Jewish Telegraphic Agency
Köves Slomó megváltoztatta véleményét, és most már úgy látja, hogy nem jövőre, hanem csak 2024-ben nyílhat meg a Józsefvárosi pályaudvar helyén a Holokauszt Múzeum. A 30 millió dollárért megépült létesítmény már 6 éve kész, de változatlanul nincs egységes vélemény a koncepciójáról, amit csak bonyolít, hogy sok magyar aktívan részt vett a zsidók kiirtásában. Az emlékhely miatt, amely ma a patkányok és a galambok birodalma, egymásnak ugrott a Mazsihisz több vezetője, valamint a jobboldali kormány, de vita van róla a zsidóságon belül is.
A Sorsok háza ügyében azonban az EMIH-nek sikerült megnyernie neves külföldi történészeket, akiknek az a feladatuk, hogy megfelelő tartalmat adjanak az intézménynek, figyelembe véve a történelmi tényeket, ugyanakkor kivonva a kérdést a politika kereszttüzéből. Mindenesetre az ügy mutatja, hogy a népirtás öröksége még mindig gátolja a zsidó közösség teljes beilleszkedését.
Az ellentétek a Szabadság téri emlékmű kapcsán éleződtek ki. A tervezett múzeum azóta üresen áll. Köves Slomó most azon van, hogy a Sorsok Háza nevét módosítsák Életfára, és hogy két év múlva kezdje meg működését. Azt mondja, a ház sokak számára stigmát jelent, noha nem is tudnak róla semmit. Úgy tervezi, hogy a kiállítás bemutatja majd a holokauszt tragédiáját, ám egyben reményt is ad a jövőre nézve.
Ez nem lesz egyszerű, tekintve, hogy a pénz java a kormánytól jön, amely a hazafiság populista válfaját testesíti meg, és ennek megfelelő a történelmi mondandója is. Abba pedig nemigen illik bele az intézményesített antiszemitizmusban vállalt bűnrészesség. Az Amerikában jó 100 éve működő Zsidó Távirati Ügynökség beletekinthetett a készülő 400 oldalas tematikába és azt tapasztalta, hogy az tartalmaz kényelmetlen igazságokat a magyar ultranacionalisták számára, akik szerint a zsidók üldöztetése csupán a német megszállás után kezdődött.
A nácibarát Horthy ugyanis már előtte korlátozta a zsidóság jogait, kezdve a hírhedt Numerus Clausussal, még 1920-ban. A múzeum be akarja mutatni a magyar hatóságok felelősségét, hogy együttműködtek a deportálásokban.
Az új szakértői csapat tagja Jitzak Mais, a Jad Vashem korábbi igazgatója, Esther Farbstein, a holokauszt izraeli tudósa és David Marwell, a new yorki Zsidó Örökség Múzeum egykori vezetője. A leendő látogatók számára felvették 150 túlélő visszaemlékezéseit is.
Mivel a kormány beleártotta magát az egész ügybe, Karsai László történész professzor azt mondja, hogy a Sorsok házára a gyanú árnyéka vetül. Mais-ról pedig nem tartja kizártnak, hogy új holokauszt Disneylandet próbál létesíteni Budapesten. A szakértő Kövesről úgy vélekekedik hogy az nem történész. Udvari rabbi a jobboldali, nacionalista, antiszemita, idegengyűlölő, tekintélyuralmi kleptokrácia szolgálatában. Orbán kollaboránsa.
Mások, mint Pelle János viszont látnak esélyt arra, hogy valami épkézláb kerekedik ki a Sorsok házából. A történész, aki szerepet vállal az új elgondolás kialakításában, azt hangsúlyozza, hogy a vita nem tudományos jellegű, a jobb- és a baloldal között robbant ki a kezdetek óta.
Euractiv
Vendégkommentárjában egy német zöld EP-képviselő azzal vádolja a Bizottságot, hogy az az Orbán-Vucsics-tengely érdekében megalkuszik a jogállam ügyében. Viola Von Cramon-Taubadel szerint ezt mutatja az EU legutóbbi szerbiai országjelentése, mivel az a magyar miniszterelnök ideológiáját tükrözi.
Éveken át az volt a vezérgondolat, hogy új tagok csak akkor kerülhetnek be az unióba, ha eleget tesznek az alapszerződés 2. paragrafusába foglalt alapelveknek. Kívül kell azonban maradniuk, ha nincs független bíróságuk és nem érvényesül a törvény előtti egyenlőség. Ám amióta von der Leyen feltűnt a színen, a környezetvédők folyamatosan arra figyelmeztetnek, hogy törököt fogott Várkonyi Olivérrel, mert ő a bővítési terület felelőseként nem a megfelelő posztot kapta, és alkalmatlan a feladatra. (The wrong man in the wrong place.)
Hiszen olyan hatalom nevezte ki, amely megszegi a jogállamot és szétveri a demokráciát, így nem szolgálhat jó példával az átmenet gondjaival viaskodó Montenegro, Szerbia vagy Albánia számára. Ráadásul ténykedésére eleve rányomta bélyegét a politika befolyása, ahelyett, hogy elfogulatlanul végezné a munkáját.
Mindezt csak betetézte, hogy Brüsszel jelentős engedményeket tett Belgrádnak, amikor a legutóbb dokumentumban elemezte a szerb demokratizálódási folyamatot. Ez főleg a jogállamra, illetve a bíróságok önállóságára vonatkozik, noha a Velencei Bizottság is arra jutott, hogy ott komoly gondok vannak. Úgy hogy az egész országjelentést nagy-nagy fenntartással kell kezelni, mert megbízhatatlan és elhibázott.
