekintetében nem maradtunk szégyenben a zenekar előtt. Mert az volt az igazi attrakció!
Szerencsére néhány később jövő, meg Kocsi Ilona elnök és László Jóska csatlakozásával dúsult a létszám.
Elnökségi tagunk, Dunai Péter vezeti és szólógitározik (mindeddig a szakosztály tagjai előtt is titokban), pedig már a hatvanas években is volt zenekara, Silverstone néven. Ezt megőrizték az újjászerveződés után is.
A basszusgitáros Dr. Kovács Géza mérnök-közgazdász és még jónéhány diploma meg egy fontos cég tulajdonosa, korábban ügyvezetője is. A hangzásért Kurucz Miklós, szintén sikeres üzletember felel, a nem személyhez kötődő berendezéseket és a próbahelyet is ő biztosítja, hiszen stúdiója is van. A Jagoda-házaspárból Csilla a legtisztább énekhang, a férj, István szintén képzett zenész, mindketten tanáremberek, ráadásul “nyelveket gyűjtenek”, a fejükben. Szép gyűjteményre tettek szert.
Bendzsózik Tim, igazi amerikai, akit egy magyar feleség csábított Budapestre, s ha már így történt, hozta a bandába a countryt, a Kentucky bluegrasst, ami addig sem volt teljesen idegen, hiszen light dzsesszt és countryt addig is játszottak, mert hogyan másképpen a világslágerek némelyikével?
De a legprofibb zenész mégiscsak Markó András, a legendás Gemini billentyűse, aki a földön, meg egy kicsit a magyar rock bőséges termőligetén belül is tartja a bandát.
Zenekar és közönsége, vendégek és vendéglátók hamar egymásra találtak, itt nem koncert volt az egyik oldalon aktív “szolgáltatókkal”, a másikon passzív befogadókkal, hanem igazi élményt adó találkozás, beszélgetés, tervezés és ötletelés.
Soha rosszabb évzárást!
mll