A szerb ellenzékre, civil társadalomra és a független sajtóra jelentős kormányzati nyomás nehezedik. Nemrégiben tüntetéseket szerveztek és ott azt hangsúlyozták, hogy a Bizottság kedvező értékelése az utolsó szeg lehet az ország uniós felvételének koporsójába. Ezért a német politikus azt sürgeti, hogy az EU szerezze vissza hitelét és szabjon komoly felvételeket a csatlakozás érdekében.
Emellett az is meg kell vizsgálni, hogy a belgrádi kormány mennyire ejtette túszul a demokratikus intézményeket, továbbá el kell érni, hogy Brüsszel ismét a szerződések őreként járjon el. Ez pedig kizár mindenféle engedményt a jogállam ügyében. A tét az, hogy megmaradjon az unió becsülete a Nyugat-Balkánon.
Profil
A lap úgy látja, hogy be lehet rezelve Orbán kedvenc politikai migránsa, a volt macedón miniszterelnök, miután Márki-Zay Péter azt ígéri, hogy választási győzelme esetén kiadja Szkopjénel a két évre jogerősen ítélt politikust, aki csak a magyar diplomácia aktív közreműködésével úszta meg, hogy le kelljen ülnie a korrupció miatt kiszabott büntetést.
A szerző, ugyanaz az osztrák újságírónő, akit a Fidesz nemrégiben kiszolgáltatott a magyar köztévének, miután kényelmetlen kérdéseket mert feltenni a párt strasbourgi delegációjának, nos, ő emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor hallani sem akar menekültekről, roppant csekély az esély, hogy valaki ilyen státuszt kapjon.
Ez azonban nem vonatkozott Gruevszkire, őt 3 éve tárt karokkal várták Budapesten. 10 napon belül lezajlott az egész eljárás. Ma már senki sem beszél az előzményekről, pedig az olyan volt, mint egy krimi. Mivel az útlevelét odahaza bevonták, illegálisan lépett magyar földre. De nem pont ez az, amitől Orbán mindig is óvott a migráció kapcsán? Hiszen egy egyedülálló férfiról van szó, akinek nincsenek papírjai, ugyanakkor azt állítja, hogy politikai üldözött, noha hazájában vaj van a fején. Nem az ilyenek ellen épült kerítés a szerb határon?
De szükség esetén szerencsére vannak kiskapuk. Így Gruevszki politikai menekültként él Magyarországon. A hatóságok 2018-ban 68 ilyen kérelemnek adtak helyt, általában kéthónapos vizsgálat után. Szóval minden OK? Hát, nem, mert Márki-Zay miatt könnyen szorulhat a hurok. Persze a kijelentésbe, hogy netán kiadják, belejátszik a választási kampány. Ám ha nyer is az ellenzék, nem küldheti vissza simán a politikust Észak-Macedóniába. Mert pl. az fordulhat bírósághoz. Mindenesetre a magyar sajtó már azt találgatja, hogy nem áll-e tovább Oroszországba vagy Törökországba.
Le Monde
8 évvel a Krím megszállása után Ukrajna továbbra fő geopolitikai hadszíntérnek számít Európa és Ukrajna között: a diplomácia zsákutcába jutott, Amerika vészjelzéseket küld, az oroszok egységeket mozgósítanak, azaz veszélyesen kiéleződik a viszály. Erre hívja fel a figyelmet Sylvie Kauffman, az újság volt főszerkesztője, az egészen kiváló külpolitikai elemző.
Mint írja, nem lehet tudni, mi zajlik a közös határtérség orosz oldalán. De az biztos, hogy tavasszal otthagyta a nehézfegyverzetet az a 100 ezer katona, akit Moszkva vezényelt oda. Azaz számítani lehet rá, hogy visszatérnek. Kijev azóta árgusszemekkel figyeli a fejleményeket. A hónap elején azonban még nem gyanakodott, ám mindez egy csapásra megváltozott, miután az amerikaiak alig két hete szóltak Washingtonban az ukrán külügyminiszternek, hogy invázió fenyeget.
Franciaország óvatos, 3 napja mégis óva intette a Kremlt, nehogy az ismét megsértse Ukrajna területi integritását. Majd Macron telefonon is kifejezte aggodalmát Putyinnak. Ám senki sem zárja ki a lehetőségét, hogy Oroszország ismét behatol a szomszédos államba. Egyrészt mert az egyre több válság mögött, legyen szó a belorusz-lengyel vitáról, a földgázról vagy a Nyugat-Balkánról, mindig felmerül az orosz szál. Másrészt pedig mivel Ukrajna továbbra is a geopolitikai ellentétek fókuszában van.
A Krímben befagyott a konfliktus, a Donbasszban úgy jellemzik, hogy alacsony intenzitással folytatódik, de ez rendszeresen emberéleteket követel és igazolja, hogy Kijev miért tart fegyverben 250 ezer embert, ami a költségvetés 6 %-át viszi el. A viszályt Putyin csak gerjeszti. Számára vörös vonalat jelent, hogy Ukrajna egy nap beléphet a NATO-ba. Az ország ugyanakkor egyre jobban közeledik az EU-hoz. Nem kétséges, hogy a folyamatot már nem lehet visszafordítani, Putyin nagy bánatára.
Emiatt igyekszik az orosz fél bevinni a halálos döfést a Minszki megállapodásnak, mellesleg sikerrel. Hiszen annak célja, hogy megoldja a viszályt Ukrajna elfoglalt keleti részén. A békés kilátásokat azonban rontja, hogy Kijev nemrégiben tucatnyi olyan török drónt vett, amely már bevált Hegyi Karabahban. Sőt, az ukránok az egyik ilyen repülőalkalmatosság segítségével már fel is számoltak egy ellenséges tűzfészket. Vagyis nagyon úgy néz ki, hogy veszedelmesen súlyosbodik a konfliktus.
